Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A 75-ös épülettől a Tungsramfesztiválig

2008.12.20

 

Kép Réti János

 

A 75-ös épülettől a Tungsram Fesztiválig

vallomás egy weboldal elé

 

Újpesten születtem 1945 november 29-én. Az Attila utcai általános iskola után a Könyves következett, ahol 1964 májusában érettségiztem és augusztusban az Egyesült Izzóban helyezkedtem el. A gyárban, ahol szüleim és családom több tagja is dolgozott. Betanított laboránsként kezdtem a Rádiócsőben, majd az Anyagellátási Főosztályra kerültem anyagbeszerzőnek. Később dolgoztam a Jogügyi és a Protokoll Osztályon is majd a Személyzeti Főosztály állományában fiatalok számára művelődési, szabadidős programokat szerveztem, majd  az 1968-ban alakult Tungsram Ifjúsági Klub programjainak felelőse lettem.

1972-ben a szakaszervezeti üdültetés területén helyezkedtem el. Ettől kezdve lényegében a művelődés, a kultúra szervezésének valamilyen ágával foglalkoztam hivatásszerűen. 1980-ben költöztem Kelet-Magyarországra. 1990-től vagyok hivatásos újságíró. Nyíregyházán, a Kelet-Magyarország, majd  1995-től Debrecenben a Hajdú-bihari Napló munkatársa voltam a 2007 december 1-el bekövetkezett nyugdíjazásomig.    Kép

 

Számomra azt a fogalmat, hogy GYÁR, ma is a valamikori Egyesült Izzó, a Tungsram jelenti. Lelkemben azt az Újpestet őrzöm, ahol még villamosok jártak a Váci úton, az Árpád úton, sőt a Baross utcában is. Igen, a 10-es Újpestről, a  3-as a belváros felől hozta eleinte csak a főkapuhoz, azután már az irodaházi bejárathoz is a dolgozókat, a „kitérős” 8-assal meg azok közlekedtek, akiknek a hátsó kapu esett közelebb a munkahelyéhez.

Például a 75-ős épület, ahol az én izzós karrierem kezdődött a Rádiócső Kémiai Laborban vagy ahogy mindenki ismerte, a „Horváth-laborban”, ami azért akkoriban már inkább Zöldi-labornak, mint Horváthnak számított, mivel a névadó nyugdíjazása talán csak hónapokon múlott, amikor én minden reggel megragadtam alumínium dobozomat és elindultam desztillált vizeket és savakat  ellenőrizni az Audion-épület felé.

Emlékszem milyen büszkén meséltem másoknak, a nem izzósoknak, hogy a naponta 14 ezer embert „elnyelő” óriás épülettömbjeit névvel elkeresztelt utcák kötik össze, hogy olyan, mint egy város, hogy családok generációinak ad kenyeret és ha nagyon utánagondolunk, mindenki ismer mindenkit. Ha akarom most is magam előtt látom a szüntelenül kanyarodó targoncákat a „főutak” kereszteződéseiben, az aprócska gázlángokat a furán forgolódó gépek koszorúján, érzem a szerelde szagát és hallom amint izgató sejtelmesen surrognak fehér köpenyeikben a lányok a MEF-folyósóin.

Azután következett a Fodor Tibor vezette Anyagellátási Főosztály, pontosabban az Anyagbeszerzés színesfém csoportja Dr. Meck Béla, majd Erlich Gyuri vezetésével. És a nagy utazások Csepelre, ha kevés volt a rézszalag vagy a bronz öntet, olykor meg vágtatás a szállító autón Vácra, mert a délutáni műszaknak legfeljebb ötig volt elég a forrasztóón.

Kép De eljött az idő, amikortól a fiataloknak szánt rendezvények szervezése vált  fő feladatommá és lett egyúttal az örök nagy szerelem is. A Tungsram Fesztiválok az Atlantisz zenekarral, a Tungsram Ifjúsági Napok Nógrádverőcén, a táborok Balatonszemesen  az Izzó - Gépgyár kispályás foci-örökrangadóval és persze a KLUB! Az ebédlő fölött, a tornacsarnok erkélyének szomszédságában. Ahol minden pénteken szólt a zene,  Naszvagyi Vili énekelt és a TMK-s Szabó Gyuri késztette csodálkozásra bűvészmutatványaival  közönségét. Ahol már akkor beszélgető magazinokat rendeztünk, amikor a talk-show műfajának még a híre sem ért el hozzánk.    

Érdekes, nem vágyom bemenni a mai gyárba. Mert féltem az emlékeimet, vagy mert félek az emlékeimtől. Hogy minden pillanatban mindenütt a múlt hangulatait keresném. 

Kép

 

Hogy a folyósón szembe találkozzam Cselényi Mikivel, hogy halljam, valahol Török Robi telefonál. Hogy beszéljük meg: kedden este pacalt eszünk Borhy - vacsorán, pénteken pedig  újra buli lesz a klubban. És mind-mind együtt leszünk újra. Várnám, hogy nagynéném az udvaron megállít egy pillanatra, a Rádiócső Programiroda egyik ablaka mögött pedig anya számolja mennyi alkatrész kell a PCL85-höz. Hogy szólhassak hozzá még egyetlen  egyszer! Akár csak az ablakon át. De hiába….

 

A tízesvillamos.eoldal.hu  weblap elindításával és szerkesztésével próbálom a ti segítségetekkel felidézni a régi Izzót, a régi Újpestet. Emlékeket, embereket, történeteket,

hogy visszahozzam a múltból, ami visszahozható. Szeretném ha ezt minden jóakaratú újpetivel és „volt kollegával” együtt tennék meg.     

    

 

A mappában található képek előnézete Arcok

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

ferenczy@telus.net

(Miklós, 2016.02.01 08:22)

Van egypár régi fényképem a 8öüas évek végéből, Gábor András a NIPPON TUNGSRAM Tokyo-beli megnyitási fogadáson a magyar nagykövetségen, stb.
Hova kűldjem - kérek egy email cimet.

Üdv.
Ferenczy Miklós
a Nippon Tungsram megalapítója és első igazgatója

gomba07@gmail.com

(Simon Istváb, 2015.03.01 11:44)

Tisztelt Réti János úr !
A valamikori Tungsram úttörő vizilabda csapat tagjaként nagy örömmel
nosztalgiázok Önökkel.
Pólós élményeinkről, nem utolsó sorban az 1974-ik évi budapesti korosztályos I/B. bajnokságát megnyerő Tungsram-Vasas Izzó
csapat tagjaként örömmel megosztanám élményeinket. A csapat tagjai között olimpián résztvevő Schmidt Gáborral, Tóth Imrével együtt.

Kérem visszajelzésé a fenti címre!

Tungsramos nosztalgiával: Simon István

1044. Izzó-u. 8/b. Fsz. 1 ajtó

(Szelkó Sándor, 2010.10.03 02:22)

Gratulálok János és munkádhoz további elhivatottságot és sok segítőt kívánok.
"alexejke"

zsotza04 [kukac] gmail [pont] com

(Kovács "Zsotza" Zsolt, 2010.09.17 13:24)

Nagyon jó döntés volt létrehozni ezt a Honlapot! Amikor írom ezt a szöveget,látom: rajtam kívül még hárman itt vagyunk az Oldalon. Szép a honlap-látogatottsága is. Tiszteletreméltó cél "visszahozni a múltból,ami visszahozható". További sok sikert kívánok hozzá,és Isten áldását! A rendszeres,"hazajáró" olvasó: Kovács "Zsotza" Zsolt

kornel@lecz.hu

(Lécz Kornél, 2010.04.15 03:29)

Szia Jancsi! Én Lécz Ottó öccse, Kornél vagyok. Otti hosszú szenvedés után meghalt 2010. ápr. 11.-én a Károlyi Kórházban. Még nem tudom, hogy mikor-hol temetik, még ki sem adták.
Üdv
Kornél

vago.janos@freemail.hu

(Vágó János, 2010.01.05 22:12)

Én 1964-1983. dolgoztam az Izzóban.Majd minden épületre emlékszem.Jó ez a visszaemlékezés,s szépen megfogalmaztad.Nekem is sok családtagom dolgozott itt.Édesapám,Anyám,Anyósom,Volt feleségem.Barátaim.A Tungi is ide tartozik, meg a tábor utca.De majd összeszedem a gondolataimat.