Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


viztoronytol.jpg 

A tizesvillamos.hu az Újpesti Naplóban is

Indulás a víztoronytól

A tízes villamos, a maihoz képest régi Újpesten közlekedett, hivatalosan fogalmazva, a főváros negyedik kerületében. A mi villamosunk volt (mint a 8-as is), mert nem hagyta el a kerületet. A legendás múltú és gyönyörű víztoronytól indult, az Árpád úton bandukolt végig, egészen a Duna partig, ott a Váci útra kanyarodott és útja végeztével a Megyeri Csárdától elindult ugyanerre vissza.

Különös sajátja az emlékeknek, hogy, amik távol kerülnek tőlünk, és nemcsak időben, hanem –mint esetemben 30 évre – térben is, ha akarjuk, egyszerre elevenné válnak és hosszabb rövidebb időre valósággal újravirágoznak bennünk. Így volt az én 10-es villamosommal is. Csak elindult „bennem” és egyszerre csak kezdtek „felszállni” rá utasnak az emlékeim. Olyanok, amik egyébként talán már sose jutottak volna eszembe. Személyek, helyzetek, hangulatok. Nagy örömömre. És ez nem lett volna, ha nem kezdem írni a 10-est!.Nagyszerű, hogy olyan sokan feltűntek a múltból és eljöttek velem 

Hát, akkor, – ahogy a kalauz mondaná– „közép kész”, indulunk!   

     viztorony3.jpg

               

Így lett az emlék 10-es utasa  Aschner Lipót, Bán Tibor, Bánhidi Éva,  Bánhegyiné Radó Lucia, Bánkuti Mária, Borbély László, Beck László, Bene Ferenc, Cselényi Miklós, Dienes Béla, Draskóczi László, Faragó Judy István, Farkas László, Földes Sándor, Földesi István,  Gallusz György, Gábor András, Gerendai Zoltán, Göröcs János, Halápi István, Halm Ottó, Halm Roland, Hazsikné Fekete Judit, Hold Dénes, Holba Sándor, Hold Zsuzsa, Horváth György, Horváth Pál, Jeszenszky István, Kapuvári Richárd, Kálmán József, Kovács Árpád, Kovács Jócó, Krén Károly, Krumesz György, Lacsek Ilona, Mácsai Istvánné, Májai Katalin, Nagy Gabriella, Neményi Béla, Neufeld Györgyné Gabi, Ot Ottó,  Perlitzi Géza, Petrányi István, Polónyi Ildikó, Rózsa István, Sankó László, Sándor György, Soós Zoltán, Szabó György, Szalainé Sebők Éva, Sziráki Mária, Szendrő Lajos, Szusza Ferenc, Till István, Törőcsik András , Török Róbert, Turai Éva, Valkó László, Vitray Tamás, a Weszelovszky "lányok", Zámbó Sándor.

Hát akkor, ahogy a kalauz mondaná: „közép kész”, indulunk!    

 

Ahogy kigördült a palotai felüljárótól, ablakából odalátszott jobbról  a "Három diófa", újpestiesen "A három dió" és közvetlenül utána, a Víztorony tövétől számítva már kezdődött a vonal.

 

 

Egy két megálló múlva jobb felől az Árpád kórház tűnt fel. Aligha él család Újpesten, amelyiknek valamikor, valahogy, valamelyik tagja révén ne lett volna kapcsolata az intézménnyel, ami sem nem szép, hogy is lenne az, de még csak nem is barátságos vagy megnyugtató. Édesanyám ott halt meg és ez számomra különös szomorúsággal borítja az egész épületegyüttest.

Kép

Azután, még mindig jobb oldalon következett a fürdő. A volt fürdő. Milyen sokáig vártuk, hogy legyen, most meg már nincs. Majd lesz másik….

     A  Rózsa utca sarkán balról állt az ország első Larsen-Nilsen technológiával készült épülete, igen, a panelházak előfutára. Az eredeti Dán gyár szakemberei szerint állítólag sehol nem építettek annyira lehangoló házakat az elemeikből, mint Magyarországon. Csoda lenne, ha nem így lenne.  A Virág utca jobb oldali sarkán hívogatta vendégeit az Alpesi Söröző, aminek a  háború előtt nemes lényegre mutatással „Pokol vendéglő” volt a neve. Kicsit lejjebb,  a "Dózsa klub" lapos, kopott épülete következett, bal oldalon az Erzsébet utca sarkán,  az újabban betyárul kidekorált homlokzatú pékség, illetve kenyérbolt. Itt lőtt a sorbanállók fölé 1956-ban orosz tank, hogy elijessze a várakozókat. Sikerült.

 

 

A városközpont felé

 

 

De aztán a Mária utca sarkán, balról már ott volt a Rendőrkapitányság. A maga korában modernnek számított, mára „lelakott”, kopott, vagyis kiszolgálta az idejét. De elődjéhez, ami mögötte állt a Munkásotthon utca és Erzsébet utca sarkán, fűződik egy 56-os „legenda”.

Az egy emeletes saroképület erkélyéről rendőrtiszt figyelte a környéket, mert már november 4-én túl járt a naptár és mindenre számítani lehetett. Kellett is! Hogy melyik utcán át, azt már nem tudni, de egyszerre előkerült egy szovjet tank, és a benne ülők egyike – a toronyból vagy a tank mellől – de se szó, se beszéd, felhajított egy kézigránátot az őrködő magyar rendőrre. Csakhogy az észrevette, hogy a „ruszki”nem biztosította ki „küldeményét”, csak dobta! Ő viszont észnél volt: a levegőben elkapta a gránátot, kibiztosította és visszavágta! Mikor visszaért az eredeti "feladóhoz, a gránát működött!

Még jobb oldalon volt egy nagy, talán szikvíz szállító telep, aminek  hatalmas, kétszárnyú szürke kapujára emlékszem, amin át állandóan jöttek-mentek a teherautók.

 

 

Nem sokkal a rendőrség után következett a Fény Mozi, fölötte Újpest első három emeletes épülete, a hatalmas Fény Mozi ház magasodott, amit először, ha igaz, Vigadóként ismertek az újpestiek, azután Apolló háznak, mert akkor Apolló volt a mozi neve, majd ezután lett Fény Filmszínház. Sötét, zavaros háborús múlt állt mögötte: volt nyilas parancsnokság benne, a pincéjében fogda, szinte a kapuja előtt lőtték le a partizán Bán Tibort tévedésből társai, mert nem tudta a jelszót. És – ki tudja kik és miért – lerobbantották a homlokzatát, ami aztán sokáig romként tátongott az Árpád út fölött, míg vissza nem építették eredeti formája szerint.

haz.jpg

 

E homlokzati szárny egy harmadik emeleti lakója éppen vízért ment a vödrével másik házak valamelyikébe – ilyen idők jártak akkor – és közben történt a robbantás. A körfolyosó viszont épségben maradt! Emberünk, az akkor már vízzel telt vödrével, a legnagyobb nyugalommal lépett be „volt” lakása ajtaján és…zuhant három emeletet! Vödröstől, vizestől. De túlélte! Mert a rengeteg törmelékre esett, ami fölérhetett talán az első emeletig is. 

 

 

 

 

 

  

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Moziles, gombfoci, meg a TOTÓ - kert  

 

Mi ott laktunk az akkor már Fény Mozi házban 1956 nyaráig. Lent működött a mozi, hatalmas, kúp alakú üvegezett tetőszerkezete belül majdnem felért az emeletekig. Ja! És egy titok! A házmesterék alagsori lakásából két kis lukon át, ami olyan volt, mint egy-egy vetítőnyílás, lehetett nézni a filmeket a szobájukból. Már, ha Sankó a fiuk el tudta intézni, hogy beengedjenek néha néhányunkat filmnézésre.

A mozi utánjátszó volt, 2 forintért jegyet lehetett kapni az első két sorba.  Folytatólagosan is, ami azt jelentette, hogy a film feléig vetítés közben be lehetett menni. Vagyis előbb megnéztük közepétől a végéig, azután meg a híradót és az elejét. Úgyhogy az élmény teljes volt, ha össze tudtuk rakni.     

De a csúcs az volt, hogy ott, az Apolló házban tanultam meg gombfocizni! Ott társult mellém ez a játék, örökre! Egy második emeleti, nagy saroklakásban, amiben két család lakott

Az ő nagy konyhájukban volt a stadion, a széthajtható konyhaasztal, azon játszottunk mi, a ház fiúgyerekei Hétvégenként, meg néha hétköznap este is összejöttünk Világbajnokságokat rendezni! Amikor kikaptam, mindig megkérdeztem Krumesz Gyurkát, a „versenyigazgatót”, hogy még hányadik lehetek? Erre ő: akár első is! De legtöbbször utolsó lettem.

gombfoci.jpg

 

Ők többet játszottak és jobban, mint én. Nagy bánatom, hogy nincs gombfoci klub Újpesten, mert a „szomszédban”, Rákospalotán működik a sokszoros bajnok és bajnokot nevelő Testvériség a Csokonai Művelődési Központban. Az első Európa Bajnokság pedig itt volt az Adyban 1994-ben.   

Az Apolló házzal szemben, a túl oldalon Budapest talán leg frappánsabban elnevezett étterme – kocsmája, kerthelyisége – működött, a Totó vendéglő. Az „egység” tulajdonosa ugyanis 45-előtt egy Ot Ottó nevű vendéglős volt. A köznyelv ezért Ototó néven ismerte a helyet. Az államosítás után aztán, ezen felbuzdulva TOTÓ lett belőle hivatalosan is és mellette nyitottak egy totózót. Jó időben, jó társaságoknak jól lehetett tippelgetni a kerthelyiségben szombat délelőttönként.

totokert046.jpg

Sok év múltán, Gépelemgyári kollégákkal ittuk egy napsütötte szombat délben hétzáró sörünket a kerthelyiségben. Nagy hanggal, magabiztosan. Talán történelemről, háborúkról beszéltünk, amikor a mellettünk lévő asztalnál magában üldögélő középkorú férfi átszólt: - meg tudnák mondani, melyik országban van Waterloo? - Nem tudtuk, fogalmunk sem volt, hogy hol van! Az istennek se!

– Belgiumban – mondta a közepesen öltözött vendég maga elé nézve és belekortyolt a sörébe. Akkor megtanultuk, hogy soha sehol ne játsszuk meg magunkat, mert bárhol érhet meglepetés bennünket.

Közben kinn az Árpád úton jöttek- mentek a 10-esek, az 55-ösök és a 43-as buszok. Újpest élte az életét. Csúcsforgalommal, mert az bizony már a városközpontnak számított

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Radio Q

(Jani, 2010.12.02 16:26)

Most hallom a műsort a Rádió Q Műsorán. jöhetne az úr a Rűdió Minihez is majd :)
Üdv.: Jani

zozo.ztudor@gmail.com

(Szentirmai Zoltán, 2010.05.19 07:18)

Sokszor visszatérek, ezekhez a kedves képekhez, hiszen 1949 áprilisa óta a Tungsram biztositotta a kenyeremet. Jól éreztem magam ebben a nagy CSALÁDBAN, mert az volt!! mindenkit ismertünk és az tette naggyá a vállalatot, hogy összefogtunk mindenben és tettük a dolgunkat egymásért és a vállalatért.
Kedves János! az emlékiratokból hiányolom a Tungi uszoda és üdülő leirását, ahól Németh Feri bácsi álhatatos munkája révén Ujpest fiatalsága élte sportos életét, Csukor Laci, Kösztner Riki és a kajak, valamint a motorcsónak szakosztályok jeles képviselői fejtették ki áldásos tevékenységeiket, és tették felejthetetlenné a multat. SANOS A GYÖNYÖRÜ, HANGULATOS IDŐKET NEM TUDJUK VISSZAHOZNI!
DE SZERETETTEL EMLÉKEZÜNK MINDAZOKRA AKIK EZT LEHETŐVÉ TETTÉK.

zsotza1@googlemail.com

(Kovács "Zsotza" Zsolt, 2010.02.27 18:18)

Nagyon szép volt,nagy Munka lehetett....de megérte! nagyon szépen köszönöm! Ajánlom/ajánlottam másoknak is a WEB-oldalt! Köszönettel&tisztelettel:Kovács "Zsotza" Zsolt

lkondor@citromail.hu

(Kondor László, 2010.02.09 00:51)

Nekem úgy tünik, mintha kimaradtak volna a felsorolásból abőrgyárral, és aszőrmeárugyárralszemben lévő kis földszintes házak, melyek ma is megvannak.

gabika154@freemail.hu

(Lovasi Gábor, 2010.01.25 10:48)

Gratulálok a szerzőknek!! Nagyon sok barátom,ismerősöm,munkatársam,iskolatársam szerepel a szövegrészben,a helyszinek itt peregnek előttem.jónéhánynak része voltam .A Juszt gyári Újpest birkozóktól kezdve a Tungiig, a Rózsa utcától az Izzóbeli Török Robi,Németh Laci bácsiig,Hold Zsuzsiig,... csak úgy tódulnak ide az emlékek!!Köszönöm szépen!!

floch@ndsnet.hu

(F.Antal, 2010.01.24 12:30)

Kedves János! Egy sztorival szeretnék hozzájárulni e remek visszaemlékezéshez.A történetet én is csak hallottam, de nagyon tetszett.A Könyvesbe jártunk,és az egyik szünetben a Krumesz Gyuri a pad tetején ugrált. Ekkor jött be Hollósi igazgató úr,megkérdezte a Gyurit,hogy hívják? Ö mondja,hogy Krumesz,mire az igazgató:hogy lehet valakinek ilyen hülye neve? Erre a Gyuri:hát nem lehet mindenkinek madár neve !Az akkori tanári karban a következők voltak: Fecske,Szarka,Seregély.Talán más is emlékszik erre a történetre. Nem kötözködés képen, de úgy tudom,hogy a Bátor emberekben a ló neve Buján volt.Üdv további jó munkát kívánok. Antal.

vsoft@freemail.hu

(Vida Gábor, 2010.01.23 01:17)

Meg is van:
http://hampage.hu/trams/vaciutesujpest/4295.jpg
Igaz, itt "Büfé" feliratot látok, de emlékeim szerint gyakran bejöttünk ide valami finomságra, innen a cukrászda-emlék :)
Üdv.: VG

vsoft@freemail.hu

(Vida Gábor, 2010.01.23 00:47)

Gratulálok a szép laphoz! De van egy hiányérzetem: az Államinál az Aranyhorgonyra én (már) nem emlékszem, én az ötvenes években arra jártam a Tungsram óvodába (Apukám dolgozott ott) mindennap. Ott mintha egy cukrászda állt volna a sarkon (ahol most a buszvégállomás van) De lehet hogy ez később volt?
Valahol a Neten láttam is róla képet, ha időm lesz megkeresem :)
Üdvözlettel: VG

Szentendre

(Lfrici, 2010.01.21 12:56)

Érdekes a lap, de borzalmas minőségüek a képek. (De nem azért, mert régiek) Olyanok a képek mintha nagyon le lennének kicsinyítve.

2120 Dunakeszi Kassa u.31.

(Frisch Károly, 2010.01.20 09:30)

Kedves János!
Nagy örömömre szolgált a „10-es”, tudom, hogy nem lehet mindent egyszerre, DE:
Kovács Jocó először a „rázdában” ápr.4. téri tánciskolában játszott a NIVRAMBAN Ivanov Petéikkel. Azok a vasárnap délutáni össztáncok…….
Én is ÚJPESTI vagyok /1949/ csak lejjebb laktam az Anonymus utcában. De az Állami környéki hangulat visszahozhatatlan. A CHINOINBAN /ma Sanofi/ dolgoztam, sportoltam, Borbély Laci is innen indult Ő a Dózsához én a Bp. Spartacushoz /NBI/B/ kerültem.
Gratulálok nagy ötlet volt.
Frisch Károly

www.totem.eoldal.hu

(Sanzsan, 2010.01.19 17:37)

Én csírázó magocskaként (3 évesen) vetődtem Újpest földjére - de erős gyökeret eresztettem. Nekem ez itt a világ közepe! Attila utcai suli, Könyves, Izzó, Fekete néni trafikja, meg szinte minden, hiszen ÚJPESTI vagyok!!! De jó, hogy létrejött ez a honlap! A 8-as villamost is nagyon szerettem, azzal jártam néha suliba. A villamosvezetők megengedték, hogy én adjam át a váltóbotot (vagy mi a neve). Meg azok a lenyitható rácsok az ajtó helyett... :)
Jó nosztalgiázni!
Üdvözlettel: Sanzsan

bundzsi48@lajt.hu

(Béki Béla, 2010.01.06 11:52)


Kedves János!

Örülök nagyon a nagyszerü emlékezésednek.

Előszőr is, a villany rendőr az állami sarkánál volt.

A strandon levő lányokat /csodaszépek voltak/

Weszelovszky lányoknak hivták. Onnan tudom, hogy egy

iskolába jártam velük /Langlett Waldemár suli/

Jó volt ezt a kis utazást végig kisérni

Tisztelettel: Béki Béla


lvajda@chello.hu

(Vajda László, 2009.12.20 20:49)

Ahogy priviben írtam az ötlet nagyszerű. Talán megemlítésre méltó, hogy az Államinál volt Újpest első villanyrendőre. Magas üvegfülkéből, kézzel vezérelték.A vasúti "kishíddal" kapcsolatban nekem emlékezetes az a fahíd is ami csak a szigetre vezetett. Kisgyerek koromban sokszor sétáltunk át a szigetre a szüleimmel. Sokszor mutatták, hogy merre folytatódott tovább. Mikor elkészült nagy kirándulás volt átsétálni Óbudára. Még iskolai kirándulást is szervezetek. Emlékszem egyszer gyalog mentünk át a romkertig, egyszer vonattal (1 megálló!).
A sportnál se ragadjunk le a futballnál. Edzett ezen a pályán Zsivóczky Gyula, Eckschmidt Sándor kalapácsvetők, Varjú Vilmos súlylökő, Balajcza Tibor gyalogló is.
Nekem a Táncsics bőrgyár is emlékezetes. Kis gyerek voltam, amikor jött a hír: "Ég a bőrgyár!" Édesapámmal mentünk a "látványosságra". Hatalmas tűz volt, a bőrraktár égett. Az izzó bőrdarabokat keverte a szél, repkedtek össze - vissza a levegőben. Napokig álmodtam vele.
Most ez jutott eszembe.
Üdvözlettel
Vajda Laci

papa60@gmail.com

(Kaskötő Péter, 2009.12.20 12:48)

Kedves Jani!
Gratula!!Nagyszerű és hangulatos, ahogy leírod a vollamosból látható Újpestet. 1 nagy szívfájdalmam, hogy kihagytad a Lordok háza után a felejthetettlen Alkotmány mozit, ahol mint újpesti diákok, sok sok kötelező "Csendes Don"-t és közös ünnepséget szenvedtünk át. A zsilip utcánál a Csillag még üzemel, viszont vele szemben a Pannonia szőrmét és a bőrgyárat lebontották.
Üdvözlettel
Kaskötő Péter

janos.hoso@gmail.com

(Hosó János, 2009.12.08 16:10)

Kedves Jani!
Többen fáradozunk azon, hogy fiatalságunk megélt tapasztalatainak és a Tungsramos multunknak megfelelően éljük életünk. A mindennapokban \"a Tungsramban talultak szerint\" harcolunk, de minden fáradt percben nosztalgiázunk! Én egy kis vállalkozás botladozását irányítom, és egy havi lapot is jegyzünk melyet nem túl találóan, de HOLUX hireknek nevezünk. Már a hetven feletti lapszámnál tartunk, és rendszeres rovatunk a Tungsram története...
Ha gondolod, oldalad sikeressége, évszázados baráti szálaink és a Tungsram ősök kölcsönös csodálata és szeretete révén felajánlom újságunk eddigi Tungsramos publikációinak használatát, illetve változatlan formában történő közzétételét. ( www.holux.hu)
A 10-es villamoshoz gratulálok! (kontra, rekontra, szubkontra, mórkontra, remór, megyeri csárda...) Ölellek Hosó Jani!