Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Flotilla figyel

2010.02.18

Érettségi után, a már sokat emlegetett és ezen az oldalon is többször szerepelt  Tasnádi Lacival (ő az Antal unoka) a korábbi osztálytársi viszonyból barátságba keveredtünk, sok szabadidőt töltöttük együtt, és ezeken a nagy kétszemélyes világmegváltó szövegeléseken szó került mindenről. Életről, halálról, szerelemről, ami abban a korban jól illett életkori sajátosságainkhoz. Kibeszéltünk haverokat, családot, csajokat, munkahelyet, egyszóval mindent.

Akkor én már javában az Izzó 75-ös épületében dolgoztam, a Rádiócső Kémiai Laborban, más néven, a főnök után, Zöldi laborban. Ott kialakult rend uralkodott. Volt 10-óraizásra szünet, amikor kiültünk a kis étkezdébe és elfogyasztottuk az otthonról hozott vagy büféből hozatott elemózsiát. És közben beszélgettünk, sztorizgattunk, életről, halálról, szerelemről és a bennünket körülvevő élet dolgairól. Talán a férfiak fajtájából összesen ketten voltunk, Józsefi bácsi a művezető és én a betanított laboráns, mindenki más a szebbik nemet képviselte, ki szebben ki kevésbé szemrevaló módon, kortól, súlytól és sok mindentől függően. Köztük az egyik legaranyosabb volt Bozsik Vera, a kerek arcú, mosolygós, dundi fekete lány, akinek a szíve tele volt jóhiszeműséggel, gyanútlansággal és naivitással. Mindenki szerette, mert ártani nem tudott volna senkinek.

De mekkorát tévedtem én ebben!

 

 Kép  Tasnádi Laci akkor már készült a katonaságra, bátyja meg épp akkor volt protekciósan a flotillánál. Laci is biztos volt benne, hogy ugyanazzal a családi protekcióval ő is Újpesten marad és bebújik a szép, mutatós tengerész egyenruhába. Bátyja elmondása szerint, aki épp most volt itthon a hétvégén, a magyar hadsereg aligha képviselne jelentős erőt ha jönnének az imperialisták, hiszen a legutóbbi riadónál éjszaka ők sem tudták kiállítani az egységüket, mert az öt szállító járműből kettő működésképtelen volt és a harmadik is majdnem.

 

Na, én ezt jó sztorinak tartottam és a legközelebbi tízórai szünetben megosztottam az esetet a békésen eszegető kolleganőkkel. Volt is derülés, aztán mentünk vissza a helyünkre és dolgoztunk tovább.

 

Rákövetkező héten Laci kétségbeesve újságolta, hogy a bátyja, egy hónap laktanyafogságot kapott, mert a parancsnokság megtudta, hogy a civil életben katonai titkokat fecsegett ki, az alakulat harci készültségéről. Csak arra nem tudunk rájönni – morfondírozott Laci – hogy honnan az istenből tudták meg, hogy a bátyám ezt itthon elmesélte. De a parancsnok, Bozsik őrnagy rettenetesen be van rágva rá, hadbírósággal fenyegette, de aztán szerencsére beérte az egy hónapos laktanyafogsággal.

 

Az én lábamból akkor kiment minden erő: a Bozsik őrnagy? – hüledeztem magamban, te jó szagú atya úristen – és Bozsik Vera? Csak nem? Ez nem lehet igaz! Így emésztettem magam, de Lacinak nem szóltam róla, mert a helyzeten már úgysem változtatott  volna a vallomásom.

 

Másnap reggel óvatosan odamentem Józsefi bácsihoz és megkérdeztem, tudja e mi a Bozsik Vera apja. Hát persze – mosolygott a művezető – a Flotilla parancsnoka. Én akartam is szólni neked a múltkor, hogy ne nagyon flotillázzál, mert mit tudni, mit beszél ki otthon? .   

 

 

Kép

 

A kép összeállt: az aranyos, kedves és világi naiv Bozsik Vera ugyanolyan kedvesen és elmesélte a családi vacsoránál apukájának Bozsik őrnagynak, hogy miket mesélt a csapatáról egy Tasnádi nevű öregkatona, egy gépkocsivezető  itthon volt eltávozáskor. Az őrnagy is biztosan jót derült és másnap kiosztotta az egy hónap laktanyafogságot a katonájának, hadbírósági kilátással fűszerezve! Hogy megemlegesse, ne fecsegjen meggondolatlanul a Varsói Szerződés ütőképességéről.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

m.melitta@gmail.com

(melitta, 2013.05.31 13:25)

Tisztelt Uram!

Az Újpesti Napló legfrissebb számában láttam a cikkét a Flotilláról és az ott közölt képen édesapám is látható. Az lenne a kérdésem hogy hogyan lehetne hozzájutni az akkor készült flotillás képekhez?
Válaszát köszönöm!
Melitta