Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Előre a múltba

Cikkek

Függőségek ideje

2010.01.17

fiuk magasnak és megtermettnek számított, a korosztályában, valószínűleg ezért is választotta sportágául a birkózást és ért el országosan is jó eredményeket. Csak azt a fickót nem tudta megemészteni, akitől egy komoly verseny döntőjében a legegyszerűbb fogással, csípődobással kapott ki. Aztán az osztályban hétfőn teljesen kiakadva mesélte

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Előre a múltba | Hozzászólások: 3

Parkra néző család

2010.01.17

 a Könyvesben kerültünk egy osztályba és ott barátkoztunk össze. Hozzájuk felmentünk néha. Nem sokan és nem rendszeresen. Megcsinálni egy házi feladatot, felkészülni egy dolgozatra vagy nagyobb feleléstől félve és persze Elvist meg Celentanót hallgatni, mert akkor még csak neki volt magnója az osztályból.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Előre a múltba | Hozzászólások: 0

Tarzan velünk, ki ellenünk

2010.01.10

esténként, folytatásokban olvasta fel a fűrészporos kályha melegénél. Néha lövések hallatszottak és a rádió az Egmont nyitányt játszotta. A fürdőszobában aludtunk, mert anyáék szerint az volt a legvédettebb. Félelmetes  volt és mégis szívmelengető. A Szikora lányok disszidálni készültek udvarlóikkal, Gyurival meg Lajossal. Igen, ez a kiadás az a kiadás...   

 

Októberi kokárdák

2009.12.13

családok jöttek-mentek és a derűs, a szó szerint felszabadult kavalkád közepén ott volt a „Hosszú Laci,” - ahogy nagyanya elkeresztelte. Egyik lábával a járdát támasztva ült a versenybiciklijén és hatalmas gombolyag nemzeti színű szalagból kokárdának valót szabott mindenkinek, aki arra járt.

 

Feltámadásaink

2009.12.12

Zúgtak a harangok, immár visszatérve Rómából, az arcokat pedig a mulandó jóság és reménykedő áhítat derítette fényessé. Aztán egyszer csak, úgy a vonulók oszlopának közepe táján, a baldachin alatt, a tömjén tovalebbenő füstjétől átkarolva feltűnt Csík József apátplébános díszbe öltözött szikár alakja, az arca elé tartott oltári szentséggel.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Előre a múltba | Hozzászólások: 0

Jocó

2009.12.12

De mindennek a csúcsa a gombfoci-bajnokság volt! Jocó nyugágya elé tettük a két hokedlit összeillesztve, amikre tintaceruzával futballpálya vonalait rajzoltuk és az volt a stadion. Ott felvonultak az  akkori bajnokság, meg a világbajnokság csapatai két-három centi átmérőjű gombokból válogatva  és kezdődött a játék.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Előre a múltba | Hozzászólások: 0

Isten mestersége

2009.12.12

Változnak az idők, változnak az emlékek. Vagy az emlékezésünk kezd a visszájára fordulni. Hosszú ideig csak a szépre emlékezhettünk, mostanában meg talán csak a szépre nem. Édesanyám hajdani elmondásából meg saját emlékfoszlányaimból például fokozatosan összeáll és kiszínesedik bennem is egy régi kép: megszégyenülten felpofozva állok, egy lakás rámcsapott bejárati ajtaja előtt, miközben arcomon kinyílik öt ujj lilát virágzó lenyomata.

 

 

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Előre a múltba | Hozzászólások: 1

Az önkény dala

2009.12.12

Az Önkényt Eskának hívta mindenki a házban (persze szájról olvasandó néma artikulálással), mert állítólag 19-ben, a tanácshatalom idején, amikor, mint mondták, élet-halál ura volt a környéken, nem aláírással, hanem csak s.k.-val hitelesítette rendeleteit. Sajátkezűleg döntve életről és halálról.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Előre a múltba | Hozzászólások: 0