Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Feltámadásaink

2009.12.12

Feltámad Krisztus e napon! Hála lényen az Istennek… A lassan hömpölygő ének előbb távolról hallatszott, majd egyre közelekdve hullámzott, rezgett a tavaszeleji frissességben. Amikor már látni lehetett a zászlókat, sőt az első zászlóvivőt is, apám a nyakába emelt, hogy jól lássam a menetet. Zúgtak a harangok, immár visszatérve Rómából, az arcokat pedig a jóság és szent áhítat derítette fényessé. Aztán egyszer csak, úgy a vonulók oszlopának közepe táján, a baldachin alatt, a tömjén tovalebbenő füstjéből átkarolva feltűnt az üldözést és sok szenvedést megélt apátplébános díszbe öltözött szikár alakja, az arca elé tartott oltári szentséggel.

 

Ilyenkor az utat szegélyezők között mindig megindult a szóbeszéd arról, hogyan fogta perbe Rákosi rendszere, hogyan született mégis felmentő ítélet a hatalmas tömeggel körülvett épületben és hogyan vonult onnan hívei kíséretében a szemben lévő nagytemplomba, miközben százak és ezrek énekelték könnyeikkel küzdve: Jöjj el, Szentlélek, Úristen… Úgy, hogy beleremegtek a teret körülvevő házak falai.

 

Kép

 

 

És minden évben vonult a feltámadási körmenet. A hatalom pillantnyi szigorától, vagy szeszélyétől függően, hol csk a templomkertben, hol a környező utcákban is, az esetleges következményektől tartva kisebb vagy nagyobb közönség karéjától övezetten. Szállt az ének és tolongtak a százlók után, akik még azokban az időkben is, még félelmek közepette is válalták a hitüket. A feltámadás betilthatatlan volt. Mert miben bízhat az ember leginkább ezen a világosn? A feltámadásban.

 

Abban, hogy a megváltó áldozata nem volt hiábavaló. Annak ellenére sem, hogy gyakorta érezhetjük: bizony lehet, feleslegesen vállalta a megfeszíttetést, hiszen mi nap-nap után újra és újra érdemtelennek bizonyulunk szenvedéséhez. Makacs következetességgel.

 

Talán éppen ezért hiszünk ama harmadik nap valóságában. Mert lelkiismeretfurdalásunk van. Miként azért várunk mindig megváltást, vagy megváltót is az életünkbe, mert gyöngék és esendők vagyunk ahhoz, hogy átlépjük önnön árnyékunkat.

 

Feltámadunk? Lehet. Csak nem várjunk a végítélet napjára, mert addigra elveszhet minden. Ahogy ismerem magunkat, nekünk a végső igazság már közvetlenül a kihirdetés után igazságtalanságnak fog tűnni és első dolgunk lesz, hogy panaszra menjünk magához a Jó Istenhez. Mert csak a saját igazságunkat ismerjük el és könnyen ítéletet hozunk mindenkire, csak a saját fejünkre nem. Ezért hagyatkozunk aztán szívesen mások megváltó áldozatára.

 

Feltámadunk. Jó lenne hinni, hogy sikerül. Bűneink legyőzetésével, gyarlóságaink megzabolázásával, önzésünk múltán, irinységünk múltán, féltékenységünk múltán, de még ama harsonák megszólalása előtt. Ahogy azért mindig, újra és újra megpróbáltuk, mert öröktől fogva él bennünk a vágy a megújulásra. Hogy mindent tiszta lappal kezdhessünk, egészen elölről.

 

De egyszer el kellene érnünk, hogy nem rontjuk el, hogy a tiszta lapot nem piszkítjuk sokadszorra is össze. Felebarátaim, akikkel együtt  múlatjuk éveinket itt a Kárpátokkal övezett medencében az évezredünk vége felé!

 

Feltámadunk! Higyjétek el, hogy mindenből van kilábalás, ami rossz hiszen véget ér az is, ami jó. Bízzunk benne, hogy valahára nekünk is sikerül, hogy a nagy számok törvénye szerint épp ezeregyszáz évenként változik a balsors jobbra és egyszer múlni kezd az átokként rajtunk ülő viszály is. Csak egyenbe ne reménykedjünk többé: hogy még egyszer valaki miattunk is keresztre feszítteti magát. Azért, hogy megváltson bennünket.

 

 

Kép

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.