Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Antal hentes üzlete

2009.12.17

KépEgy üzlet látható, az István út és Petőfi utca sarkán. A fotóról kideríthetetlen feliratokkal, illetve cégjelzéssel. Talán átrendezés közben, amikor tulajdonost, nevet, talán profilt is vált. Viszont, aki ránézve és nem mondja azonnal, hogy ez „az Antal hentes”, annak vissza kell vonni az Újpestre szóló lakcímkártyáját. Még nem érdemelte ki.

 

Ez persze tréfa. Egy hazalátogatásom alakalmával menyem azt mondta, eljön értem kocsival. Hol tud felvenni?. Én reflexből rávágtam, hogy az Antal henteshez jöjjön, mert ott meg lehet állni. Nem tudta hol van. Mentségére legyen mondva, csak 10 éve él Újpesten. Óbudai.

 

Egyik kedvenc osztálytársam, barátom volt a középiskolában Tasnádi Laci. Kicsit furcsa, többször magába mélyedő kamasz volt, nem dicsekedett semmivel, minden „titkát” úgy kellett kihúzni belőle. Ha megmakacsolta magát, még a tananyagot is. Pedig készült.

 

Valamelyik történelem órát követően a 45 utáni helyzetről az államosításokról „dumáltunk” és szóba került, hogy van amit államosítottak ugyan, de őrzi az eredeti tulajdonos nevét! Hogy miért? Rejtély. Ilyen például – mondta valaki – az Antal hentes, az István út sarkán. Mindenki így ismeri, pedifg azt se tudjuk ki volt az Antal hentes? A nagyapám - szólalt meg Laci, aki addig nem nagyon vett részt a társalgásban csak hallgatott bennünket. 

Faggatni kezdtük és megtudtuk tőle, hogy legendás nagyapjának 5 üzlete volt Újpesten. Az államosítás után, talán dolgozhatott volna hentesként valamelyikben ezek közül, de annál büszkébb volt! Valószínűleg úgy volt vele, ha már nem az övék a boltok, köze se legyen hozzájuk. Egy gyárban, ládaszögelő segédmunkás lett Sashalmon. 

 

Most, amikor kezdem gyűjteni a régi, illetve régebbi Újpestet, ezen az oldalon, írtam Lacinak – amúgy pszichológus lett és Komáromban él – hogy meséljen Antal nagyapjáról. Mesélt. Itt következik.     

 

Jó lett volna ha Antal nagyapámtól örökölöm hihetetlen szívósságát, amivel túlélt minden  nehézséget, ami rázúdult az élete során. Árva-gyerekként nőtt föl, féltestvére nevelte fel Gödöllőn. Kemény gyerekkora volt. Az inasokkal együtt lakott, velük együtt tanulta ki a hentes mesterséget. Feleséget is kijelölték számára, méghozzá nagyanyánk személyében, akivel nagyon tisztességesen élték le egész életüket, négy gyereket neveltek fel.

Vállalkozása folyamatosan gyarapodott. Újpest legtehetősebb hentese lett, több üzlete volt, minden gyerekének házat vett. Saját házában lévő üzlete mellett műhely, szállás a segédeknek, lovas kocsi, teherautó, vagyis szisztematikusan építette fel a „birodalmát”, Mindenre gondolt és mindenkiről gondoskodott a környezetében.

 

Hatvankét éves volt, amikor államosították. Ennek előtte is volt mit feldolgoznia. Mégpedig az első világháború, melynek folyományaként orosz hadifogoly is volt. A második világháborúban már kora miatt nem katonáskodott, viszont dunakeszi házát, ahová a bombázások elöl családját menekítette, találat érte. Ember tervez, Isten végez! Sokszor hallottam ezt tőle. Mert bombatalálatnak szinte csodás kimenetele lett!  A pincében, az összedőlt ház romjai alatt, teljesen eltemetve, mindenki életben maradt. Több tíz kilométeres körzetben bomba máshova nem esett. A megmaradt alapokon sokat játszottunk gyerekkorunkban.

Az államosítás után 10 évet dolgozott segédmunkásként Sashalmon, az EMG-ben, ahol az elkészült műszerek szállító ládáit szögelte, és a feliratokat papírsablonon keresztül rájuk festette. 72 évesen ment nyugdíjba.

1950.-ben, az államosítás évében költöztünk oda, az akkor Dózsa György út 37.-be, hogy a nagy házba ne költöztessenek idegeneket. Négy éves voltam akkor. Gyakorlatilag emlékeim róla ettől az időtől vannak róla.

 

Kép

 (Antal S.József hentesmester.  Újpest 1988 - Bp (Újpest) 1963. Élete: 1905-ben szabadult Gödöllőn, majd 1913-ban alapította vállalatát a Hothy Miklós -ma Görgey Artúr - utca 37.-ben. Később fióküzletet nyitott az István út 12-ben. gépesített feldolgozó üzemében első osztályú termékeket állított elő viszonteladók számára is. Több éven át az Ipartestület húsipari szakosztályának elnöke volt.)     

 

Inkább alacsony termetű, kövérkés, idős bácsiként emlékszem rá. Cukorbeteg volt, magas vérnyomása miatt Rausedilt szedett, amitől a parkinsonizmus tüneteként apró léptekkel járt. Szigorú szokásokkal építette körbe az életvitelét: zsebóráját, amikor hazajött, a konyhakredenc bal oldalára tette, onnan csak akkor vette el, ha elment valahová, és este, hogy az éjjeli szekrényére tegye. Minden étkezéskor az asztalfőn ült, és a vacsorák mindig teljes családi létszámmal történtek, bármekkora is volt a család. Csak vizet ivott, mindig a szőlőmintás üveg korsóból, ami csak az övé lehetett. Étkezéshez, vágásra csak a zsebkését használta, még ünnepi terítéknél is. Nagyon korán lefeküdt, és még korábban kelt. Az első villamos „nélküle el sem indult”. Sashalom igen messze volt.

Már rég nem volt ereje teljében, mégis nagy tekintélye volt. Keveset beszélt, hangos szót sosem hallottam tőle. Hihetetlenül bölcsesség jellemezte. Nem zúgolódott sorsa miatt. Hálát adott az Istennek azért, hogy a család megmaradt, és egészségben élhetett együtt velük. Amit nem változtathatott meg ahhoz alkalmazkodott.

Azt hiszem mélyen, de nem látványosan vallásos volt. Minden vasárnap elment a tízes misére. Egyedül, mert nagymama a reggeli miséhez ragaszkodott, hogy a konyhai munkát ne kelljen megszakítani. Őt szépen felöltöztette, a kabátját ruhakefével lekefélte. Antal néni! Mondta nagyapám, mert így szólította, jól vagyok így? Mehetek? És indult a misére.

Hetvenötödik évében rosszul lett, mentők vitték a kórházba, néhány nap múlva meghalt.

 

Látszólag nem különös vagy kalandos élet. Mégis tele a mindennapi hősiességgel, minden körülmények közötti helytállással, mindig megőrzött józansággal, megfontoltsággal. Ha olykor rosszul döntött az  sem rajta múlt. Talán sose tévedett! Tévedett a pilóta, aki azt hitte, hogy baj nélkül megszabadult a bombájától, és oda esett, ahol senki sem számíthatott rá. Tévedett a történelem, amikor háborút zúdított a világra, vagy amikor államosított. Ezekre  nem lehetett felkészülni. Ezeket túlélni lehetett annak, akinek volt lelki ereje, no meg szerencséje, vagy mégis szerette az Isten.

Újpesti volt, aki Újpesthez csak tett, és bár élete munkájának nagy részét elvitte a pusztítás, máig maradt, ami őrzi a nevét az Újpestiekben! Ő volt „az” Antal hentes.   A nagyapám.

 

  

 

Az oldal egy képpel kezdődött, amin egy üzlet látható, az István út és Petőfi utca sarkán. A fotóról kideríthetetlen feliratokkal, illetve cégjelzéssel. Talán átrendezés közben, amikor tulajdonost, nevet, talán profilt is váltott. Viszont, aki ránézve nem mondja azonnal, hogy ez „az Antal hentes”, annak vissza kell vonni az Újpestre szóló lakcímkártyáját. Még nem érdemelte ki.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

(zsuzsi, 2012.11.12 20:30)

Hallottam ,hogy megszűnik a hentes üzlet .igaz ?

Re: Zsuzsinak

(Réti János, 2012.11.12 21:14)

Sajnos igaz Zsuzsi, de nem hagyjuk és ne hagyjuk szó nélkül!