Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szintén szenész?

2010.08.19

Mikor hozzák a tüzelőtöket? – kérdezgette annak idején szinte egész nyáron nagyapám az áldott jó Adácsi Imre a szüleimtől, majd a tél darekától meg azután tudakozódott, hogy elég e a fánk, kokszunk vagy brikettünk. Van még, kitart tavaszig, netán hozatni kell, mielőtt végképp eltávozik a hideg?

 

Ahogy visszaemlékszem, neki a legfontosabb az otthon melege volt. Hogy meleg legyen a lakásban. Szó szerint és átvitt értelemben is. Ám ha belegondolunk, sokan másik is így vannak ezzel; az otthon fogalmához szinte önkéntelenül társítják a meleget. Egyszerű, földönjáró szófűzésben csakúgy, mint a költői, emelkedett képzettársításában.

 

Így augusztus közepe táján már mindig megvolt a tüzelőnk télire. Nagyapáméknak az Árpád út 38-ban és nekünk is a Bán Tibor ( ma Kassai) utca 31-ben. Fekete ábrázatú, bőrű és ruhájú szenesemberek hozták, akikkel azokban az időkben szófogadatlan gyerekeiket ijesztgették a szülők. Hátuk meggörnyedt a teher alatt, miközben szénport folydogáló kosaraikkal egyenletes időközönként túntek el, majd fel a pincék világított kanyarulataiban.

Kép

 

Már aki lehordatta tüzelőt. Mi, a Fény mozi házban lehordattuk, mert más megoldás nem volt, nagyapámék az Árpád úti földszintes házban csak leöntették a csúszdával ellátott nyíláson. Úgy olcsóbb volt, nagyapám pedig behordta a pincéjükbe. Félemztelenül, izzadtan és szénporosan. Órák munkájával.  Mi, a gyerekek striguláztuk a szénszállítók fordulóit, akikkel általános vélemény szerint nagyon kellett vigyázni, mert hajlamosak volt becsapni a vevőt. Valóságos legendák  keringtek  gazságukról. Ravasz fuvarosokról és hétpróbás embereikről, megbabrált mérlegekről, bélelt kosarakról, amikor a megrakott lovaskocsik megjelentek fekete rakományaikkal az utcákon.

Kép

 

 

 

Nagyapámék fával gyújtottak be és szénnel tüzeltek, mi fűtöttünk tojásbrikettel, a kocka alakú német brikettel, sőt fűrészporral is kísérleteztünk, de végül legjobban a kox vált be. QApámnak éppen elég volt felhordani a pincéből a harmadik emeletre, mivel a volt Kaszinó, volt Nyilas(!), Apolló és Fény mozi házban ott volt a díszes szekrényű lift, de soha nem volt jó. Amíg mi ott laktunk legalábbis nem!

 

Azoktól az időktől már a többségünket sok-sok nyár választja el. Az akkori gumirádlis stráfkocsik lovastól, mindenestől ott bandukolnak az emlékezet macskakövein és a szenesemberek koboldszerű alakaja alig-alig látszik a magunkban felidézett pinceboltozatokban.

 

Azóta csöveken keringő víz vagy gőz hoz meleget a családoknak és talán a legkisebb faluban sem meglepő, ha gázláng táncol a vezeték végén. Feledésbe merülnek a régi

kányhák, tűzhelyek és tüzelési módok, helyüket technológiák és energiahozrdozók váltják fel, bár nem kevés házban újra üzembehelyezik őket. De tény, hogy kényelmesebb az élet és kellemesen meleg az otthon, ha nincs esetleg valami műszaki hiba.

A fejlődés szerencsénkre és szerencsétlenségünkre  is megállaíthatatlan. Az emberiség viselt dolgaitól függetlenül.

 

Most nyár van, de közelít az ősz és nyomában a tél. Mi pedig szeretnénk kirekeszteni a hideget. Magunk körül, magunk közül, és magunkból egyaránt.

 

De miért a szójáték a címben? Huszonévesen középiskolás táborban voltam  két nyáron is csoportvezető. Szerettem a srácokat, ők is engem. Jól kijöttünk. (Majd egyzer mesélek róla.) Ott az egyik nagy vagány, Reszkető mesélte: - „ Főnök, tudod mit kérdez egymástól két tüzelőszállító a kocsmában? Szintén szenész? -

Kép

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

zsotza04@gmail.com

(Kovács "Zsotza" Zsolt, 2010.09.18 04:20)

Ismét egy klassz,régi történettel lettünk gazdagabbak! Még én is emlékszem a szenesemberekre...(nem akartam az lenni) Nagyon jó a végszó-poén is:>>"&#8222; Főnök, tudod mit kérdez egymástól két tüzelőszállító a kocsmában? Szintén szenész?"<< [;<-)) Köszönöm!