Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


viztoronytol.jpg 

A tizesvillamos.hu az Újpesti Naplóban is

Indulás a víztoronytól

A tízes villamos, a maihoz képest régi Újpesten közlekedett, hivatalosan fogalmazva, a főváros negyedik kerületében. A mi villamosunk volt (mint a 8-as is), mert nem hagyta el a kerületet. A legendás múltú és gyönyörű víztoronytól indult, az Árpád úton bandukolt végig, egészen a Duna partig, ott a Váci útra kanyarodott és útja végeztével a Megyeri Csárdától elindult ugyanerre vissza.

Különös sajátja az emlékeknek, hogy, amik távol kerülnek tőlünk, és nemcsak időben, hanem –mint esetemben 30 évre – térben is, ha akarjuk, egyszerre elevenné válnak és hosszabb rövidebb időre valósággal újravirágoznak bennünk. Így volt az én 10-es villamosommal is. Csak elindult „bennem” és egyszerre csak kezdtek „felszállni” rá utasnak az emlékeim. Olyanok, amik egyébként talán már sose jutottak volna eszembe. Személyek, helyzetek, hangulatok. Nagy örömömre. És ez nem lett volna, ha nem kezdem írni a 10-est!.Nagyszerű, hogy olyan sokan feltűntek a múltból és eljöttek velem 

Hát, akkor, – ahogy a kalauz mondaná– „közép kész”, indulunk!   

     viztorony3.jpg

               

Így lett az emlék 10-es utasa  Aschner Lipót, Bán Tibor, Bánhidi Éva,  Bánhegyiné Radó Lucia, Bánkuti Mária, Borbély László, Beck László, Bene Ferenc, Cselényi Miklós, Dienes Béla, Draskóczi László, Faragó Judy István, Farkas László, Földes Sándor, Földesi István,  Gallusz György, Gábor András, Gerendai Zoltán, Göröcs János, Halápi István, Halm Ottó, Halm Roland, Hazsikné Fekete Judit, Hold Dénes, Holba Sándor, Hold Zsuzsa, Horváth György, Horváth Pál, Jeszenszky István, Kapuvári Richárd, Kálmán József, Kovács Árpád, Kovács Jócó, Krén Károly, Krumesz György, Lacsek Ilona, Mácsai Istvánné, Májai Katalin, Nagy Gabriella, Neményi Béla, Neufeld Györgyné Gabi, Ot Ottó,  Perlitzi Géza, Petrányi István, Polónyi Ildikó, Rózsa István, Sankó László, Sándor György, Soós Zoltán, Szabó György, Szalainé Sebők Éva, Sziráki Mária, Szendrő Lajos, Szusza Ferenc, Till István, Törőcsik András , Török Róbert, Turai Éva, Valkó László, Vitray Tamás, a Weszelovszky "lányok", Zámbó Sándor.

Hát akkor, ahogy a kalauz mondaná: „közép kész”, indulunk!    

 

Ahogy kigördült a palotai felüljárótól, ablakából odalátszott jobbról  a "Három diófa", újpestiesen "A három dió" és közvetlenül utána, a Víztorony tövétől számítva már kezdődött a vonal.

 

 

Egy két megálló múlva jobb felől az Árpád kórház tűnt fel. Aligha él család Újpesten, amelyiknek valamikor, valahogy, valamelyik tagja révén ne lett volna kapcsolata az intézménnyel, ami sem nem szép, hogy is lenne az, de még csak nem is barátságos vagy megnyugtató. Édesanyám ott halt meg és ez számomra különös szomorúsággal borítja az egész épületegyüttest.

Kép

Azután, még mindig jobb oldalon következett a fürdő. A volt fürdő. Milyen sokáig vártuk, hogy legyen, most meg már nincs. Majd lesz másik….

     A  Rózsa utca sarkán balról állt az ország első Larsen-Nilsen technológiával készült épülete, igen, a panelházak előfutára. Az eredeti Dán gyár szakemberei szerint állítólag sehol nem építettek annyira lehangoló házakat az elemeikből, mint Magyarországon. Csoda lenne, ha nem így lenne.  A Virág utca jobb oldali sarkán hívogatta vendégeit az Alpesi Söröző, aminek a  háború előtt nemes lényegre mutatással „Pokol vendéglő” volt a neve. Kicsit lejjebb,  a "Dózsa klub" lapos, kopott épülete következett, bal oldalon az Erzsébet utca sarkán,  az újabban betyárul kidekorált homlokzatú pékség, illetve kenyérbolt. Itt lőtt a sorbanállók fölé 1956-ban orosz tank, hogy elijessze a várakozókat. Sikerült.

 

 

A városközpont felé

 

 

De aztán a Mária utca sarkán, balról már ott volt a Rendőrkapitányság. A maga korában modernnek számított, mára „lelakott”, kopott, vagyis kiszolgálta az idejét. De elődjéhez, ami mögötte állt a Munkásotthon utca és Erzsébet utca sarkán, fűződik egy 56-os „legenda”.

Az egy emeletes saroképület erkélyéről rendőrtiszt figyelte a környéket, mert már november 4-én túl járt a naptár és mindenre számítani lehetett. Kellett is! Hogy melyik utcán át, azt már nem tudni, de egyszerre előkerült egy szovjet tank, és a benne ülők egyike – a toronyból vagy a tank mellől – de se szó, se beszéd, felhajított egy kézigránátot az őrködő magyar rendőrre. Csakhogy az észrevette, hogy a „ruszki”nem biztosította ki „küldeményét”, csak dobta! Ő viszont észnél volt: a levegőben elkapta a gránátot, kibiztosította és visszavágta! Mikor visszaért az eredeti "feladóhoz, a gránát működött!

Még jobb oldalon volt egy nagy, talán szikvíz szállító telep, aminek  hatalmas, kétszárnyú szürke kapujára emlékszem, amin át állandóan jöttek-mentek a teherautók.

 

 

Nem sokkal a rendőrség után következett a Fény Mozi, fölötte Újpest első három emeletes épülete, a hatalmas Fény Mozi ház magasodott, amit először, ha igaz, Vigadóként ismertek az újpestiek, azután Apolló háznak, mert akkor Apolló volt a mozi neve, majd ezután lett Fény Filmszínház. Sötét, zavaros háborús múlt állt mögötte: volt nyilas parancsnokság benne, a pincéjében fogda, szinte a kapuja előtt lőtték le a partizán Bán Tibort tévedésből társai, mert nem tudta a jelszót. És – ki tudja kik és miért – lerobbantották a homlokzatát, ami aztán sokáig romként tátongott az Árpád út fölött, míg vissza nem építették eredeti formája szerint.

haz.jpg

 

E homlokzati szárny egy harmadik emeleti lakója éppen vízért ment a vödrével másik házak valamelyikébe – ilyen idők jártak akkor – és közben történt a robbantás. A körfolyosó viszont épségben maradt! Emberünk, az akkor már vízzel telt vödrével, a legnagyobb nyugalommal lépett be „volt” lakása ajtaján és…zuhant három emeletet! Vödröstől, vizestől. De túlélte! Mert a rengeteg törmelékre esett, ami fölérhetett talán az első emeletig is. 

 

 

 

 

 

  

    

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Moziles, gombfoci, meg a TOTÓ - kert  

 

Mi ott laktunk az akkor már Fény Mozi házban 1956 nyaráig. Lent működött a mozi, hatalmas, kúp alakú üvegezett tetőszerkezete belül majdnem felért az emeletekig. Ja! És egy titok! A házmesterék alagsori lakásából két kis lukon át, ami olyan volt, mint egy-egy vetítőnyílás, lehetett nézni a filmeket a szobájukból. Már, ha Sankó a fiuk el tudta intézni, hogy beengedjenek néha néhányunkat filmnézésre.

A mozi utánjátszó volt, 2 forintért jegyet lehetett kapni az első két sorba.  Folytatólagosan is, ami azt jelentette, hogy a film feléig vetítés közben be lehetett menni. Vagyis előbb megnéztük közepétől a végéig, azután meg a híradót és az elejét. Úgyhogy az élmény teljes volt, ha össze tudtuk rakni.     

De a csúcs az volt, hogy ott, az Apolló házban tanultam meg gombfocizni! Ott társult mellém ez a játék, örökre! Egy második emeleti, nagy saroklakásban, amiben két család lakott

Az ő nagy konyhájukban volt a stadion, a széthajtható konyhaasztal, azon játszottunk mi, a ház fiúgyerekei Hétvégenként, meg néha hétköznap este is összejöttünk Világbajnokságokat rendezni! Amikor kikaptam, mindig megkérdeztem Krumesz Gyurkát, a „versenyigazgatót”, hogy még hányadik lehetek? Erre ő: akár első is! De legtöbbször utolsó lettem.

gombfoci.jpg

 

Ők többet játszottak és jobban, mint én. Nagy bánatom, hogy nincs gombfoci klub Újpesten, mert a „szomszédban”, Rákospalotán működik a sokszoros bajnok és bajnokot nevelő Testvériség a Csokonai Művelődési Központban. Az első Európa Bajnokság pedig itt volt az Adyban 1994-ben.   

Az Apolló házzal szemben, a túl oldalon Budapest talán leg frappánsabban elnevezett étterme – kocsmája, kerthelyisége – működött, a Totó vendéglő. Az „egység” tulajdonosa ugyanis 45-előtt egy Ot Ottó nevű vendéglős volt. A köznyelv ezért Ototó néven ismerte a helyet. Az államosítás után aztán, ezen felbuzdulva TOTÓ lett belőle hivatalosan is és mellette nyitottak egy totózót. Jó időben, jó társaságoknak jól lehetett tippelgetni a kerthelyiségben szombat délelőttönként.

totokert046.jpg

Sok év múltán, Gépelemgyári kollégákkal ittuk egy napsütötte szombat délben hétzáró sörünket a kerthelyiségben. Nagy hanggal, magabiztosan. Talán történelemről, háborúkról beszéltünk, amikor a mellettünk lévő asztalnál magában üldögélő középkorú férfi átszólt: - meg tudnák mondani, melyik országban van Waterloo? - Nem tudtuk, fogalmunk sem volt, hogy hol van! Az istennek se!

– Belgiumban – mondta a közepesen öltözött vendég maga elé nézve és belekortyolt a sörébe. Akkor megtanultuk, hogy soha sehol ne játsszuk meg magunkat, mert bárhol érhet meglepetés bennünket.

Közben kinn az Árpád úton jöttek- mentek a 10-esek, az 55-ösök és a 43-as buszok. Újpest élte az életét. Csúcsforgalommal, mert az bizony már a városközpontnak számított

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

idtar@t-online.hu

(Tar György, 2011.03.02 00:21)

1945-ben születtem Újpesten(nem tévesztendő össze Budapest 4.kerületével).A Lőrinc utcai általános iskola után a Lőrinc utcai MÜM 22-esben voltam ipari tanuló(EIVRT szineiben)Újpesti viziúttörö voltam, dolgoztam a pamutgyárban, szolgáltam a Flottilánál (24 hónap)sofőrködtem, fuvaroztam, de ma is itt lakom
irásod olvasva megelevenedett a régi Újpest a fiataságom csodálatos volt ez a kirándulás a 10-es villamossal - köszönöm neked - Tar György

Re: idtar@t-online.hu

(Szendrö Lajos, 2014.07.16 02:46)

Gyuri, Mi együt jártunk általános iskolába. ölellek szeretettel

Re: Re: idtar@t-online.hu

(roszkopf lászló, 2017.06.01 11:13)

Lali! Mi is együtt jártunk általános iskolába, de gyerekek, azt akkor úgy hívták, hogy Komjáth, de mi is csak Lőrinc utcának hívtuk otthon.
Szeretettel üdvözöllek Benneteket: Laci

ha5co@t-online.hu

(Krámer Sándor, 2016.05.31 11:02)

Hm. Apollóház! Hát tényleg nincs már olyan élő, aki emlékezni tudna e házról? A háború alatt német parancsnokság volt egy darabig. Bombázás idején néha megengedték, hogy a több szintes pincéjébe mehessünk. Majd nyilas párt költözött be. Ezt robbantotta be az az újpesti partizáncsoport, aki Bán Tibort is véletlenül lelőtte. A kapuja előtt sokáig feküdt egy halott nyilasruhás férfi. Pincéjében ekkor tényleg voltak foglyok.

idtar@t-online.hu

(Tar György, 2011.03.02 00:33)

jut eszembe egy nagyon fontos személyt elfelejtettél megemlíteni, aki nélkül a Tungi nem Tungi - igen akit mindenki ismert - Csukor Lacibácsira gondolok az úszómesterre aki az első strandnaptól az utolsóig ott fütyörészett a korláton ülve. Szevasz

Re: idtar@t-online.hu

(Várkonyi Tamás, 2014.06.16 12:16)

Köszönöm, kedves Gyuri! Éppen kicsit feljebb kérdeztem ennek a kedves "örökös" Úszómesternek a nevét! Mégegyszer köszi! :)

Várkonyi Tamás, 2014.06.16 11:45)

(Eszembe jutott meg, 2014.07.29 23:55)

igazad van osze kevertem en az Osz utcaban laktam ott nottem fel aztan angyalfold [elotte 2 ev Dunakeszi ] es utanna ujra Ujpest Rozsa utca [mar az uj addig amig el nem jottunk veglegesen De mai napig szivesen jarom a meg megmaradt reszeket ha haza jutok Nap utca meg a regi ot szulettem meg mindig all a haz sok emlek fuz haza Nemsokara ujra latom oket

zszs1102@freemail.hu

(Zsengellér Zsolt, 2011.06.18 19:21)

Szevasz, szia János vagy Jani! Emlékszám Rád a Tungiról, sőt később is találkoztunk néhányszor, de jó barátságban voltam -- és vagyok -- a Szendrő Luigival, az Eisler (Egri) Palival, a Szalma Lacival, a Te egykori évfolyam-, vagy osztálytársaiddal. Nagy örömömre szolgált, hogy elolvashattam néhány sort a művedből, amit a ,,10-es villamos" website takar, gratulálok hozzá, az ötlethez magához, valamint az igyekvő kidolgozásához. A Weszelovszky-lányok egyébként valóban öten voltak, Amaryll és Ági (Weszelovszky József lányai), Rózsi és Márta (Weszelovszky András lányai), valamint Anikó (Weszelovszky Berti lánya, neki van egy öccse, Dodó). A Vér Zoli, akiről írsz, őt Véresnek csúfolták, becsületes nevén Révész István, 1964-ben disszidált, Németországon át Amerikában kötött ki, de már tizenvalahány éve itthon él, Badacsonytomajban lakik és gyakran jár fel Pestre, amikor engem is, Borbély Lacit is felkeresi. Amaryllt egyébként Csukor Csaba vette el, az öreg Csukor kisebbik fia (sajnos Csaba néhány éve meghalt), Áginak Borbély Laci valóban bekötötte a fejét, s ők ketten a mai napig együtt is vannak. Mégegyszer őszinte szívvel gratulálok a kis remekművedhez, ha beszélgetni, esetleg tájokozódni szeretnél, ugorj be az egyik délután az Alibi klubba (Újpest, Vécsey utca és Bajza utca sarkán), ott engem is, Borbélyt is megtalálhatod, barátsággal,
Zsengellér Zsolt (nyugdíjas, Feleki-díjas sportszakíró)

Re: zszs1102@freemail.hu

(Várkonyi Tamás, 2014.06.16 11:56)

Szia! Csak frissíts fel, kérlek! Említesz az írásodban egy "Csukor" nevet! Ha sokat jártál a Tungira, talán emlékszel, nem így hívták a Gomba és a verseny közötti medence számomra ÖRÖKÖS úszómesterét??? Köszi, Tamás (1955)

eszembe jutott meg

(kvirag@rogers.com, 2014.02.25 04:43)

A rendorsegtol nem mesze volt a Munkasotthon es volt egy birosag a Maria utcaban Viszont az Erzsebet utca sarkan volt [van is] egy pekseg Micsoda serclis kenyereket csinaltak Mire hazaertem vele mindig megragtam [kaptam is erte neha:)))

Re: eszembe jutott meg

(Várkonyi Tamás, 2014.06.16 11:45)

Szia, csak pontosítani szeretnék! A bíróság az Erzsébet u. és Tavasz utca sarkán volt. Ez biztos, mert a barátaim (Siklósi Bea+Évi, Kurdi Laci+Tomi, Kóczián Jani+Gabi)az Tavaszban laktak, én a Nyár utcában és a Bíróságnál fordultam be hozzájuk a Rózsa utca felé.

Venczel Róbert

(robi45@hdsnet.hu, 2010.01.30 17:59)

Kedves János!
Gratulálok a laphoz.Éppen ma nosztalgiáztunk az Édesanyámmal (85) én (65) számbavettünk sokmindent.Egy valamire nem emlékeztünk,az Erzsébet utca sarkon emlitette a Dózsa Klubot de mi nagyon jól emlékezünk,hogy előtte az egy kerthelyiséges - zenés - vendéglő volt,de a neve sehogy nem jött be.
Köszönöm az emlékeket.

Re: Venczel Róbert

(kvirag@rogers.com, 2014.02.25 04:38)

A Pokol vendeglo a sarkon ahol a ket utca ossze jott
En is Izzos voltam 63- tol 82 ig amig el nem jottem Az Osz utcaban nottem fel Aztan kesobb a Rozsa utcaban a Chinoinhoz kozel laktam En is a 10 villamosal mentem [de sokszor logtunk mint a szollofurt] rajta Izzo strand ott volt a vegallomas Ott volt [van is] a Megyeri csarda De sok szep emlek vissza jott Koszonom a keszitonek jo volt nosztalgiazni

Re: Re: Venczel Róbert

(Várkonyi Tamás, 2014.06.16 11:37)

Robi, az a strand nem Izzó volt, hanem TUNGI!!!!! :) Én Nyár ill. Nap utcai gyerek vagyok (szül.: 1955.) Üdvözlöm minden "földimet" :)

soltesz.jozsef2@gmail.com

(Soltész József, 2012.11.17 21:33)

Kedves régi Tungramos i-s kollégám!
Csodálatos volt felidézni a régi szép időket, amelyben nekem is részem volt 40 évig.A blog részletesen emlékeztet azokra az eseményekre ,amelyeket személyesen átéltem De a pacal vacsorákra, Tungsram Kodály kórus előadásaira, a fonyódi üdülésekről is lehetne bővebben storykat írni. Én is nagyon köszönöm az élvezetes beszámolót és csak így tovább a megkezdett úton.
Üdvözlettel,
Soltész József

valaci@enternet.hu

(Vági Lászlóné, 2012.09.05 11:21)

Nagyon tetszik az oldal, és különösen az, hogy ennek kapcsán megtaláltam egy régi kedves ismerősöm fényképét is. Nevezetesen a sokat keresett "Zana Dezsőét" (és Gyűszű Margit).
A kérdésem annyi, mit tudnak Zana Dezsőről? A mi utolsó találkozásunk 1956-ban volt, amikor kenyeret hozott nekünk, és a lelkünkre kötötte, hogy ne menjünk ki az utcára.

erdos.laszlo56@gmail.com

(Erdős, 2011.11.21 08:08)

Gratulálok !
Ez nagyon jól sikerült oldal.
Szerintem említésre méltó még:
A már feledésbe merült "vizibusz"ahol az Árpád út a Váci útba végződött.
A "Tündér" mozi a Váci úton.
A "Tungi" nyaranta a kerület iskolásainak "napközis tábor"-ként nyújtott rengeteg gyermeknek felejthetetlen élményeket,ahová a "tizesvili"különjárata vitte és hozta naponta őket.
És még sok kedves emlék egy igazi Újpestinek.
Köszönöm ezt az élményt az alkotójának,remek ötlet.
Üdvözlettel.Erdős Laci

Aniko1010@gmail.com

(Aniko, 2011.09.05 15:25)

A röplabdás lányokkal a képen Ricsi bácsi lenne? Én is hozzá jártam röpizni, nagyon kedveltem :)

Awamori100@gmail.com

(IA, 2011.08.07 10:58)

Salgo bacsi konyvesboltja ott dolgoztam. 1978 ban San Franciscoban talakoztam Karpati Jozsef nevu akkor 70 eves emberrel aki a Salgo bacsit megmentette a haboruban
polonyi hugaval iskolaba jartam. Csukor bacsitol lestem el hogy kell uszni. Kedveseim



balanka53@freemail.hu

(Oszkó Gyöngyi, 2011.05.31 20:31)

Sajnos csak most találtam rá a " A tízes villamosra". Jánosnak köszönöm a részletes visszaemlékezést...jó volt nosztalgiázni kicsit. Igaz, a régi Újpest képe itt van a fejemben, úgy, mint a Tungi, vagy az Izzó,mint első munkahelyem.....na és a régi ismerősök, kollégák, csak ösztönzés nélkül nehezen szánom rá magam, hogy visszatekintgessek a múlt századba, pedig érdemes lenne gyakrabban.
A tartalomhoz nem sok hozzáfűzni valóm van, szinte tökéletes így, ahogy van.
Végezetül köszöntöm a hozzászólók között a régi Munkavédelmi Osztály dolgozóit, nevezetesen Szentirmai Zoltánt és Kaskötő Pétert. Nem utolsó sorban, de utoljára téged is kedves Réti János, aki nem biztos, hogy emlékszel rám, de egy fogadóbizottság lelkes tagjaiként,
nem emlékszem pontosan, hogy kit fogadtunk Feri hegyen,de annyi biztos, hogy te is ott voltál és Szelkó Sanyi is, meg az azt követő, az irodaházban tartott ünnepségen is. Akkor még a Ker.Ig.csapatát erősítettem( vagy gyengítettem?)...de ez nem is lényeges. :) Kellemes perceket és jó egészséget kívánok minden idelátogató, olvasgató ismerősnek és ismeretlen újpestinek.