Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Köszönet, krumpliért

2012.11.26

 

Jó szándék és jóakarat példás megnyilvánulása volt az önkormányzat krumpli akciója a nyugdíjasok felé! Hibátlanul megszervezve és tökéletesen végrehajtva. Ez így elsőre közhelynek tűnik, pedig nem az!

 

Általános iskolás koromban, az Attila utcaiba jártam, rendszeresen fociztunk a Langlet utcai és a Wenetiáner utcai iskolák ellen, lévén, ők voltak a legközelebb hozzánk. Még egy nagyszünet is elég volt „átlépni” hozzájuk és lekötni a meccset. Hol ők győztek, hol mi, ez így volt rendjén. De akkor nem gondoltam arra, hogy fél évszázad múltán a Langlet utca – illetve az iskolával szembeni a fehér földszintes épület – a decemberi, az ünnepi, meg még talán az azutáni krumpli készletünk forrása lesz. Pedig az lett!

 

A hivatalból jött a levél, hogy mi, nyugdíjasok kapunk 15 kg krumplit télire, ekkor és ekkor, ide és ide( mi a Langlet utcába) mehetünk érte!Mentünk is! Nem mondom a kis kézikocsimat megszenvedte a derekam. Letört az egyik kereke, így már a másik mit sem ért, ezért a krumplit kézbe tudtam csak vinni. Amíg segélyhívásomra „felmentő menyem” kocsijával meg nem jött értem a Nádor utca sarkára. A másnap kölcsönkért kocsi meg alacsony volt kicsit és balra húzott, így azt se tudtam toljam vagy húzzam. Ezért aztán olyan 10-15 méterenként „meg-meg álltam, körül néztem” aztán  kaptam hirtelen” és indultam tovább!

 

De közben az járt az eszemben, hogy milyen ragyogó ötlet, hogy krumplit  – gyerekkorunkban még dúlt a nyelvészeti csata, hogy krumpli vagy burgonya –  osztott a város az idősebbjeinek. Hiszen a krumplit mindenki szereti, így, úgy , amúgy elkészítve. Tényleg hallotta valaki már élő embertől, hogy nem szereti a krumplit? Nem! Na, ugye!

Mert ha mondjuk tintahalat vagy folyami rákot osztottak volna lehet a többség még az utcát is elkerüli, nemhogy egy zsákkal hozzon belőle, de így a három nap alatt minden „érintett” odasorolt a krumplijáért. (Én rizsért sem mentem volna, na legfeljebb 2 kilóért.)  Az ügy intézői kedvesek voltak, az akció ment, mint a karikacsapás!

Még ingyen motoros futár is volt, aki azoknak házhoz szállította a krumplit annak, akinek netán szintén eltört egy kereke, hogy ne kelljen otthon a derekát egyengetni.

 

Ami ugyancsak fontos: majd vendégeket is lehet rá hívni, például karácsonykor a családot, mert szeretni fogják és a hússal ízleni fog! Vejnek, menynek, unokáknak! Nekem, miközben éppen megpihentem a törött kerék miatt, a héjában, egészben, sütőben sült krumpli jutott eszembe, vajjal és már meg is indult a nyálelválasztásom, mint Pavlov kutyájának. Szóval: jó ötlet volt, hasznos ötlet volt és örömet szerzett sok családnak. Köszönjük!

Bár meg tudnánk hálálni ezt valamivel az önkormányzatnak! Csakhogy alighanem önkormányzati segítséget kellene kérnünk a megháláláshoz is.

                                                          *       *       *

 Most két kis „nemzetközi” burgonya receptet ajánlok egy 1980-ben, szegeden kiadott szakácskönyvből:

 

 

„Burgonya olasz módon.

A burgonyát szeletre vágjuk és olajban sütjük és szintén olajban pirított petrezselyem és mogyoróhagymával összekeverjük. Jó húslével leöntjük, megsózzuk és tűzön fölrázva betálaljuk.”

 

  

„Burgonya németesen

A meghámozott, apró szeletekre metélt burgonyát húslében megfőzzük és vajban pirított kenyérmorzsával vagy hagymával meghintjük.”                           

 

sultkrumpli--2-.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.