Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kik voltink mi?(3) Szabó Gyuri- pedig a kezét néztük!

2012.11.24

 

Menetiránynak háttal, az ablakánál ült a vonatfülkében és a térdén volt egy lapos bőrönd. Szemesre mentünk, mint minden nyáron, a szerelvény tele volt az újpestiekkel, meg persze izzósokkal. A vékony, szőke, szemüveges  srác – na jó, olyan huszonéves volt (ő is), de harmincon innen – utastársait szórakoztatta bűvészmutatványokkal. A fülke tele volt sőt, egyre inkább tele lett. Mert, akik arra jöttek a folyosón megálltak, hogy lássák, mit csinál Szabó Gyuri? Hát volt mit nézni, volt mit látni, csak a hogyannál akadt el a tudomány! Jött egyik derültség a másik hahota után. Pedig isten bizony figyeltük a kezét! Az ajtóban állók meg a távolabb ülők távolabbról, de a közelében ülők egész közelről! És mégis! A titkok, titkok maradtak, a csodák meg csodák!

 

Mert Szabó György, az Izzó TMK-ban műszerészként dolgozott, majd a gépipari technikum elvégzése után művezető lett és egyben KISZ titkár, aki lelke mélyén nem igazán volt művezető és ifjúsági vezető sem, legfőképp, minden ízében bűvész volt!

szabo-gyuri7.jpg

 

Kinézetre nem tűnt varázslónak. Nem volt sem magas és sem deltás, sem markáns, hanem szőke, középtermetű, szemüveges, egyszerű, aki amúgy – elnézést Gyuri – maradhatott akár észrevétlen is. Ilyen lett volna, ha felnő, Nemecsek Ernő a Pál utcából, ha túléli a grundért vívott csatát.

 

Szóval Gyuri ott ült az ablak mellett, vékony bőrönddel a térdén és mutatványt mutatvány után csinált: kis kártya paklival, normál paklival, dobókockákkal, golyóval, madzaggal, gyufaszálakkal és már ki emlékszik mivel?  Persze mindig minden sikerült neki, bármennyire is figyeltük a kezét!

 

Amikor egy-egy trükkje befejeződött és volt a nagy csodálkozás, taps, meg nevetés. Gyuri ekkor felnézett és kedvesen mosolygott a szemüvege mögül hálás közönségére.

 

Szabó Gyurit én „a KISZ bizottságon”, Cselényi „előszobájában” ismertem meg, ahol Novákné Egri Mari és Fekete Éva (vagy akkor Beer Éva?) dolgozott. Ott álldogált a lemezszekrény előtt és beszélgetett a „lányokkal”. De, és ez egy idő után feltűnt, valami semmiséget – gyufásdobozt, tollat vagy tolltartót, gemkapcsos dobozt, radírt stb. – forgatott az ujjai között. Mindig! Bárhol bármikor találkoztunk. Beszéltünk hozzá, de ő közben egyfolytában forgatott, rakosgatott csűrt vagy csavart valamit a kezei között. Megkérdeztem, miért van ez? – Nekem nagyon fontos a tapintás, a kézzel, az ujjakkal való érzékelés, és ennek örökös finomítása. Természetesen nem a TMK-ban, nem a taggyűléseken, hanem a bűvészkedésben! –

 

De, mint bűvészt, a gyáriak csak a TMK rendezvényein láthatták „munka közben”, mert egyébként, hol vagy mikor léphetett volna fel az Izzósok nagy családja előtt? Mi sem természetesebb, mint az, hogy a klub beindulásakor „kivetettük a hálónkat” Gyurira 

 

szabo-gyuri4.jpg

Eiberger feri is reménykedett 

 

Bemutatkozott a klubavatón, majd a legendás péntek estéken gyakran fellépett és az úgynevezett alapszervezeti bulikra sokszor meghívták. Ő pedig ment szívesen a közönség meg ámult és bámult! Volt miért! A bűvészetről ugyanis, mi civilek, nem sokat tudunk, csak nézünk, „mint Julcsa a templomban”! De jól esik, mert élménnyel, örömmel, ámulattal tölt el bennünket. Ezért szeretjük, pedig tudjuk, – jó magyarosan – hogy be vagyunk csapva, át vagyunk vágva! Mert csodák nincsenek! Viszont vannak ragyogóan kitalált trükkök, látványos vagy egyszerűnek látszó eszközök, rekvizitumok, amikkel hihetetlenül ügyes kezek játszanak, becsomagolva egy kellemes programba.

szabo-gyuri3.jpg

 

Hogy csinálja, mond? 

 

Szabó Gyuri amatőrként profi bűvész volt, csak az embereknek azon fajtájából, akiknek nem kenyerük a dicsekvés, a melldöngetés, de még a feltűnés sem. Kész, komplett, profi felszerelése volt: csillogó fém asztalka, tartókkal és tartozékokkal, eszközökkel és persze hozzá illő öltözék. Én sárgás, fénylő szmoking kabátra emlékszem, fekete nadrággal, csokornyakkendővel, de előttem van egy csillogó felső is, amit zakó nélkül viselt, ha olyan volt a szám. Cilindert viszont nem használt, még belépéshez sem, csak néha eszközként. Tárgyait fellépésre kész állapotba időben összerakta, minden színes volt, látványos, csillogott-villogott.

 

De nem bűvész a bűvész asszisztens nélkül! Természetesen az ellenkező nemből. Gyurinak is volt asszisztense. Az ellenkező nemből. Marika, a felesége. Fellépős műfajokban a nőket annak szellemében osztályoztam, – természetesen magamban - hogy mennyire képesek segíteni, kiegészíteni társukat? Mennyire tudnak vele lenni, vele menni sőt, ha kell kicsit akár háttérbe is szorulni, ha az „élet-műsorszám” úgy kívánja. Marika, ez a törékeny, kedves mosolyú finom kis hölgy mindezt tudta! Neki is voltak mutatványai, de azokból ritkán mutatott be egyet-egyet, mert a műfaj nem igazán az övé, hanem Gyuriéi volt. Ő inkább asszisztensként működöt közre, főleg Gyuri illúzió számaiban. Marika volt a felfűrészelt nő, az összeszurkált nő, a megfelezett nő ládában, dobozban oszlopban.

 szabo-gyuri5.jpg

Örültem, ha jött velünk a műsorokra, mert megnyugtató kedvességet árasztott maga körül. És az olykor bizony az jól jött nekünk is!   

 

Marikával, műsor közben

 

Mert mi, a Tungsram klub dobogóján edződött „haknicsapat”, kaptunk meghívást Budapest más, többnyire munkahelyi klubjaiba többször is. Az irántunk való érdeklődés titka az volt, hogy én fellépés előtt 2-3 héttel felkerestem a helyet, összeszedtem a helyi sztorikat, poénokat, főnökök jellemző tulajdonságait. Ami összejött az aztán, így, úgy, amúgy, visszaköszönt a műsorból: az összekötőszövegből, a vetélkedőből, a slágerválogatásból, de a bűvészmutatványok poénjaiból is. A vendéglátók ezen roppant jól szórakoztak, hiszen a műsor nemcsak nekik szólt, hanem róluk szólt!

 

A siker sehol nem maradt el! Mert Vili kábított az énekével, Gyuri varázsolta a bűvész show-t , a Bárány-Cseke duó turbózta a hangulatot. Néha Várszegi Gyuri is velünk jött, aki szintén jól énekelt és – Komjáthy után szabadon – szebb volt mint Naszvagyi és tudott mosolyogni a hölgykoszorúra. Ezzel együtt – bocsáss meg Várszegi Gyuri – azért mégis Vili meg Szabó Gyuri volt az isten! Klubról-klubra!

 

De otthon, a mi klubunkban ideje volt már, hogy következzen egy Ki vagy Te? De ki következzen? Természetesen Szabó Gyuri! Minket, akikkel együtt szerepelt, már beavatott a bűvészet műfajába, már tudtunk mindent! Persze nem a trükkjeit, mert a háta mögé soha nem mehetett senki. Közülünk se, mert ellenkező esetben el sem kezdte volna!

 

Műsorát a zenés számokkal kezdte, zenére jött be, kedvesen, szerényen, mosolyogva. Nem szólt egy szót sem, csak a keze „dolgozott”. Jöttek a fémkarikák összeakasztva, majd szétszedve, kendők elfogyva majd szaporodva, összecsomózva, kibontva, volt-nincs virágok előtűnve a semmiből és köddé válni, színüket változtatni a semmi félhomályában. És az örök klasszikus, a Chicagói golyók! Az egy pingpong labda, kettő, három, hat vagy mennyi?  

 

Gyuri elmondta nekünk, hogy a bűvészetnek van zenés ága, vannak a szöveges számok, együttműködve a közönséggel, vannak a kézügyességről szólók – mellesleg ezeknek van a legnagyobb becsületük a „szakmában”. És, hát van a nagy látvány, az illúzió: az eltűnés - előkerülés, helycsere az oroszlánnal, kerékbetörés, szétvágás, olajba főzés és van még a mikro mágia. Ebben a mutatványok a nézők abszolút közelében, közvetlen a szemük előtt, mondjuk az asztaluknál, a szemük előtt, 10-20 centire történnek meg. Ez ment a szemesi vonatfülkében is nagy hahotázás közepette.

 

Szabó Gyuri műsora zenés számokkal indult, a Chicagói golyókkal és a gömblebegtetéssel fejeződött be.

 

Aztán jött a közönséggel való játék: emlékszem a két kis műanyag köcsögre a két fehér zsinórral! Gyuri kezébe vette a maga köcsögét, a „közreműködőnek” mondta, hogy csinálja utána! Köcsögjeikbe beleengedték a zsinórt és megfordították: a köcsög fölül volt, a zsinór alul. szabo-gyuri2.jpg

 

Harnóczi Gyuri próbálkozik a köcsöggel

 

Ekkor Gyuri mondta, hogy háromra mindketten engedjék el a zsinórt. Elengedték. A vendégé leesett, Gyurié nem, ott lógott ki a kancsóból szabadon. Akkor Gyuri mondta, hogy cseréljenek valamit! De mit? Köcsögöt vagy madzagot? Cseréltek köcsögöt, belehelyezték a madzagot, majd elengedték. Az eredmény ugyan az lett. Gyurié békésen lógott a levegőben, a partneré a földön hevert. - Akkor cseréljünk madzagot! - Cseréltek, de minden ugyan úgy történt, mint az előbbi két esetben. Végül Gyuri megköszönte a segítséget parolázva elköszönt a segítőjétől, miközben válla fölött, a madzagnál fogva forgatta a köcsögöt a levegőben.        

 

A következő részben beszédes számok következtek – Gyuri nem szerette a szöveges számokat, mert nem volt „dumás” alkat – korrekt egyszerűre fogta a számok felvezetését, azt begyakorolta és a fellépéseken már ment. Ebben a részben bűvölt egy sorozat kártyatrükköt. Kis kártyákkal, nagy kártyákkal, még kisebb kártyákkal és óriás kártyákkal. Mi a közönség, meg választottunk, megjegyeztünk, eldugtunk beillesztettünk, de mindig ő nyert. Mert kitalálta, megtalálta, eltüntette, elővette meg minden…

 

Aztán leült az asztalokhoz mikro mágiázni egy kicsit és mesélt. Fellépésekről, fesztiválokról, sikerekről és nehézségekről. A beszélgetésből kiderült, hogy a bűvészkedés nemhogy nem könnyű, de nem is olcsó műfaj. Mert a trükkök technikáját ki kell találni, utána pedig meg kell csináltatni. 

 

Mivel Szabó Gyurinak volt érzéke a dramaturgiához, műsorát – elvégre az Izzóban, a Tungsramban voltunk, ott dolgoztunk, ott éltünk – poén-számmal zárta. Kezébe fogott egy nagy fehér villanykörtét, a zsinórját, amin volt egy kapcsoló, odaadta a tőle vagy 3 méterre álló Marikának. Ő felkapcsolta a lámpát, aztán meg le. Az égett, majd elaludt. Ez így ment kétszer-háromszor, aztán egyszer csak nem tudta kikapcsolni! Előszörre se, másodszorra se! Az égő égett rendületlenül! Ekkor Gyuri felvett az asztalról egy ollót és úgy középtájon, nagy szikravetéssel kísérten elvágta a vezetéket. A körte  ennek ellenére égett tovább! Lekapcsoltuk a teremvilágítást, csak Gyuri kezében világított a körte sőt, elkezdte változtatni a színét: a fehér után, hol pirosan, hol kéken, hol zölden világított! Óriási volt a siker!  

 

 

Nemrég elmentem hozzájuk, vendégségbe. Marika ugyanolyan finom, kedves jelenség volt, mint akkor régen és jól nézett ki. Pedig az évek során műsoraikban Gyuri már elégszer feldarabolta, kettévágta, felfűrészelte. De ez – szerencsére  – nem látszott rajta.1kep.jpg2kep.jpg

 

Felidéztük a régi időket, a műsorokat, mutatványokat, fellépéseket. Pont 40 éve találkoztunk utoljára. Ők azt követően profik lettek és kis megszakításokkal összesen 23 évig, külföldön szerepeltek. Keleten és Nyugaton egyaránt. Nagy volt a sikerük és nagy a kereslet irántuk!

Ma már Gyuri zsűrizik, bűvészklubokban ad tanácsokat fiataloknak, meg régi bűvésztársaságokba járnak. Eddig jutottunk a „helyzetelemzésben”, amikor egyszerre kiderült az új szenvedély: az agancsfaragás!

Csigalépcsőn mentem utána, nem könnyen, mígnem leértünk lelke kedvenc birodalmába, a pinceműhelyébe, ahol egy szempillantás alatt – na, jó: két szempillantás alatt – feltárult előttem Szabó György agancsfaragó világa!

Faragó szerszámok, kis fúrók, még kisebb fúrók, finom vésők és még finomabb faragók. Alapanyagot jelentő agancsok, leszabott agancsdarabok, félkész, illetve készülő fantáziák! És persze a szebbnél szebb kész darabok: képkompozíciótól a karkötőkön, a nyakbavaló díszeken, azaz nyakkendőkön és kitűzőkön át vadászöltöny gombokig. 

Mindig van neki mit csinálni és mindig van hozzá kedve! És gyönyörködtetik a saját maga által létrehozott gyönyörűségek!

honfoglalas.jpg Honfoglalás

 

032.jpgKarkötők...

 

 

 

 

042.jpg...meg, amit akartok...

 

De azért mégis odamegy egy fiókhoz, mégis kihúzza, és az tele van kártyapaklikkal!  Mégis kivesz közülük egyet és hozzá egy A/5-ös könyvet, illetve füzetet, telenyomtatva oldalanként betűtengerrel.

Mégis elkezdi pörgetni a pakli lapjait és mondja: mondjam, hol álljon meg! Mondom. Ő: vegyem ki és nézzem meg!

Kiveszem, megnézem. Káró Király.

Mégis mondja, tegyem ábrával lefelé a füzet tetejére! Ráteszem.

Ő fellapozza a füzetet, amiben minden lap és minden oldal már mégis Káró Király!

Hiába, a szerelem, a bűvészet iránti szerelem, Szabó Gyurinak mégis örök szerelem marad!        

 

 

 4kep.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

2131 Göd, Kereszt u. 11.

(Vizváry Vilmos, 2012.11.26 08:12)

Kedves János Barátom!

Nagyszerű ez az írásod is. Érdemes lenne ezeket összegyűjteni és könyv alakban is megjelentetni.

1153

(Bárány Csaba, 2012.11.25 11:16)

Jó volt olvasni-látni. Köszi.