Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kik voltunk mi (2) - A Naszvagyi - mitosz

2012.11.04

              

                                      

 

Most gondolkoznom kellene azon, hogy milyen sorrendben vegyem számba magunkat, mi hatunkat, akik önálló esttel álltunk a klub közönsége elé. Felbátorodva, hogy figyelni fognak ránk, mert érdekli őket, – egy órára, másfélre – hogy Ki vagy Te, Ki Ő, ki vagyok én, azaz Kik vagyunk Mi?

A műsorok történésének sorrendjére természetesen nem vállalkozhatok, mert hát arról esetleg sejtéseim lehetnének, de emlékeim már nem. Nevünk alfabetikus sorrendje kisstílű lenne! Hát akkor a magam választotta sorrend szerint következzünk!

A „ frontember” csak Naszvagyi Vili lehet! Ő a legnagyobb történet és szerintem az ő műsorával kezdődött a sorozat, mert az ő nevére mindig megtelt a klub és 30-40 perces műsort pár perc gondolkodás után tudott csinálni. Ha úgy kellett volna, víz alatt vagy hóval borított hegytetőn is.  Az egész ember csupa zene! Ha akarja, ha nem, bár mást nem is tudna akarni soha!

 

De stílszerűen: csapjunk a húrok közé! Mindjárt az elején szögezzük le, hogy Naszvagyi Vili nem a Scala mellett, Milanóban és nem is a Metropolitan környékén nevelkedett. Nem ott és nem azért lett zenész! Újpesten élt és a VTG-ben,  az Egyesület Izzó Vacuum Technikai Gépgyárban dolgozott, azaz a Szilágyi utcában „építette a szocializmust”! Olyan is lett! Mert hogy Vilit – eszterga- vagy gyalugépen dolgozott – egyetlen pillanatra sem környékezte a dicsőség, hogy „Élmunkás”, hogy „Kiváló Dolgozó” legyen, de még a „Szakma Ifjú Mestere” sem! Továbbá fényképét nem piszkíthatták be az arra járó legyek az üzem Dicsőség Tábláján. Mert nem volt ott! Ő a zenének élt és a zenében élt, ennél fogva elég sajátosan értelmezte a „magyar valóságot”! Nem lett a főnökök kedvence, de akkor még dolgozót – csak úgy – nem lehetett kitenni. Pedig néhanapján szívesen megtették volna, mondván, hogy akkor menjen inkább énekelni, ne rontsa ott a levegőt!

 

Egy alkalommal például rászólt a művezetője, hogy „Naszvagyi, most már álljon rá a munkára!” Erre Vili, – mi sem volt természetesebb a számára – kifogta az anyagot a gépből, letette a betonra és ráállt. Ezzel elérte, hogy a főnök kedvence lett, aki egyszerűen sarkon fordult, és otthagyta.

 

Vili azután természetesen felbukkant a gyár ifjúsági klubjának bulijain a dobozgitárjával és énekelt! Meg, belépett a gépgyárban alakult – vagy már meg is volt – férfi kórusba! Onnan, a Szilágyi utcából kezdett szárnyalni a hír, hogy van ott egy vörös srác, akinek állati jó hangja van és piszkosul tud énekelni. Férfi szépségversenyt nem fog nyerni, még jövőre se, de énekversenyt vagy tehetségkutatót azt nyerhet! Nyert is, de az még odébb van…

 

Mi, a törzsgyáriak, amikor ezt meghallottuk, már mentünk is meghallgatni a vörös srácot, és tényleg elámultunk: úgy utánozta az akkor toppon lévő világsztárokat – Tom Jonest, Gianni Morandit, Bobby Solót,. Elvist – mintha magnóról szólt volna eredeti felvétel. Egy Balatonszemesi tábor buli alkalmából – éppen Tom Jonest énekelt a pódiumon – az utcáról bejöttek nyaralók, megkérdezni, hogy és hol vehetnék át a szalagot, amin ezek a számok vannak. Mondtuk nekik, hogy ezt a „szalagot” nem lehet átvenni, mert ezt úgy hívják, Naszvagyi Vili, de jöjjenek be és hallgassák meg! Nam akarták elhinni, hogy azt hallják, akit látnak.

 

Természetesen átcsábítottuk a váci úti klubba (is!), a Bárány-Cseke duó mellé, hogy a műsorban énekeljen, amikor csak kedve van. Vilinek pedig énekelni mindig volt kedve! Szerencsénkre!

 

De, aki most azt hiszi, hogy Vili amolyan „háromakkordos”, „tábortűzmelletti” vagy „üzemi buli” tehetség volt az téved! Nagyon komolyan vette a zenét, a kottát, a hangzásokat, ő,  mondhatni ortodox módon fogta fel az éneklést és ennek meg is lett az eredménye! De hol volt ez akkor még?

 

Amikor kitaláltam – én, „sk” – a Tungsram Fesztivál címen szervezett amatőr táncdalénekes vetélkedőt, azt tulajdonképpen Naszvagyi Vilinek találtam ki, mert akkor a „Ki mit tud?” TV-s vetélkedőn kívül nem volt valóságos tehetségkutatás, csak üzemi (főleg nagyüzemi) szintű, kerületi, vidéken városi, járási, megyei szintű seregszemlék, ahonnan a legjobbak legfeljebb a következő szintig jutottak, aztán vége! Mert attól kezdve már nem volt hova, nem lett ismertség, pláne szerződés a rendező kereskedelmi csatornával, meg fellépéssorozatok, azaz road show-k, hanem ha valakit véletlenül valaki kihalászott ezekből a mezőnyökből, az még vitte netán valamire, de ha nem volt ilyen „nagy találkozás”, ilyen „jókor voltam jó helyen”, akkor az élet ment tovább Megasztár nélkül, X- faktor nélkül, hétköznapian.

 

Igen ám, de mi Vilit fel akartuk mutatni, azt akartuk, hogy felfedezzék, hogy az akkori értelmezés szerinti sztár, felkapott „menő” legyen belőle! Hát – gondoltuk – ha a tehetségkutatók nem jönnek ki se a Szilágyi utcába, a Gépgyári Klubba, se a Váci útra az Izzó Klubba, akkor hívjuk ki őket!

És lőn Tungsram Fesztivál!. Aminek készítési receptje volt: végy egy Naszvagyi tehetségű, hangú és előadó képességű énekest, hívjál „ellene” táncdalénekes seregszemléken nyertes riválisokat, szerezz egy jó zenekart, – nem árt, ha híresek – legyen ez Kovács Jocó, az újpesti legenda és általa, segítségével az Atlantisz! Igen, Neményi Bélával, Sankó Lászlóval, Tihanyi Gyulával, Hanka Petivel és persze Jocóval. Radics Béla akkor már nem volt a zenekarban.  Ők 2-3 próbán összehangolnak az énekesekkel, gálára készen.  A zsűribe hívd meg az akkori top szakértőket, Komjáthy Györgyöt, a rádió, illetve az ország no1.-es lemezlovasát,  Kesszler Györgyöt, az ORI (fiatalabbak kedvéért: Országos Rendezőiroda) vezérigazgatóját és Simon Gy. Ferencet. A Magyar Ifjúság könnyűzenei  rovatvezetőjét.                                                                                              

Ezt követően hirdesd ki a rendezvényt az Izzóban, a Gépgyárban és általában Újpesten. A nézőtér megtelik, indul a függöny és feldübörög az Atlantisz, kezdődhet a verseny. És a végén Vili nyer! Először, másodszor és harmadszor is. Harmadszor, amikor már nem az Atlantisz, hanem a Gallusz trió, Gallusz Gyuri Hammond orgona(csak neki volt az országban) Jeszenszky Pista basszus gitár és – természetesen – Kovács Jocó dob, kísérte a mezőnyt.

A buli mindig úgy ált fel, hogy a program egyik felét a zenekar koncertje tette  ki, másikat a verseny.

 

A zsűri kicsit mindig szkeptikus volt, lévén nem hoztak semmit, nem ígértek, mert nem ígérhettek karriert, csak vitték a tiszteletdíjukat. Főleg Komjáthyn érződött, hogy első perctől gázsija kifizetését várja, amire alkalmasint rá is erősített néha. Egyszer, talán a második alkalommal megkérdezte, hogy megint az Atlantisz kísér?  ( Akkori felállásuk: Balázs Gábor basszus gitár, Cserba Miklós szólógitár, Králik János orgona, Neményi Béla akkord gitár és Kovács József dob)  Majd igenlő válaszunkra megtoldta az érdeklődését: akkor Neményi elhozta az alumínium húrú gitárját. – Egyébként Neményi az énekesek kísérésében nem lesz színpadon – tettük hozzá közbevetőleg – csak a koncert részben játszik. – „Jaj, csak nem gondolják, hogy a Nagy Neményi Béla kiáll amatőröket kísérni?” – ironizált Komjáthy, a Nemzet Komjáthyja, az itthoni „Cseke László”. Mármint nem a mi dobosunk, hanem a Szabad Európa Rádió nagy hallgatottságú lemezlovasa.)

 

Egyébként Komjáthy mindig tudta, hogy „a” Naszvagyi nyer, mindegy kik énekelnek a mezőnyben. (Egyik alkalommal Vincze Viktória is ott volt a legyőzöttek között.) Talán a harmadik fesztiválon meg is jegyezte a fő ítész Vilihez érve a névsorban: „csak egy kicsivel lenne szebb!” (vörös hajú, fehér bőrű, hegyes orrú , szeplős srác volt és vonásai sem vetekedhettek Alain Delon fizimiskájával – maradjunk ennyiben, ahogy később Zámbó Jimmy sem indulhatott volna szépségversenyen ) Erre én: „a Vili kinézetéből és hangjából Nyugaton már éppen, hogy sztárt csináltak volna belőle!” Nem válaszolt, de azt se mondta, hogy megpróbálja egyengetni az útját.

 

Nem is egyengette. Mi annál inkább - már amennyire tudtuk! Vittük fellépni, küldtük seregszemlézni, neveztük mindenhova, ahol amatőr énekesek szerepelhettek és Vili mindig, mindenütt, mindent nyert! De szebb nem lett! Pontosabban: akkor még nem voltak menedzserek, meg stílystek, akik kitalálták és főleg „megcsinálták” volna Naszvagyi Vilit, mint jelenséget.

 

Nem lett volna könnyű, mert amúgy elég indulatos, lobbanékony természetű volt, könnyen, gyorsan dühbe gurult, de nem tartott haragot. Arra hivatkozott - mivel ők, a család eredetileg Újvidékről jött át Magyarországra amíg lehetett - hogy benne csörgedezik egy kis délszláv vér és innen a temperamentum. De csörgedezett a nyavalyát, ilyen vérmérsékletű volt és kész!    

 

A mi lelkesedésünk és lehetőségünk Vili tehetségével akkor és azzal ért a csúcsra, amikor eljutott az akkori quasi tehetségkutatás csúcsára, Salgótarjánba az Országos Amatőr Könnyűzenei Fesztivál döntőjébe. És azt is megnyerte! Két saját szerzeményével indult („Kék hegyek felől” és a „Kristály-szép szerelem”) és nem volt nála jobb senki! Mindehhez mi azzal

járultunk hozzá, hogy a klub szervezésében egy Ikarusz 55-öst

töltöttünk meg rajongókkal és azzal mentünk „jelen lenni”, amikor színpadra lép! De! Salgótarjántól, olyan 10 km-re, a busz motorházát beborítottuk egy akkora világoskék drapériával, amekkora ráfért és nagy piros betűkkel ráírtuk:VELED VAGYUNK VILI!

 

Úgy időzítettük az érkezésünket a városba, hogy a kezdés előtt, még vagy negyed órát kőrözhessünk Salgótarján főterén a Vilit bíztató felirattal, hogy a gyülekező közönség vegye észre, mire számíthatnak ők és kire számítunk mi?

 

Csakhogy a sok siker és győzelem után akkor,  karriert ígérő folytatás nem következett!

 

Ami viszont állandó volt az életében, a Tungsram férfikarban való éneklés volt és ez élete legjobb döntésének bizonyult! Két okból is: megismerte későbbi feleségét, a drága, nagyszerű Zsuzsát és profi énekes lett belőle! A Honvéd Művészegyüttes szólóénekeseként ment nyugdíjba, de addig bejárta velük a világot!  Ha mai értelemben vett tehetségkutatót nyer, X – faktort, Megasztárt vagy ilyesmit akkor, felléphetett volna utazó haknikban kerületi, meg vidéki városok főterén az önkormányzatok fizette ingyen haknikban.

 

De először beszéljünk a szerelemről!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

                                                                             

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Zsuzsa és Vili egy kórusfesztiválon ismerkedtek meg Veszprémben, de nem a hangversenyteremben, nem két próba között a művelődési ház folyósólyán, hanem az utcán! A hangversenyek közti szünetekben vagyis szabadidőben a kórusok járták a várost, a tagok nézelődtek az utcákon. Az egyik ilyen jövés- menésben, az utcán Zsuzsa - mint később kiderült egy esztergomi kórus tagjaként -  és társasága jött, a Tungsramosok meg mentek  vagy fordítva, de az tény, hogy Vili, aki egyébként nem volt egy lányokat hajkurászó típus, meglátta Zsuzsát, és ahogy a két társaság elhaladt egymás mellett hosszan utána fordult. Olyannyira, hogy beleütközött egy útját álló villanypóznának. Derültség,  –  Zsuzsa  is visszanézett Vili után – amiből ismeretség, szerelem, házasság, Naszvagyinéság lett, két felnőtt gyerekük van. És ők is zenélnek, a fiuknak zenekara van! Sikeresek!naszvagyi.jpg Így lett Csarnai Zsuzsa Esztergomból, Újpesten Naszvagyi Vilmosné egy villanyoszlop közreműködésével.   

 

De a lényeg, hogy én Zsuzsánál kedvesebb, megértőbb, türelmesebb, a párját jobban kiegészíteni tudó, nővel életemben nem találkoztam! Csupa napfény, csupa derű, csupa zene. Ő is énekel kórusban a mai napig, mert Vili természetesen ameddig él fellép és énekel! A közönség örömére! A mai napig fellép operákban, opera kersztmetszetekben, koncerteken a Honvéddal, ha hívják és persze a Tungsram Férfikarban, ami számára örök! 

 

Emlékszel Vili a régi slágerre: "Úgy el száll, az idő..."

 

Ahogy énekelt az Izzó klubban akkor, talán 71-ben, a „Ki vagy te” sorozatban, saját önálló estjén, ami „Kristály csillogású szerelem” címmel került a programba. Énekelt mindent, amihez kedve volt, amit szeretett volna elénekelni. És ő mindent szeretett volna. Egymás után szóltak meg a világsztárok – Tom Jones, Gianni Morandi, Bobbi Solo, Elvis és a többiek világszámai, Naszvagyi változatban. Aztán külföldi és magyar slágerek, saját szerzemények, persze a „ Kristály-szép szerelem”, de délszláv dalokat és magyar népdalt is énekelt. Az estét, meglepetésként, Verdivel fejezte be: – „Hát nem él szívedben már/ Az a napsütötte föld?” - szárnyalt a Travitából Germont áriája, „ Jöjj vissza hát fiam!”– Igen , Vili hangja és a muzsika szállt az érte rajongó közönség fölött, akik újra, sokadszor meg akarták tudni, hogy Ki vagy Te Naszvagyi Vili? Megtudták.

 

orszaghazban.jpg

 

 

Igen, a Parlamentben a Honvéd Férfikarban. Igen,  középen! De nem alul ám, hanem fölül!  

      

 

  

A sorrend így következett: Zsuzsa, villanyoszlop, szerelem, esküvő 

 

 

viliek2.jpg

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

kardos.jozsef@gmail.com

(Kardos József, 2016.06.22 15:21)

"Újpesten élt és a VTG-ben, az Egyesület Izzó Vacuum Technikai Gépgyárban dolgozott, azaz a Szilágyi utcában „építette a szocializmust”! "

Kedves János!
Kérem javítsa a gépelési hibákat:
Egyesület helyett Egyesült
Vacuum Technikai Gépgyárban helyett Vákuumtechnikai Gépgyárban
Üdv,
Kardos József