Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Függőségek ideje

2010.01.17

Valahogy Lécz Ottó is kimaradt az általánosbeli barátkozásokból, azután a gimiben jött a hasonló fordulat, mint Sambóval: egy osztályba jártunk, az olaszos E-be, a Kati néni fiai lettünk és ott sok mindenben kerültünk Ottóval is közös nevezőre. Igaz ő fanatikus olaszos lett  Éder Zoli, az olasz tanárunk hatására, én nem, de másodikos korunkra a képzőművész, illetve grafikus tehetségű Kürti Győző, Lécz Ottó meg én az iskola talán legkreatívabb és legaktívabb hármasát alkottuk, az önképzőkörtől a filmezésen és kiállítás rendezésen át az évenkénti iskolanapok osztályszintű teljesítményének motiválásáig, a már-már természetes győzelemmel a végén.

Kép  

Hármasunk nagy ötletrohamainak, az olykor szinte túlpörgő vitáinak színhelye gyakran volt az Ottóék lakása. Az Attila utca sarkával szemben, az Árpád úti kis posta házban laktak, úgy emlékszem a legfelső, a harmadik emeleten, a bal oldali gangon, a sarokban. Ottó szülei vékony testalkatúak voltak ahhoz képest, hogy  fiuk magasnak és megtermettnek számított, a korosztályában, valószínűleg ezért is választotta sportágául a birkózást és ért el országosan is jó eredményeket. Csak azt a fickót nem tudta megemészteni, akitől egy komoly verseny döntőjében a legegyszerűbb fogással, csípődobással kapott ki. Aztán az osztályban hétfőn teljesen kiakadva mesélte. Pedig tudtam, hogy a döntőig mindenkit csípődobással vert meg, az edzőm is mondta, hogy nagyon figyeljek, mert csípőzésre fog menni, mást talán nem is tud! Figyeltem is, aztán alig telt el pár perc és már repültem is. Mondanom sem kell, hogy csípődobással!”

 

Kép

 

 

 

 

 

 

A Lécz család nagyszobája ideális volt a szellemi csatározásra, mert jókora és majdnem kőr alakúnak tűnt, miután félig meddig sarokszobának számított, lévén, hogy ott végződött az épület és arra a tűzfalra emlékeim szerint nem támaszkodott másik emeletes ház. Szóval az asztal középen, az ülőgarnitúra oldalt, mi meg jártunk körbe-körbe világmegváltó ötleteinkkel és cseréltük az eszmét megállás nélkül. Ottó apukáját és anyukáját sem névre, sem arcra  nem tudom már felidézni, de a lényüket igen, hogy két kellemes, igazi polgár embert ismertem meg bennük, akik soha nem szóltak  volna bele például vitáinkba se, csak az anyuka kérdezte meg olykor, hogy kérünk e valamit. Vitatkoztunk, de harag sose lett belőle. A kisbbik Lécz fiúra, Ottó öccsére sem emlékszem már, csak azt tudom, hogy Kornélnak hívták és jó srác volt. Múlik az idő…

A gang ellenkező oldalán laktak Hollék. Holl István, („Csöge”), az ifjú színművész a szüleivel, meg Pásztor Erzsivel ifjú színművész feleségével. Velük élt Lord, a család kedves vizsla típusú kutyája. Lordot mindenki szerette a házban, mert szép volt, okos, elegáns és barátságos. A Lécz családnál is, ha maradt valami csemege Lordnak, átvitték, hogy kedveskedjenek neki. Egyik este is volt valami, ami desszertnek számíthatott nála, miközben mi ketten Ottóval épp a világot készültünk megváltani. Lécz néni ekkor szólt, hogy  van itt valami Lordnak, ha gondoljuk vigyük át. Szívesen vállaltuk, mégis egy kis kikapcsolódás a nagy szellemi erőlködésben, meg találkozunk a kutyával.

Becsöngettünk. „Csöge” anyukája nyitott ajtót. – Lordnak hoztunk pár finom falatot – . Örömmel vette, köszönte és mondta, hogy elteszi kutyának. – Mi nem adhatnánk oda neki? – kérdeztük, mert látni szerettük volna nagy barátunk örömét és háláját. Nem, most nem ér rá, mondta Holl anyuka. Nézi a televíziót. Elhűltünk a meglepetéstől. Erre azt megengedte, hogy belépjünk az előszobába és belessünk a nappaliba a félig nyitott ajtó résén át. A kékes villódzásban Lord ott ült, háttal az ajtónak, a televízió előtt és nézte a műsort.  

 

Kép

        Most üresség, furcsa érzelmi vákuum ágaskodik fel benne, amikor elmegyek a nyári kábulatba ürült Könyves Kálmán Gimnázium épülete előtt. Mert a lépcsőn nem tudom miért, de nem jön lefelé Ottó? Vele, meg Kürtivel  többször vitatkoztunk azon, hogy Poe: Holló című verse Kosztolányi vagy Tóth Árpád fordításban jobb? Melyik érint meg jobban bennünket és miért? A "sohasem" vagy a "soha már"? Ottó! Ma te, abban a másik dimenzióban már tudhatod, hogy nincs különbség. És majd mi is meg fogjuk tudni...

 

Osztálytársunk, Lécz Ottó, 2010. április 11-én Újpesten, a Károlyi Kórházban, hosszú súlyos betegség okán elhagyott bennünket. 

 

Kép

                       

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

7624.Pécs, Budai Nagy Antal utca 4.

(Bánáti jenő, 2015.12.27 00:09)

Kedves János! Nagyon meghatott amit írtál Ottóról. Nekem olyan volt mintha a bátyám lett volna, és testvére Kornél az öcsém. Rngeteget tudnék mesélni róla, és arról, hogy mit köszönheztek neki. Mi voltunk a szemben lekók. Csöge a sógorom volt, a felesége Pásztor Erzsi pedig a nővérem. A vizslánkat Balgának hívták, és tényleg rendkívűl okos kutya volt.
Ismeretlenül is üdvözöl: Bánáti Jenő

1043. Budapest, Berda J.u.54.

(Lécz Ottóné (Marcsi), 2010.11.09 07:25)

Kedves János!
Őszintén hálás vagyok Neked a megindítóan szép és igaz nekrológért. Biztos vagyok benne, hogy Otti "abban a másik dimenzióban" a tőle megszokott mosolyával fogadta megemlékezésedet.
Köszönöm a lányom, vejem és unokáim nevében is.

kornel@lecz.hu

(Lécz Kornél, 2010.06.18 23:11)

Köszönöm János, ez nagyon szép volt.

Kornél