Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kik voltunk mi?

2012.11.03

 

Anno, a mi időnkben – 60 –as évek vége, 70-es évek eleje – igazából a 40-50 -60 fős összejövetelek számítottak igazán bulinak, a mai Sziget,. vagy fél tópart, fél hegyoldal méretű tombolásokhoz képest. Ez nyilván a kor tünete volt, ahogy a mai jelenség is az. Ahány kor, annyi tünet. Na, szóval akkoriban az volt a társaság nagyságának etalonja, hogy többé kevésbé mindenki ismerje egymást. De tényleg. Viszont ez a „szűkített keret” nem olyan volt, mint az angol klubok, nálunk a Fészek vagy a Fiatal Művészek Klubja, amik lényege az volt, hogy bármikor odamehetett valaki, mindig talált ismerőst. Közelebbit vagy távolabbit. Hangsúlyozom: bármikor! Nálunk nem!

A mi „klubmozgalmunkban”, az Izzóban, a Tungsram Ifjúsági Klubban, de a Szilágyi utcában, a  Gépgyárban is, viszont nem bármikor, nem akármikor, hanem a hét adott napján, napjain jött össze „A” társaság, – többen, kevesebben – akik biztosan ismerték egymást. Haveri szinten, a munkából, a munkahelyről, a gyárból vagy éppen a klubból. Egy korábbi alkalomnak köszönhetően, de szevasz-szevasz szinten legalább.

 

A mi Izzó Klubunkba a nagy asztalokhoz törzstársaságok ültek, ha jól emlékszem 6-tól szólt a zene, a pultnál Vili sört, meg üdítőt árult, meg a kivételezetteknek „hátul” főzött kávét is. És közben ment a „duma”! A folyamatos, meg az alkalmi párperces, futólagos, „ mi van veled, régen voltál” szintű.  Ezzel együtt, vagy mi szoktattuk hozzá őket vagy ők várták el természetesen, de este 7-kor „ történni kellett valaminek”! Így aztán történt is: én improvizáltam valamit az aznapi Esti Hírlapból, „Azt írja az újság” címmel, amit természetesen a Komlós János írta Lujza és Jenő ötletből vettünk, nem is tagadva, (nem azért írom magam előre, mert bunkó vagyok, aki előre tolakszik, hanem mert a valóságban is ezzel indult a blokk) amiben aztán volt kis vetélkedő, szólószám, néha tombola, meg ilyesmi. Hol ez, hol az? Az egész olyan 35-40 percig tartott, aztán beindult a buli! Tánc, sörözés, titkolt vagy egyre kevésbé titkolt „csajozás”, „krapekozás”. Aztán 10-kor (vagy 11-kor?) záróra, de volt egy „kemény mag”, akik a „tettek mezejét” elég neheze hagyták el. Finoman fogalmazva.

 

Jó, jó, de a hét az öt munkanapból állt, azok egyikén valamelyik „alapszervezet”, üzem vagy gyáregység ifjúsága tartott – elvileg – zártkörű rendezvényt, de még mindig volt három nap. Ha a hétfőt nem számítjuk „napnak”, még akkor is kettő.  Rájöttünk, hogy kell még egy központilag”, azaz általunk szervezett program! Ebből lett egy művészies, azaz komolyabb, ez kapta a „Kifejezés” címet és lett egy amolyan magazinszerű, a „Szélrózsa”. Ezzel a két válogatással lényegében feltaláltuk a „beszélgető műsorokat”, a klub talk show-t!

 

 

 

Az ilyen összeállításokba hívtunk, amikor tudtunk, vendégeket,ilyen volt például Eszményi Viktória, Endrődy István garfikus művész, az En, monogrammal publikált nagyszerű karikatúrista, mellesleg Katona Pali apósa, de a Sóos – Gerendai versíró-bűnüldöző páros, meg az akkoriban megnyílt Hotel Intercontinental reklámfőnöke.

 

Ilyenkor az „és aztán zene” gépről szólt, Szabó Vili által „szolgáltatva”, Kovács Jocó, meg Illés Karcsi időnkénti beleavatkozásával, attól függően, tudtak e hozni valami új számot, vagy akkor slágerré váló muzsikát. Eddig rendben is volt, de egy idő után fogyatkozni kezdtek, a „köszönömért” vagy „családi alapon” elvárható vendégek, teljes gázsiért meg nem lehetett hívni hírességet, mert hát mennyi gázsi járt volna neki 20-30 percért? És ha hoztunk volna plusz valakit, az dupla pénz, de szimpla idő!

 

Ekkor találtuk ki, hogy hát mi, akik itt nyüzsgünk a klub körül, akik „bele leheltük az életet”, hogy hátha elég érdekesek vagyunk ahhoz, hogy önálló programokat csináljunk. Magunkról! Mutassuk be egy-egy ilyen este programjaként saját magunkat! Egyrészt, hogy legyen „valami”, másrészt biztosan érdekelni fogja a „törzsközönséget”, harmadrészt, pedig tényleg ismerjenek meg bennünket! Hogy mi, akik ott dolgozunk a gyárban évek óta,az anyagbeszerzésben, a TMK- ban,  a Jogi osztályon, a Kereskedelmi Igazgatóságon vagy a Gépgyárban, kik is vagyunk valójában munkaidőn túl és mitől van bátorságunk, önbizalmunk itt, a klubban „játszani az eszünket”?

 

Így született meg a Ki Vagy Te (némi szándékos „áthallással” a Ki Mi Tud ötletére) sorozata. Nem erőltetett menetben, hanem amikor valamelyikünk elkészült a műsorával és úgy éreztük, hogy minden oké, akkor bemutattuk. Tehát nem volt rendszeresség a dologban, hanem az élet diktálta, illetve hozta magával. És bejött! És sikere lett!

 

Hogy a „Ki Vagy TE?” sorozat kinek az estjével kezdődött, é milyen sorrendben követték egymást a bemutatkozók, arra már nem emlékszem. Inkább úgy mutatom be az Izzó Klub előadói csapatát, felállási sorrendben, mint a fociban szokás és ez lehetővé teszi, hogy olyanok is színre lépjenek, akiknek önálló estjük nem volt, de ott voltak a „családban”, hogy  szolgálják azt a 20-50– 80  fős közösséget, akik rendszeresen összejöttek a régi kultúrház emeletén.

 

Kezdjük tehát: Szabó Vili, mint korábban már említettem, a klubvezető, jómagam, meg a művészeti vezető.(Úristen, milyen nagyképű elnevezés volt, hogy művészeti vezető, de kifelé, meg különösen „felfelé” jól hangzott). Gyakorlatban ez a két tisztség azt jelentette, hogy Vili volt a felelős azért, hogy legyen, sör, üdítő, néha szendvics, hogy nagyon be nem rúgjon senki, össze ne akaszkodjon akárki bárkivel valami féltékenységi dráma kapcsán, hogy mindenki menjen szépen haza, amikor véget vetettünk a zenének. Jómagam meg arról voltam hivatva gondoskodni, hogy legyenek programok, vagyis, történjen valami tartalom ebben az egyre jobban összeszokó társas együttlétben.

 

De amiért Szabó Vilivel kezdem a csapat bemutatását, annak két oka van! Az egyik: az ő felvétele, vagy csatasorba állítása – Illés Karcsi háttérszervezésével – indította el a nagy verklit. Mert amíg Vili nem rohangászott, vásárolt, nem környékezte hol ennyi, hol annyi pénzért Novák Marit (ő volt Cselényi mellett az anyagi lehetőségek és lehetetlenségek mindenhatója), nem vette meg a berendezést, nem hozta a munkásokat „csinálni a klubot”, addig csak néztük egymást és tele voltunk jóakarattal, de semmi több. De Vili beindult és attól kezdve beindultak a dolgok is!

A másik oka az ő ilyetén bemutatásának, hogy nem kevés érzéke volt a zenéhez, na, nem kottailag, hanem fül után, azaz „kagylóból”. Mindehhez még hangja is volt, olyan amerikás- dzsesszes-négeres és időnként , amikor olyanja lett odaállt a mikrofonhoz vagy levette és hajrá! Persze csak a bulik vége felé, meg összeszokott, jól ismert társaság előtt. Piszok jól csinálta, hatalmasra rúgott a hangulat a teremben. DE! Ezt intézményesen nem vállalta soha. Vagyis nem lehetett bekonferálni, hogy Szabó Vili fog énekelni, csak ott termett a placcon és volt! Amikor már némi szalonspicc lengedezett az együttlévők között.

 

Vili Angyalföldön lakott, valahol a Dagály környékén és volt is benne angyalföldi virtus rendesen. Ha valamilyen gubanc esetén ő kiperdült a pult mögül és ott termett rendet csinálni, mindjárt rend is lett, mert nem szólt vissza neki senki! Pedig ránézésre egyáltalán nem emlékeztetett a mai akciófilmek hőseire… Csak a természetében volt valami ellentmondást nem tűrő agresszivitás, ami volt, hogy nagyon jól jött ki nála, és olyan is, hogy nem túl jól. De ha „technikailag” nem a Szabó Vili vezette volna a klubot, az nem lett volna az a klub,  ami lett!

 

És akkor most menjünk fel a dobogóra!

klubavató3.jpg Balról jobbra Réti, Naszvagyi, Várszegi,.Cseke, Bárány 

Ott játszott péntekenként vagy külön meghívásra a Bárány-Cseke duó, Bárány Csaba elektromos orgona, szintetizátor (vagy ilyesmi) és Cseke László dob, mindenki megelégedésére! Cseke Lacit, a dobost, emlékezem szerint Bárány Csaba hozta (Laci a Pipacs Bárban dobolt hívatásos zenészként, az Aranykéz utcában akkor már hosszú évek óta), de hogy ki hozta Bárány Csabát, arról fogalmam nincs. (Majd ő megírja, reméljük!)

 

Állítólag – én akkor úgy tudtam – hogy előtte évekig nem játszott, hogy kihagyott, de szívesen jött hozzánk, és ha nem is azonnal, de pár hét alatt bejáratta a zenélő izmait. Szelíd arcú, jóképű, kellemes modorú srác volt, harmincon innen valahol. Tetszett is a lányoknak, szerintem a lányok is neki, de erre utaló magatartást soha nem mutatott és semmilyen közeledést vagy kikezdésre nem reagált.”Érdemben” Aki valami mást is tudna, most már hallgasson róla!

Olyan típus volt, akit bármelyik angol grófi ház szívesen alkalmazott volna komornyiknak, mert a kellemesség és a szimpátia valósággal áradt belőle.

 

A slágereket illetően, - ne tagadjuk - nem volt „naprakész”, de igyekezett! Igyekeznie is kellett, mert Cseke Laci hozta az újabbnál újabb számokat a nagy budapesti éjszakából, ahol tudni kellett a legfrissebb nótákat, annak, aki meg akart élni egy belvárosi bárban. Igaz, Csaba emlékeim szerint nem énekelt, csak kísért és ez némiképp megkönnyítette számára, hogy lépést tartson a menő sláger felhozatallal.

 

Az aktuális nótákat annál inkább hozta Cseke Laci, aki kinézetre (körszakáll, enyhe ősz szálakkal és eleven, mindenre reagáló tekintet) és, mint személyiség is, roppant karakteres volt. Jól dobolt, jól énekelt, figyelte a slágerpiacot, tudta, mi kell a közönségnek vagy éppen a hangulatnak? Hát hogyne tudta volna, mikor neki a Pipacs bár valóságos barométert jelentett, hiszen az ő érvényesüléséről és nyilván az ő pénzéről volt szó. De ahogy besegített a Pipacs a Tungsram klub zenei repertoárjába, úgy a Tungsram klub is „hozzátett” a Pipacs-éjszakák hangulataihoz. Egyszerűen azért, mert Cseke Laci a váci úton is tudta szondázni egy korosztály ízlését, nótákat átvenni Viliéktől, Jocótól, hogy jól menjen az üzlet az Aranykéz utcában is.

 

Cseke Laci eredeti fazon volt, illetve nyilván most is az! De HOL VAN, MI VAN VELE? Nem tudunk róla! Akinek van valami infója, kérjük, jelezze felénk! A legjobb persze az lenne, ha ő jelentkezne! Szóval eredeti fazon volt: olyan karakter, mintha egy arisztokrata környezetben játszódó angol filmből lépett volna elő! Hogy a jó oldalról vagy a rosszról, arra nem mernék tippelni a „zsivány” mosoly miatt, ami mindig ott csillogott a szemében. Arra hajlamos volt, hogy akár kis dolgokon is felhúzza az orrát, hogy megsértődjön, de arra, hogy tartósan haragudjon vagy ellenlépést fontolgasson, soha!

„Vérprofi” vendéglátós volt. Az Izzóhoz nem kötődött, de hozzánk, a társasághoz igen, szerette a péntekeket, szeretett a klubban muzsikálni. A legjobb hangulatban sem ivott egy kortyot sem, hiszen a Tungsram klubban való zenélés után következett az éjszaka a Pipacsban. Vagy kétszer jártam „bent” nála. Örült nekünk, amikor kihívattuk, ingyen bevitt bennünket és akkor sem ivott semmit. Jó hangulata volt az Aranykéz utcában is, de más mint Váci úton! Jó lenne tudni Rólad Laci!

 

De nekik, Bárány Csabának és Cseke Lacinak nem volt „Ki vagy TE?” műsora, ők elegánsan értelmezték és „játszották” a kísérő szerepet.

 

                                                   (folytatás következik)

 

 

Éva és Klári, amikor csak tudtak, ott voltakIzzó-klub.jpg

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.