Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kirobbanó kísérlet

2010.01.12

Hej, azt a 75-ös épületet jól kitalálták oda a Pintér József utca és Megyeri út sarkára a gyár építői. Igen, az irodaházzal ellenkező sarokra. Illetve, hogy pontosak legyünk az irodaház épült a 75-össel ellenkező Váci úti szegletre. Nem vagyok egy statikus, de a 75-ös épület fekvése, meg bástyaszerű stabilitása folytán szerintem védhető lett volna minden fajta betolakodókkal szemben. Zárótűz alatt tartva a szemben lévő üzletsort, a sarki patikát, a „Don kanyar” nevű kocsmát, a 8-as villamos vonalát a Baross utcáig, illetve Bányagépgyárig, sőt a Dózsa Stadion pénztárait is. Talán azért volt ilyen, mert földszintjén dolgozott a Sajtoló- és Szerszámüzem, ott döngtek iszonyatos présgépei, mintha ott csinálták volna a Terminátor főszereplőit Hollywood megrendelésére.   

Hát, ebben a 75-őssel jelölt épületben  kezdődött számomra a nagybetűs Élet, érettségi után, 1964-ben, a Rádiócső Kémiai Laborban. Nekem máig, ha azt kifejezést hallom, hogy gyár, akkor az a második emelet jut eszembe. A lépcsőháztól balra a labor, elég tisztes belépő helyiséggel, szemben a főnökök Zöldi Miklós az osztályvezető és Magyarné Gáspár Márta vegyészmérnök, a helyettes szobája. Balra a tulajdonképpeni laboratórium Császár Éva csoportvezetőségével. Ott dolgozott szegény Kovács Zsuzsa, akit olyan fiatalon, a Tölgyesi Zoltán kajakozóval kötött házassága kezdetén elvitt a rák, de én azt már nem értem ott, meg az akkurátus, egyházi neveltetésű idős hölgy Elvira, szerintünk szűz volt, teljes nevére már nem emlékszem. nem sok viccelődést lehetett megengedni magunknak a füle hallatára.

Azután jött a mérő szoba, majd a nagyobb terem, – nem tudom mi volt a neve, mint munkahelynek hivatalosan, de hozzánk tartozott – ott dolgoztak a nők a lányok vagy hatan-nyolcan és Józsefi bácsi volt a művezető. Józsefi különben az egész labor művezetője volt mindenestől, de Császár Évával szemben ezt a hatalmát nem gyakorolta. Éva technikus volt, nagyon jó szakember, hihetetlenül okos, hihetetlenül művelt, akihez hasonlóval női kiadásban nem tudom találkoztam e valaha? Csak hát, amit a teremtő adott neki észben, lélekben és intelligenciában, azt megspórolta tőle a külső adottságait illetően.

 

 

Kép

 

Hát ennyit elöljáróban, most jön a sztori!

A főnök, Zöldi Miklós halk szavú, visszafogott, indulatoktól mentes férfi volt, jobbkezét rendszerint köpenye zsebében tartotta. Ha valami jól alakult a laborban akkor halvány mosoly jelezte az arcán, de konfrontálni, kiabálni nem hallottam senkivel. Talán ennek következtében alakult úgy a helyzet, hogy a fontos szakmai kérdések többnyire Császár Éva technikus és Gáspár Márta mérnöknő között dőltek el. Ehhez a teljességhez hozzátartozott, hogy Márta ragyogó elméleti szakember volt, az egyetem vegyészmérnöki karát Vörös Diplomával végezte el és magabiztosan birtokolta tudását. Éva nem ismerte olyan mélyen, illetve magasan a kémiát, mint a mérnöknő, viszont hihetetlen érzékkel látta meg a problémák gyakorlati oldalát. Márta a szakmai kérdéseket úgy rendezte, hogy kijött a laborba, vagy átment a Józsefi által uralt részlegbe és elmondta a magáét, majd, ahogy jött vissza is ment az íróasztala mellé. Viszont nem ritkán fordult elő, hogy nyomában már ott ellenkezett Éva olyanokat mondva, hogy „de Mártikám, arra nem gondolsz” vagy „Mártikám azért jusson eszedbe az is” és már tűntek is el mindketten a főnöki szobában. Hogy ott ki mit mondott és ki mit válaszolt, azt mi nem tudtuk, de szerintünk sokszor Zöldi döntötte el a vitát vagy hirdetett „döntetlent”. Márta kísérletező típus volt, Éva, ha ideje engedte inkább cigarettázott és beszélgetett az elszívó fülkék valamelyike előtt ülve a magasított széken. Márta, ha valami érdekeset olvasott a szakirodalomban és neki megtetszett, azt meg akarta valósítani. Az ilyen kísérleteket nálunk a laborban hajtotta végre, ott minden felszerelés a rendelkezésére állt.

 

Nekem két emlékezetes mutatványom volt, amellett, hogy persze elvégeztem a munkám. Az egyik, hogy a kollegák nagy derültségére, időnként leakasztottam állványáról a vákuum csövet, megnyitottam és odanyomtam az arcomhoz, amitől az olyanokat cuppantott hol a jobb hol a bal felére, hogy mindenki hallotta. Ezt én azzal mentegettem, hogy már nem bírom puszi nélkül, ki vagyok éhezve a szeretetre. A másik nem ilyen derűs eset volt legfeljebb visszanézve. Egy porüveg tartalmát széntetrakloridnak hittem, de, hogy meggyőződjek ennek a valóságáról, kivettem belőle az üvegdugót és jó mélyet szippantottam belőle. Az üveg tartalma ammónia volt. A jobbikból! Hogy mennyi idő múlva kaptam levegőt, miután úgy éreztem, mintha kést szúrtak volna a légcsövembe, azt nem tudom, de vagy tíz percig rohangásztam körbe-körbe az udvaron mint egy cirkuszi ló, amennyire tudtam, mélyeket lélegezve.

 

A sokáig emlékezetes kísérlet egy csendes délutánon történt, amikor Márta ismét talált valami újdonságot valamelyik külföldi folyóiratban és úgy érezte ő ez megpróbálja. De nem pont ugyanúgy, hanem hozzáteszi a saját szakmai fantáziáját is és variál a folyamaton egy kicsit. Egy darabig még konzultálgatott is Évával, de aztán teljesen önállósította magát. Ott állt az elszívófülkék egyikénél, töltött szórt, mért, melegített, párolt csepegtetett, amikor „zsupsz, egy pillanat”, ott termett Éva és érkezésének lendületével kiütötte Márta kezéből az általa éppen töltésre emelt mérőpoharat. Csörömpölés, lélegzetek elállnak, szemek kimerednek! Éva törte meg a pillanatnyi csendet – Márta, az isten áldjon meg, hát felrobbantunk volna! – Lassan oldódott a feszültség, Márta némi külső, és nagyobb belső remegéssel ment a szobájába, leült az íróasztalához és két és fél oldalas egyenletben vezette le, hogy miért mentünk volna ripityára? Éva meg tudta, hogy mit nem lehet mivel öszekutyulni.

Mert elméletben hibátlanul tudta. Gyakorlatban viszont Éva vette észre a pillanatokon múló tragédiát. Ami viszont nagyon is gyakorlati lett volna.

Éva jóval később Franciaorzságba disszidált, azután halálhíre is jött, lehet hosszú életű lesz. Márta Amerikában él családjával együtt, néha hazalátogat és akkor találkozni szokott néhány régi ismerőssel a Tungsramból. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.