Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tanári természetrajz

2010.04.24

Örülök a hozzászólásoknak, hiszen a mi kis villamosunk tulajdonképpen úgy és attól gurul tovább az emlékezésünk hol már rozsdaette, hol újra felfényesedő vágányain, hogy kiben- kiben a ni vagy ha úgy tetszik az én emlékeim, az ő, azaz a saját emlékeit idézik fel, hiszen egyik emlék hozza elő a másikat. Mert az emlékek családjában ez már csak így van…

Ennek ragyogó példája  a magát F. Antalként jelölő kedves látogatónk, aki egy igazán csattanós és szellemes sztorit küldött a régi könyves idők egyet a nagy beszólások közül, amelyek az iskola falai között tanár vagy diák szájából elhangzottak.

A ragyogó kis anekdota főszereplője ráadásul az a Krumesz Gyuri, akivel egy házban gyerekeskedtünk, volt Apolló, majd Fény mozi házban, ami a háború előtt Kassai utca 31. volt, 45 után Bán Tibor utca 31. lett, majd a rendszerváltozás után újra Kassai utca 31.re változott. A partizánokat már nem tiszteljük, viszont a keskeny mellékutca bizony aligha vezet Kassára, de ez mellékes. Ott laktunk 956 nyaráig, amíg mi el nem költöztünk a Tavasz utcába. Gyuriék a  második emeleten laktak, mindjárt a lépcsőházi fordulóban egy nagy lakásban, unokatestvérei, a Hold Dini és a Hold Zsuzsa családjával, alighanem társbérletben, mert akkoriban ez egy eléggé elterjedt bérleti forma volt.

A lakás szent helynek számított a házban lakó fiúk  közössége számára, hiszen hozzájuk jártunk gombfocizni. A nagy konyhában akár 4-en-6-an is elfértünk és ezért szinte csak és kizárólag világbajnokságokat rendeztünk, holmi magyar bajnokság szóba sem jöhetett, pedig akkoriban még Puskásékon kívül is olyanok futkároztak a gyepen, mint Kispéter, Börzsei, Szusza, a Monostori fiúk, Szojka vagy a rosszkezű bombázó a salgótarjáni Csáky. De nekünk ott kezdődött a fiocista, a Santos testvérek, Jurinho, Didi, Baltazar, Indió, Pinga, a braziloktól, Maspoli, andrade, Santa Maria, Sciaffino az uruktól, meg persze a szomorú emlékű csatársor: Rahn, Morlock, Oswald Walter, Fritz. Walter és Schaffer.

 

Krumesz Gyuriban azt nem szerettem, hogy sokkal jobban tudott gombozni, mint én, sőt, mint mi, igazi ellenfelet lényegében csak az unokaöccse, Hold Dini jelentett a számára, ő néha „ el tudta kapni” de azon kívül Gyuri volt az örökös bajnok. Ő adminisztrálta a világbajnokságok eseményeit, ő készítette és kísérte figyelemmel a mindenkori tabellát. Nekem meg rögeszmén volt, hogy fordulóról fordulóra megkérdeztem tőle, hogy még hányadik lehetek,  ő pedig a végsőkig azt felelte: „ akár még első is”.  Ezt bátorításnak vettem és újult lelelkesedéssel készültem a következő meccsre,  amin persze többnyire megint kikaptam. Gyuri azonban egyre mondta, hogy akár még első is lehetek.

Az, hogy a Könyvesbe járt fel sem tűnt egyikünknek se, hiszen nekünk még távolinak és titokzatosnak tűnt a középiskola. Aztán a „villamosunkhoz” érkezett hozzászólások között,   F.Antal látogatónk mesél el nekünk egy frappáns iskolai sztorit Krumesz Gyuriról, amit természetesen felteszek a „villamosra”, mert érdemes rá! Köszönöm az ismeretlen látogatónak, hogy megosztotta velünk a történetet                        

 

 

Tehát álljanak itt F.Antal sorai

„Egy sztorival szeretnék hozzájárulni e remek visszaemlékezéshez. A történetet én is csak hallottam, de nagyon tetszett. A Könyvesbe jártunk és az egyik szünetben a Krumesz Gyuri a pad tetején ugrált. Ekkor jött be Hollósi László igazgató úr és nyomban meg is kérdezte Gyurit, hogy hívják? Ö mondja, hogy Krumesz, mire az igazgató: hogy lehet valakinek ilyen hülye neve? Erre a Gyuri: „azért ne legyen ebben az iskolában mindenki madár”! Az akkori tanári karban ugyanis volt Fecske, Szarka, Seregély, plusz Hollósi, az igazgató. Talán más is emlékszik erre a történetre.”

A Krumesz család amúgy hangulatos, mediterrán famíliaként él bennem. Gyuri anyukája termetes jó kedélyű, mindig vidám asszony volt, sose idegesítették a sokszor késő estébe nyúló gombfoci partik. Egyszer egy „világbajnokság” kellős közepén érkezett haza, és őrömmel újságolta, hogy „srácok, képzeljétek, vettem egy törhetetlen poharat! Hogy ezt a „csodát” bemutassa nekünk, elővette a szatyorból és feldobta úgy, hogy leessen a köre. Le is esett. Pont „pofára”, ahogy ez jellemezhető és az alászoruló levegő ripityára robbantotta. Hosszú percekig zenget a konyha a kacagásunktól. A legjobban Krumesz néni nevetett.