Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Előbb sem korán

2010.03.06

Állítólag már óvodás koromban „nőztem”, azaz ácsingóztam a másik nem körül, de ezekre az akcióimra nem emlékszem. Arra sem, hogy egyszer a Tungsram strandon, a terasz alatti szekrényes öltözőben, míg anyám nem figyelt rám, én egy ott vetkőző nő combját tapogattam.  Megelégedéssel. Három éves lehettem. Talán…

 

De az első szerelmi nyiladozást Baracskai Ági jelentette, az Apolló házban. A „Tatasos”. Azért ragadt rá a nevecske, mert haját kakastaréjba fésülte anyukája, de Ági hadilábon állt a k - betűvel, ezért aztán t- vel helyettesítette. Így lett  a hajviselet  tatas taréj, Ági pedig a „Tatasos”.

A földszinten laktak, a ház  úri lakásos szárnyában, míg mi a harmadikon, amit a szegényebbeknek „álmodott” a tervező valamikor. Viszont Ágiék földszintjét lerontotta az eléjük magasodó mozi tető, amit olyan másfél méteres falon tartotta a fölé magasodó, majdnem az első emeletig felérő, hálóüveg borítású sátortetőt. Tudom nehéz elképzelni, de ez így volt: az Apolló, majd Fény mozi ház udvara egy emeletnyi magas mozi tető volt. (Most, hogy a mozi már nem mozi, nem tudom áll e még a tető vagy lebontották? Ha nincs meg, mi van a helyén?)

 

A Baracskai Ági szerelem odáig fajult, hogy egy vasárnap reggel lementem a földszintre és énekeltem neki a mozi tető sarkánál állva olyan szerenád félét. Ha jól emlékszem valami partizán dalt, de ügyet sem vetett rám. Szerencsére a lakók se. De ebből lett egy nagyobb  szerelem, a „tatasos” unokatestvére iránt. A kislány sokat volt  rokonainál, akik a Baracskaiék rokonai is voltak és szintén a földszinten laktak, közvetlenül a lépcsőfeljárónál. Náluk volt  olykor napokig, de a nevére már nem emlékszem. Valahonnan Budáról hozták, a Bem tér környékéről és én egyszer rávettem apámat, hogy a pesti nagyanyámtól, akik húgával az Arany János utcában lakott, menjünk el a Bem térre, hátha látom szívem hölgyét ott játszani, sétálni vagy mit tudom én? Kitartóan vártunk, apám türelmes volt, de hiába.

 

Hogy mi volt a neve, azt talán Segesdi Kati tudná, aki szintén a földszinten lakott, a sarokban és vele nagyon jó barátságban voltunk, mert a szüleink is barátkoztak. Asz ő apukája volt a mozigépész. Egy testes szimpatikus jó kedélyű ember. Az anyuka hasonlóan hangulatos, csak vékony „kiadásban”.  Segesdi Kati, amit ezt egy tablóról megtudtam biológia tanár lett és a Könyvesben tanított. Talán megírja nekem, hogy hívták a budai lányt, aki rendszeresen járt ki Újpestre, az Apolló házba.    

 

Egyébként Baracskai Ági elvált anyaként nevelte gyerekét. Nagyvilági dámának számított a házban lakó egyszerű, földön járó asszonyok között. Voltak kapcsolatai – nem lehetett, nem látni, hogy milyen udvarlók, mennyi ideig járnak Ágiékhoz – míg aztán az egyik, elég ronda pali, nagyon kitartónak bizonyult és egy napon  „Tatasos” büszkén újságolta: „férjhez mentünt”.

Kép

 

 

Az Apolló vagy Fény mozi házi idők legnagyobb lelki katarzisa Márton Mari volt, aki miatt komolyan emésztettem magam olyan 5-6 évesen, néha tán nehezen is aludtam el. Egészen addig, amíg el nem költöztek. Aztán a távolság és az idő annyira megtette a hatását, hogy már csak igen halványan emlékszem rá. Mint jelenségre. Általában. Az arcára alig. 

 

Ezek a pöttöm korunk pöttöm fellángolásai voltak, inkább olyan csodálkozó rajongások, amik az 5-6 éves emberpalánták rácsodálkozásai voltak az őket környező világra. Tulajdonképpen ez folytatódott még az Atilla utcai suli alsó tagozatában is. Ott először egyetemlegesen Halász Tündébe volt fülig szerelmes minden fiú és azért vetélkedett, hogy tanítás után vihesse, legalább egy darabon Tünde, amúgy elég ronda aktatáskáját. A „hölgy” pedig vonult, élvezve  sikerét és hangulatától, pillanatnyi szimpátiájától függően váltogatta a táskavivőket.

 

Később elkerült az Attilából és számunkra csak gimnazistaként, a Kanizsaiban tűnt fel újra, majdani feleségem Juli osztálytársaként, akivel jó barátnők lettek. Az irodalom iránt vonzódott mindig, talán ezért lett felnőttként Moldova György barátnője egy ideig, akivel el is jöttek hozzánk, amikor mi már házasok voltunk és otthon laktunk anyáméknál.

Moldova életben kevéssé volt sziporkázó, mint a szatíráiban, inkább figyelt bennünket, szemlélődött, keveset beszélt. Akkor már befutott író volt. Nemrégen Debrecenben dedikált, gondoltam csinálok vele riportot. Nem emlékezett a régen volt találkozásunkra, meg különben is, kicsit „el volt szállva” magától. Az anyagot felvettem, de nem írtam meg.

 

Halász Tündével még jó ideig tartottuk a kapcsolatot, jó kis összejöveteleket tartottunk náluk, a Szülőotthon melletti villában. Akkor Bosánszky Lajos joghallgatóval járt. Nővére Csilla pedig egy Klemm nevű ifjú foci játékvezetővel. De ők nem sokat voltak otthon. Inkább csak elköszöntek, amikor épp indultak valahova. Aztán Lajos behozta kancsóban a bort és elővette a gitárt. Irredenta dalokat énekelgetett, mi vele együtt, mert lassanként megtanultuk tőle a szövegeket. „Somogy megye kellős közepében”, „Szél űzi széjjel a fellegeket” „Muszka földön lassan jár a posta”, de azért volt olyan is, hogy „Karcsú rózsabimbó ágat cukros mandulába mártat”, a versszak meg úgy zárult: „hogy, s mint csinált meg jó apád azt úgy tudom, mint te”.

 

Ha a Halász villa nem mélyen hátul van a kertben és a „műsor” külső füleknek is hallhatóvá vált volna, akkor lehet Lajos nem szerzi meg diplomáját  és velünk is elbeszélgettek volna bizonyos elbeszélgetők. De, becsületünkre legyen mondva, nem szervezkedtünk a fennálló államrend megdöntésére.

 

 

 

Tünde később egyetemet végzett és dél-amerikai, latin-amerikai meséket elbeszéléseket fordított. Nagyszerűen. Mást már, illetve többet nem tudtunk róla. Úgy hírlik nem él. Állítólag öngyilkos lett. Kép

 

Halász bácsi országos hírű, ha nem nemzetközi hírű rózsakertész volt. Nemesített két rózsafajtát. Az egyiket Halász Csillának, a másikat Halász Tündének nevezte el.

 

Később, vagyis, amikor Tünde már nem az Attilába járt találtunk új szellőléptű szerelmet magunknak, akiért csoportosan rajonghattunk. Csákvári Maricát, aki nagyon szép volt és szépsége nagyon el tudta venni az eszünket.

 

Kép  Kedves, szép mosollyal fogadta a rajongásunkat, ami abból állt, hogy csapatostól kísérgettük haza minden nap a Lorántffy Zsuzsanna utcai régi, elgáns házukig. Hogy a táskáját vittük e, arra már nem emlékszem, de nagyon odavoltunk érte. Szülei – apukája vegyészmérnök volt, az édesanyja is diplomás, ugyancsak mérnök vagy tanár – értékelték, hogy mi értékeljük Maricát és egyszer meghívtak a születésnapjára nagyon szép családi házukba. Felvettük az öltönyünket és nagy illedelmesen beléptünk a Csákvári – házba. Minden tökéletes volt. A vendéglátás, a vendégszeretet, a felénk irányuló kedvesség. Csak nem éreztük odavalónak magunkat.

 

Marica karrierje nagyszerűen alakult. Ő is vegyész lett és államtitkári pozícióig ívelt a pályája. Televízióban láttuk olykor. Szerintem mindannyian örültünk neki és büszkék voltunk rá.                                 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.