Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Alsó tagozat, felsőfokon

2010.08.16

Nincs biztos elmélet arra, hogy a felnövekvő generációk, mikor, melyik életszakaszukban kapják meg azt az indíttatást, ami kihat szinte egész életükre.

Ha magam visszagondolok erre, akkor – természetesen a szülői házon kívül – az Attila utcai általános alsó tagozatát nevesíteném és a Könyves Kálmán Gimnáziumot. Nem minden, de jó néhány vonatkozásban.

Évtizedek óta tart a „nyomulás”, az iskolák, az intézményi képzés liberalizálása érdekében, aminek a lényege, hogy tanítsák az ifjúságot vagy neveljék? Tanításnak nevezik az úgynevezett poroszos szigort, amikor meg kell tanulni, amit meg kell, nevelésnek pedig, amikor szinte mindent ráhagynak a jövő generációira és majd ők eldöntik, hogy mit, mikor mennyire és hogyan sajátítanak el. Ha meg nem, hát nem! Istenem. Alkotmányos személyiségi joguk.

 

(Mint tudjuk a poroszos oktató-nevelő képzést a németek alkalmazták, – meg mi is egy ideig – de aztán áttértünk a nevelő-oktató változatra. Hogy hova jutottunk mi a nagy szabadsággal azt tapasztaljuk, az meg ismert, hogy a németek mit értek el a poroszos módszerrel?)

 

Kép

 

 

 

 

Nekem abban a szerencsében volt részem, hogy az Attila utca általános iskola, sőt talán újpest legkeményebb és legjobb I. osztályába vettek fel 1952-ben. Gyűszű Margit osztályába. Legendás tanítónőnk szikár, kőkemény nő volt, szigorú, de szerető pedagógus és ízig-vérig magyar. A szikár keménység meg is látszott rajta, így azt hiszem senki nem csodálta, hogy egész életében leánykori nevét viselte. Magyarsága pedig a szó legnemesebb és legtisztább értelmében értendő. Mai fogalmaink szerint különösen. És 1952/53-ban! Nem 1990-től, nekibuzdulva, még csak nem is 1957-től, a konszolidációtól, hanem a tajtékzó Rákosi-éra legsötétebb éveiben.

 

Kép

 

 

Kialakított nekünk, illetve az iskolának olyan magyaros dísztermet az első emeleten a két összenyitható tanteremből, hogy csodájára járt mindenki. Ebben és az egész magyar szellem képviseletében, átplántálásában tanártársa, Zana Dezső volt partnere és „harcostársa”,  akiről ma már nem tudom, hogy alsóban  e vagy felsőben tanított e, és milyen tárgyat, de nyilván magyart. És Bakró László volt az igazgató, aki lehet, hogy néha tartotta a hátát a Gyűszű Margit és Zana Dezső által képviselt szellem miatt, de mellettük állt.

 

Kép

 

Hogy honnan, kiktől lettek a gyönyörű motívumokkal átszőtt függönyök, a díszes tányérok, faliszőnyegek, sőt a magyarosra mintázott falikarok azt nem tudtuk, de tény, hogy a terem egy magyaros skanzenben is látványosságnak számított volna.        

 

Pedig, kedves látogató, akkoriban könnyen össze lehetett szedni egy – valamilyen, akármilyen –  koholt vádacskát sőt, vele egy kis börtönt vagy deportálást is, hiszen az ének úgy szólt, hogy „nemzetközivé lesz holnapra a világ”! Viszont Gyűszű Margit osztályának a tanterme és a rábízott gyerekek neveltetése a részéről azt hangsúlyozta, hogy magyarok vagyunk!

 

Ezt a tartást műsoros estek is hirdették. Ilyenen verset mondott Zana Dezső, apa zongorázott és mi, a tanítványok betanultunk műsorszámokat az alkalomra.  Az egyiken például Polónyi Ildikó, Krén Karcsival párban, magyar népdalokat énekelt. Még ma is látom őket népviseletbe öltözötten, Karcsi csizmás mellényes kis magyarként szorongatja Ildikó kezét és szép harsányan énekli, hogy „ha megvágod kiskezedet,/ ki süt nekem lágy kenyeret”? Mire Ildikó adta pöttyösen, bóbitásan ráfelelte: „hagytál volna békét nékem/, más is elvett volna engem” 

 

Betanultuk a Gyűszű Margit által írt Madársors című mesejátékot is a színházteremmé alakított összenyitható dupla teremben. A történet egy tanári asztalból kialakított kémény körül játszódik, a fecske házaspárról, a gólyaházaspárról és a „házmesteri” teendőket Verébnéről, meg férjéről, Verébről szólt. A darabot többször is telt ház - szülők, testvérek, családtagok - előtt mutattuk be és azt hiszem más iskolában is eljátszottuk.

 

Kép

A játék abszolút főszereplője a végig színen lévő Verébné volt, amit Jónás Magdi játszott. Fergetegesen! Szentül hitte mindenki, szülő, tanár, iskolatárs, hogy Jónás Magdiból színésznő lesz. De nem lett! Kicsi volt és később, felső tagozatban kicsit túlfiúzta magát. El is költöztek a sárga házból és többet nem hallottunk felőle. A darabban Krén Karcsi volt a férje. Ha emlékezetem nem csal a fecskeházaspár szerepében Völgyi Laci és Hasznos Erzsi játszott, Gólya urat én „alakítottam” a rövidnadrágos,  mellényes elsőáldozós öltönykémben, pirosra festett lányharisnyában, nejem őnagysága meg azt hiszem Kakuszi Ilona volt. Úgy emlékszem, hogy az egyik előadáson vagy Fecskénének vagy Gólyánénak Polónyi Ildikó „ugrott be”.

 

Kép

 

 

Maga sztori a költöző madarak életéről szólt, kicsit Tompa Mihályos hangulattal, leszámítva ebből Verébné telitalálat figuráját. A történet szerint a vándormadarak elmentek messze útra,  de csak a Fecske házaspár tér vissza, mi, azaz  Gólya úr és felesége elpusztul a hosszú vándorlás alatt. ( A második részben így mi már nem játszottunk, amit őszintén szólva nem is bántunk.) A mese a vándormadárságról, meg a hazaszeretetről szólt. Nem akarok utólag semmi soviniszta vagy irredenta üzenetet belemagyarázni, de tény – apám elkérte pár napra Gyűszű Margittól az eredeti szövegkönyvet – hogy az egyharmadát az előadás engedélyezése előtt kihúzatták vele. Mindent egybevetve a Madársors megírása, betanítása és előadása valóságos tettnek számított és akkor a legkisebb tetthez is nagy bátorság kellett. Gyűszű Margitban és legfőbb segítőjében, Zana Dezsőben pedig a nagynál is nagyobb bátorság lakott.

 

Kép

 

 

 

Az Attila utcai Általános Iskola épületének sorsa, alighanem megpecsételődött.  A rövid Bródis időszakot követően alighanem minden bizonnyal lebontásra kerül. Számomra ezért öröm, hogy e bejegyzésben megemlékezhetek „egykori iskolámról”. Gyűszű Margitról, Zana Dezsőről, Bakró László igazgatóról. És felsorolhatom az alsó tagozatos osztálytársakat, sajnos a teljesség igénye nélkül.  Árvai Andor, Banás Lajos, Beke Gábor, Bitter László, Bottlik Zsuzsa, Csermák László, Giling Anna, Gottlieb Zsuzsa, Gréczi János, Hajdók Ernő, Hasznos Erzsébet, Hauer Ilona, Jámbor Irén, Jónás Magdolna, Kakuszi Ilona, Kenesei Mária, Klenyán Mária, Koltai Károly, Krén Károly, Linke Zsuzsa, Lővei István, Marosi János, Pattkovszky László, Pattkovszky Mariann, Pelyva György, Petki Lajos, Rolyik Mátyás, Rozgonyi Gábor, Simonits Sándor, Vajda László, Völgyi László, Weisz Péter.

 

Csak azóta eltelt fél évszázad…

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

lvajda@chello.hu

(Vajda László, 2010.08.31 21:38)

Sajnos az én emlékezetem rövidebb. A névsort átnézve két név ugrott be: Jámbor Irén és Pattkovszky László. Patkovszky Laci idősebb volt nálunk, a Mariann bátyja. Sajnos megkapta a gyermekbénulást (Heine-Medin), sokáig kezelték vidéken (talán Kakasszéken) és így lett osztálytársunk. A betegségből visszamaradt egy kis mozgáskorlátozottsága. Emlékezetem szerint a Simonits Sándor volt, nem István.
Zana Dezső az osztályunkban tanítóként helyettesített amikor Margit néni beteg volt. Margit néni tanyasi tanítónő volt egész életében. Osztatlan iskolákban tanított. Ni voltunk Pesten az első osztálya. Minket 4 évig tanított, majd utánnunk még egy első osztályt vezetett és nyugdíjba ment.
Az iskola magyaros díszítésében a szülők segítettek sokat. Az összenyitható tanterem, volt az alap, de a folyosók is díszítve voltak deszkából faragott fali dísszel és képekkel. A szülői munkaközösség együttműködve a tanárokkal bált rendezett minden évben és a bevétel egy részét erre a célra használta fel. 1956-ban a József Attila u.-i oldalon levő 4 tanterem találkozásánál kapott az épület belövést, ezért fel kellett újítani. Utána a díszítések már nem kerültek vissza.
A színdarabról csak annyit, hogy nem csak más iskolában adtuk elő, hanem többek között a Duna Cipőgyár dolgozóinak is az Attila u.-i kultúrházban. Ebből az alkalomból újságcikk is jelent meg. A cikket én még a hatvanas évek közepén Margit néninél láttam. Hogy a halála után hova került, az titok.

Re: lvajda@chello.hu

(Völgyi Laci, 2012.10.01 21:58)

Hihetetlen, hogy ráétaláltam e sorokra! Végtelen nagy örömömre szolgáltak a jellemzés és emlékek felidézése, szívesen látnám személyesen bármelyikőtöket vagy olvasnám az üzenetet rólatok. Gyűszű Margit számomra is igen kellemes emlék, Zana tanár urat is igen nagy becsben tartja memoriám.......mint Margit néni helyettesét
Ha üzensz, tedd a securexp@t-online címre, indításnak talán ez a legalkalmasabb. Vajda Laciv-al sokat játszottam, Anyukája mint szabónő Apukája pedig azt hiszem pénzügyőr volt igazi karddal mellyel természetesen meg kellett vívnunk.... Én a IV. osztály után kerültem el Angyalföldre....

Re: Re: lvajda@chello.hu

(Banas Lajos, 2014.04.15 21:03)

Volgyi,te voltal e a masik bohoc aki velem a szunet alatt szerepelt? Ha igen, irjal a loubanas@hotmail.com cimre vagy hivj fel, 27330343, felsogodi szamon.