Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tungi, Csukorral 1

2010.01.23

Ha valaki azt hinné, a címet olvasva, hogy valami új keleti desszertről lesz szó, amit beszédhibás fogalmazó írt valami flancos  vendéglátó étlapjára, az téved! A téma egy strand és egy úszómester. Akár külön-külön is bekerülhetnének Újpest legendái közé, de nem volt szívem elválasztani őket. Mert elválaszthatatlanok voltak. A Tungsram Versenyuszoda Strandfürdő és Csukor László, a mindenki által ismert Laci bácsi.

 

Ha Budapesten lehet strand jelképeket megnevezni, akkor ilyen három volt: a Dagály, a Palatinus és Tungi. A többi csak úgy volt, volt, mint ahogy voltak Közértek, Röltexek meg Aranypókok, hát strandok is, de ez a három legendává nőtte ki magát. Jól csengő neve volt még a Csillaghegyinek, meg Pünkösdfürdőnek is, de azoknál inkább a „hely szelleme”, a név hatott.

 

 

 

 

Hogy a Tungsram mitől lett különleges az több tény egybeeséséből tevődött össze. Különlegessé tette, hogy egy olyan kerület vízi sporttelepe volt, amelyiknek – ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni – természetes határai vannak. Mi több egy óriási, világhírű gyár   strandja volt sőt, a gyár munkásaié elsősorban. Önálló Duna parttal, kikötővel csónakházzal, válogatott a kajakosokkal-kenusokkal és Csukor Laci bácsival. Ez már így elég lenne egy strandnak ahhoz, hogy különleges vonzereje legyen, de ehhez még jött a Tungi hangulat, a Tungi légkör, ami viszont kielemezhetetlen ezért nem is próbálkozom vele, a Tungsram strand hangulata az odajáróktól, azaz tőlünk volt olyan, amilyen. Mi tettük Tungivá a Tungit.

 

Aki fellapozza a kiváló tudós, Bay Zoltán, „Az élet erősebb” című önéletrajzi és Tungsram-történeti könyvét az közvetlenül az elején egyszer csak ott találja magát! Menjünk hát ki Bay Zoltánnal a strandra!

 

„1941-et írtunk, és meleg június végi nap volt. Már enyhült a nap tüze, amikor a késő délutáni órákban megálltam körülnézni kedvenc helyemen, a Tungsram dunai uszodájának felső teraszán.  Szerettem ezt a képet, a természet és az ember közös művének harmóniáját.

Az uszoda olyan volt, mint egy nagy hajó, mely méltóságteljesen úszik a Duna vízében. Mesterséges sziget ezelőtt 5 évvel még dunavíz  folyt a helyén. Hatalmas gátjait kívül a Duna mossa, belül pedig virágos rétek, rózsaligetek, már terebélyesedő0, lombos fák, játszóterek, , két nagy úszómedence a felnőtteknek, két kisebb a gyerekeknek. Ahol állok, a csónakház fehér épülete napozóteraszaival és nagy ablakaival olyan, mint a nagy hajó parancsnoki hídja.

 

Ember és természet versenyeztek itt egymással. Szemben a Dunának egyik igazi, nagy szigete, a Szentendrei-sziget, melynek mi a az alsó déli végződésénél vagyunk. Itt folyik össze két hatalmas Duna-ág. A folyam itt egy kilométer széles. A kelet ág a „kék Duna”, a nyugati ág a „szőke Duna”. Északra a Naszály hegy opálkékje fejezi be a láthatárt, nyugatra a Pilisi hegyek zöld koszorúja. A „Nagy Kevély” hegy büszkén emelkedik ennek a sornak a végén, s szinte azt üzeni: „ember ne bízd el magad!”

 

(…) Pestet, a modern nagyvárost innen nem látjuk. A Duna- part évszázados fái takarják el, de a hátunk mögött túlemelkednek  a fákon Újpest nagy gyárépületei. A legnagyobb közöttük a Tungsram hatalmas izzólámpagyára, melynek egyik jóléti intézménye ez az uszoda. (…) A Tungsramnak ez a saját, senki által nem parancsolt üdülőhelye.

 

Kép

 

Azt hiszem, itt az a lényeg, hogy senki nem parancsolta. A munkások akarták, a gyár vezetősége pedig beleegyezett, és adta hozzá a pénzt: mintegy két millió pengőt (félmillió dollárt). Tehát az életből született, nem pedig valami központi, irodai elgondolásból. Ezért van harmóniában a környezetével. Újpest Dunát járó népének (…) ez kell… Az élet magáért az életért kellett, nem is lehet semmi más célnak alárendelni.”

 

Így ír a Tungsram strandról 1951-ben Bay Zoltán a visszaemlékezéseiben.

 

Az én emlékeim legvége a Tungiról lehangoló. Sok éve már, hogy ott jártam, de nem úszni  vagy strandolni, hanem csak átmentem rajta, szó szerint, érzékelni gyerekéveim, kamasz éveim és ifjúkorom szent helyének akkor már jól látható „elhervadását”. Ez a Tungsram Strand már nem az a Tungsram Strand volt. A fű kiégve, az eszközök tönkremenve,  minden ütött kopott volt, elhanyagolt, gazdátlan. De még lélegzett a Tungi! Már akkor azt monda a velem lévő barátom, hogy halálos ítéletét már kimondták, mert az amerikaiak nem költenek szociális létesítményekre. Ahogy nem sokra rá már a sportegyesületre sem voltak hajlandók költeni. Ott jártamkor haldoklott a Tungsram és azóta tudtommal már elköltözött az emlékeinkbe. Az Interneten beütöttem a Google képkeresőbe. Egyetlen fotót nem talált róla, amir azt lehetne mondani, hogy ez a Tungsram Strandot ábrázolja.  Ennél végebb vég azt hiszem nincs is.. 

 

 

 

 

Egy 2009-es blog bejegyzésből idézek:

 

„Én 2005 márciusában költöztem Újpestre, majd felfedeztem ezt a fürdőt. Több medencéje volt, igaz átalakítás alatt volt, de sajnos nem olyan nagyon rég, talán tavalyelőtt bezárt. Több mindent hallottam miért? Mert a kafeteriában igazságtalan, hogy a Tungsram csak a Pesti dolgozóknak ad strandolási lehetőséget vagy pl. azt, hogy veszélyes hulladék van a területén, nem tudom mi az igazság de sajnálom, hogy bezárt, hisz közel volt, jó volt, és nem volt drága.”

 

A beíró csak 2005-től (!) újpesti lakos és sajnálja, pedig mondataiból érződik, hogy neki a Tungi nem lehetett az, mint nekünk  Akkor mit szóljunk mi? Mi mennyire sajnáljuk? Amit ő hallott, ez a kafatéria dolog hülyeség, mert akkor be kellett volna zárni  a Balatont is, mert az csak a Kaposvári  gyár dolgozóinak volt igazán elérhető! A veszélyes anyaggal meg úgy vagyok, hogy ma ilyen  vagy ehhez hasonló indokot ott találnak, ahol akarnak. Aztán esetleg évek múlva luxus lakó-és élménypark épül a helyén, mert időközben „kiderül”, hogy még sincs a talajban veszélyes anyag. Egyszerűen nem akartak rá költeni – szerintem.

 

De mindegy, ez az oldal nem a nagy igazságok tényfeltárása jött létre, nem is arra, hogy oknyomozást folytassunk sőt, még a vélemények pró és kontra megismerése, esetleg ütköztetése is fölösleges, mert elrontaná, szétpattantaná az emlékezés színes és tulajdonképpen bennünk színesedő érzékeny gömbjét és akkor már oda lenne a varázs és nem változtatna a tényeken.

 

(Következik: Tungi Csukorral 2.)

 

Kép

 

A mappában található képek előnézete Siratóének a strandért

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.