Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A név kötelez

2010.01.01

Közép termetű, normál testalkatú negyvenes lehetett akkor, amikor 1965 és 68-között kollegák voltunk. Úgy, hogy én a Színesfém csoportot erősítettem olyan fordulat után, hogy volt osztálytársamat, a már akkor előadóművész szinten verset mondó Nyári Pistát behívták katonának. A kis csapat akkor Meck Béla, utána Szécsi Márton, majd Ehrlich Gyuri „parancsnoksága” alatt működött.

Bors Ernő mozgékony volt és „ezerrel” kötődött a világhoz, hogy ugyancsak ezerrel részt vehessen a működésében. Az igazi, jó értelemben vett zsivány volt, akinek már a szeméből lehetett látni, hogy „nem most jött a hathúszassal”! A nagy poénja volt, hogy szerinte a nevében minden benne van, ami őt az életből érdekli: BOR-SER-NŐ! Ez a kombináció persze nem egészen így volt igaz, de jól jellemezte kitalálóját. Erdődy István, az osztályvezető elfogadta őt ilyennek, Fodor Tibor, a főosztályvezető szerintem kifejezetten bírta, Toldy János, az Anyaggazdálkodás gazdája meg munka szempontjából nem állt kapcsolatban Ernővel. Hacsak a fóliók miatt nem?.

És akkor, ezen a helyen szögezzük le, hogy az anyagbeszerzőknek általában nem volt erős oldaluk a szorosan vett adminisztráció, a papírmunka. Őket a kapcsolatteremtés, a helyzetfelismerés, az éppen sürgős anyag beszerzése éltette, a „győzelem” utáni utóélet már alig vagy egyáltalán nem. Ennek a mentalitásnak az élén nálunk Bors Ernő állt, mert körülötte  hegyekben állt a fólió, azaz a megrendelt és beérkezett anyagok raktári beérkezését jelző cetli, aminek üzenetét le kellet volna írni a rendelésről, hogy a beszerző figyelemmel tudja kísérni, mennyivel tartozik még a gyártó, illetve szállító. Ernő fóliói csak gyűltek, kivezetetlenül. És „hiába szidták, fenyegették, nem is hederített rá”! Bennem nem azt kell megfizetni, hogy mit csinálok a nap 8 órájában, hanem a jelenlétemet!  Azt, hogy itt dolgozom és nem a Ganzban vagy az Orionban – mondta többször is, amikor trehánysága már túllépett minden ingerhatárt és – ahogy ma mondják – kiverni készült a biztosítékot.

 

Ennek a csibészes, pökhendi magabiztosságának ékes bizonyítéka volt, amikor egy kritikus alkalommal a félvezető gyártás az arany-antimon lapkák közeli hiánya miatt leállni készült!. Szó szerint. A készlet, talán  két napra volt elég,  a szállító Bécsből legfeljebb feladni tudta volna a megrendelt 6 kg-ot, aminek az ideérkezése 4-5 napot is igénybe vett volna. Agyon papírozással talán még többet is. A kár brutálisnak ígérkezett, nem szólva a késedelmi kötbérről.

 

Kép

 

 

Bors Ernő ekkor bement valamelyik főnökhöz és azt mondta: majd én elhozom, csak útlevelet meg repülőjegyet kérek! Nem sok választás volt, a termelési botrány a levegőben lógott. Menjen! – született meg a döntés. És Ernő, még aznap délután elrepült Bécsbe és másnap visszarepült 6 kg arany-antimon lapkával egyetlen hivatalos papír nélkül. Délután 4 körül, már raktárban volt a „szállítmány”, a Félvezető nem állt le, a munka, folyamatosan ment tovább. És Bors Ernőnek továbbra is kupacokban állt íróasztalán a fólió. Igaz nem is sokat ült mellette.  

 

Kép

 .                   

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.