Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tungi, Csukorral 3

2010.01.25

De gyerünk a lelátóra fel! Hát persze, hogy a versenymedencét nyugat, azaz a Duna felől szegélyező magasított betonlépcsők sorára, ahonnan a strandolókból összeálló közönség foglalt helyet a bajnoki vízilabdameccseken. Természetesen mindenekelőtt az Izzó, valamint a  játszotta a Tungin a meccseit ezért a sportújság bölcsen, úgy írta a műsorban a helyszínt, hogy Újpesti Uszoda. Végül is igaz volt. Mi, a strand törzsközönsége a Vasas Izzónak szurkoltunk. Mert papíron az volt a gyöngébb és az volt a gyáré! Akikre emlékszem az akkori csapatból,  Dancsa, Ipacs, Sztanó, Takács, Szikora és Szittya Karcsi bácsi az edző. Különösen Takit látom ma is a szemem előtt, azzal a furcsán „púpos” testtartásával, ami azonban egy kisportolt, erős fizikumot jelentett. Rajta kívül képileg még Ipacsot és Sztanót látom magam előtt „tisztán”, Dancsát és Szikorát már csak „sejtem” lelkem képernyőjén. De jó csapat volt,  szerettük.

 

Kép  

 

A lelátó viszont nem a vízipóló bajnokik idején, hanem napközben élte igazi életét. Igazából a fiatalság gyülekező helye volt több okból: állandó, napozásra ideális verőfény, lényegében minimál szerelés: törülköző, napozószerek, legfeljebb egy szatyor vagy kis táska és slussz. Ebből kifolyólag aztán sok csinos lány meg jó kinézetű fiú, fiatalember elfért rajta, ehhez jött még, hogy az alulról második sortól fölfelé már belátható volt az egész medence, sőt a strandnak a Gombától délre eső része.

 

A lelátó mögött lényegében a fűvel borított  töltés jelentette a a letelepedő helyet a kerítésig, nagyszerű rálátással a Dunára. Szeben a Rómaival, ahova a kishajó járt oda-vissza, jobbra a Szentendrei szigettel. És működött a csónakleeresztő lift, ami hétvégeken egész nap működött, hangját nem lehetett összetéveszteni semmivel.

 

Kép

 

Nagyjából középen emelkedett, persze a kerítésen belül, a főépület, amiben a strandvezetés irodái voltak, a gépház, egy szekrényes öltöző(kabinokra nem emlékszem), és tetején a terasz, vendéglátással. De, őszintén szólva emlékezetem szerint a terasz, mármint a terasz vendéglátása soha nem ment úgy, ahogy szerették volna. Pár góré a gyárból sörözgetett ott néha, de olyan igazi forgalma nem volt, pedig megpróbáltak mindent. Még alkalmanként, talán péntek esténként élő zenét is, de lehet, hogy nem jól emlékszem.

 

Annál nagyobb forgalma volt a Gomba és a „mélyvíz” közötti büfének, ott mindig voltak vevők, nagy melegben 20-30 méteres is volt a sor. A haverok egymást váltották a sorban, egy közülük beállt, a többiek a hosszú asztalok valamelyikét foglalták, aztán váltogatták egymást. De ott álltak a családok is: apuka képezte a sort, anyuka, meg a gyerekek vártak, az üdítőre, a fagylaltra, a perecre, a vattacukorra vagy szendvicsre. Általában nem is ott ették meg, hanem vitték vissza pokrócukhoz. A büfé egyébként, ilyen szempontból  a régi ismerősök nagy találkozásának helyszíne is volt, hiszen itt jó néhányan futottak össze jelenlegi vagy régi kollegával, iskolatárssal, szomszéddal, akivel aztán úgy váltak el egymástól, a söröket lötyögtetve és kétszer is rászólva a gyerekre, hogy „majd odamegyünk hozzátok, merre vagytok”?

 

Elérkeztünk a Tungi Tungiságának egy fontos „alkotóeleméhez”. A Tungsram Strandon tulajdonképpen közvetlenül, közvetve, vagy nagy, többszörös áttételen keresztül mindenki ismert mindenikit, illetve ugyanezen áttételeknek köszönhetően bármelyik pillanatban megismerhetett akárkit. Bemutatás vagy társaság révén, azaz a strand tele volt valódi és potenciális ismerősökkel. Lehet, hogy aki fél órával azelőtt véletlenül fejbe dobta labdával a feleségünket, azokkal fél óra múlva együtt sörözünk a büfében, mert az unokatestvérünk jól ismeri őket.  A Tungsram Strand első, váci út mellett szegényes diadalkapujára azt kellett volna kiírni: ki itt belépsz egy nagy családba lépsz be”!

 

És most menjünk vissza mélyvízhez, ahhoz a magas székhez, amiben a legenda, Csukor Laci bácsi székelt a nagy, széles-csíkos színes napernyő alatt. Illetve…. Csukor Laci bácsi nagyon ritkán ült a székben, azaz hosszasabban nem. Mert ő minden ízében örökké élte a strandot, de fogalmazhatjuk úgy is, hogy benne dobogott a Tungi szíve. És ez nem lírai túlzás, hanem egy olyan jelenség, ami ma már nem létezhet, hacsak különleges személyiség sugárzásának hatására nem.

Nevezetesen arról van szó, hogy Laci bácsi mindig mindent tudott, ami a strand területén történt – hogy, hogy nem? – és azonnal reagált, intézkedett. Vagy ő maga, vagy „titkos” hálózata által. Végül mindig neki lett igaza, mert a Tungin Csukor László volt a törvény!. Vissza nem szólt neki senki, még a legnagyobb zsiványok közül se, mert szemben találta volna magát a Laci bácsit támogató hatalmas tömeggel. Az éppen ott levők közvéleményével, ami azért nem kis túlerőt jelentett. Rendőrt csak lopás esetén hívott, de sokszor a tettest addigra már el is kapta. Úszómesterként.

Csukor  leginkább akkor ült a magas vasszékben, ha gyerekeknek adott úszóleckén, bár leginkább akkor is legfeljebb a korlátra könyökölt és onnan adta utasításait a parafa mellényben vagy Laci bácsi hosszú „horgászbotjának végén” Akik hősködtek vagy hülyéskedtek a nagymedencében azokra azonnal rásípolt és utána fenyegető mozdulattal jelezte elégedetlenségét, mert a zsivajt átkiabálnia reménytelen lett volna. Az elkövetők azonnal tudták hogy róluk van szó és azt is mért jogos Laci bácsi fenyegetése. Vita kizárva.

Aki gyakran járt abban az időben az Izzó strandjára, annak elég ha egy pillanatra becsukja a szemét és már látja maga előtt „a Csukort”. A nem alacsony és nem magas termetű lágy vonalú de látható úszóizmokkal, egyetlen deka súlyfelesleg nélkül. Seszínű szőkés haját hátrafésülve viselte és korára csak tippelni lehetett, de senki nem tippelt. Mai hasonlattal élve a teste és arca egyenletesen kapucsínó barnára sült egyszer és az többet sem halványabb, sem barnább nem lett. A  nap által fakóra szívott fürdőnadrágot viselt, talán fehér öv volt benne és gumi a szárában, nyilván a magaslati ülés előnytelenségei miatt. De az úszónadrág olyan volt, mintha még magától Aschner Lipóttól kapta volna a strand avatásán. És az elmaradhatatlan nagykeretes napszemüveg, amiről azt is el lehet képzelni, hogy dioptriás volt és foncsoroztak. Mert időjárástól és napsütéstől függetlenül viselte Akkoriban ugyanis nem hajpántként viseltük a napszemüveget még vaksötét barlangban is, mint mostanság.

Laci bácsit, ha egész őszinte akarok lenni szerintem nem szerette a közönség, de nem is volt ellenszenves senkinek. Talán ennek a középútnak, ennek a nem megosztó személyiségének köszönhette feltétlen tekintélyét. Elsőnek érkezett és utolsónak távozott a strandról, miután mindent rendben hagyott és meggyőződött róla, hogy minden oké. Nem túlzás: ő volt a Tungsram, a Tungsram meg ő.

 

„Az 1998-ban megjelent ÚJPESTI ÉLETRAJZI LEXIKON ezt írja a róla szóló címszavában:

Csukor László (Újpest, 1912–Budapest, Újpest 1987)

Úszóedző. Eredeti szak mája autó-motorszerelő volt, amely szakmát az Egyesült Izzólámpa és villamossági Rt.-ben tanulta. Az UTE sportolója volt az úszó-és vízilabda csapat tagjaként. Az újpestiek között népszerű és szeretett Laci bácsi 50 éven át nevelte, a Tungin, azaz a Tungsram Uszodában a gyerekek ezreit. Halála után családja és tisztelői működése helyszínén emlékoszlopot állítottak tiszteletére.”

 

És végül menjünk hátra, arra hatalmas füves telekrészre, ami mellett a kishajóhoz menők vagy a rómairól jövők mentek úti céljuk felé és amire az „új” 33 méteres versenymedence épült. Nem tudom, hogy valóban szükség volt e rá? Sportszempontból biztos, de a közönség szempontjából nem feltétlenül. Úgyanis nem használták ki annyian a kis „mélyvizet” az úszni vágyók, mint ahányan kényelmesen elhelyezkedhettek a kellemes réten. És még valami: lebontásra került a nagy kőrzuhany és ezzel óriási „csapás+ érte Tungi egyik kedvenc szórakozását, medencefocit.

Tudom , utána a főépület alatti gyerekmedencét szállták meg a focizók, ahol addig csak fejeltek, de az igazi a kőrzuhany volt! A játék a két belépő lépcső közére folyt, egészen apró szemmel permetező vízfüggönyben. Értelemszerűen a beton teknő egyenletesen vizes volt, ami eleve meghatározta a játékot és a taktikai elemeket. Amiért játszóknak és bámészkodóknak óriási élmény volt nézni a vízi-focit, hogy ott rendre „arénába” szálltak az éppen kint lévő „menők”. Nem a legnagyobbak, de a jövő menői feltétlenül. Zsengellér Borbély meg a többiek. Úgy emlékszem Tóth András, Dunai III is néha és egyszer-egyszer a jövő csillagának tartott Halápi is.

A gyerekserek Halápit szerette a legjobban, csapatostól kísérték őt a strandon amerre ment. Ha leült valahova egyből körbevették, kőrbevettük mi is. Nem azért mert ő volt a sztár, hanem mert közvetlen volt és mesélt. Egyszer például azt, hogy ő megfogadta soha nem fog bundázni! Azért, mert egyszer úgy járt, hogy tatabányán játszottak és meccs előtt az egyik vezető titokzatosan azt közölte, hogy rendben lesz a meccs! Megvan. Csak nyugi és játszatok. Gólarányt fogunk javítani. Na, mi fel is mentünk nagy lezseren, hogy hozzálássunk a komótos gólarányjavításhoz. Még húsz perc sem telt el és már 3-0-ra vezetett a Tatabánya….

 

Aztán a budai hegyek fölött elkezdett lemenni a nap, zárt a strand. Az öltözők kiürültek, hazamentek a családok. Elindultak a Weszelovszky lányok, Zsengellérék és mantünk mi is. Még Laci bácsi tekert fel valami slagot, amivel tisztítani fogják a medencéket. A 10-es megtelt hazaindulókkal, annak reményében, hogy holnap is jó idő lesz és találkozunk a Tungin!

 

 

 

 

 

 

Kép

 

A mappában található képek előnézete Siratóének a strandért

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Újpest, Tungsram Uszoda

(Csukor László, 2014.10.06 02:24)

Bekaphatod kisfiam