Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Safi pártállása

2010.10.08

Két embert mindenki ismert az Izzó törzsgyár, akkor 14 000 dolgozójából. Dienes Bélát és Safit. Bárkit megállíthattak volna bárhol, rákérdezve, ki Dienes, rávágta volna, hogy a „vezér” és ha arra, ki Safi, arra gondolkodás nélkül -  Jaj, a Safi, hát az kis fekete pali a kultúrházból. De ez így semmi a valósághoz képest. Mert Safi nem „kis pali” volt – már aligha él – nem egy dolgozó, nem egy kollega, hanem egyedülálló, páratlan Izzós jelenség a maga nemében! Közepes, de inkább alacsony termet, fekete, szálkás haj laposra fésülve, fekete szem, sarkában szinte állandóan hamiskás, cinkos mosoly. Kis ember volt, a szó szoros és átvitt értelmében is, ahogy a köznyelv fogalmazná: jelentéktelen. Csakhogy az olyan  jelentéktelenség, mint Safié volt, már jelentős. Az Chaplini. Hány éves lehetett? Negyvenöt-ötven körüli.    

Olyanokról, mint ő, nem tud a Wikipédia, nem szokott bejegyzés szólni a világhálón, de Safi, felejthetetlen! Megérdemli, hogy örök utazásra hívja „fedélzetére” a „tizesvillamos”

 

Safi egyszerre volt bölcs és dilinyós, csavaros eszű Kakukk Marci,  mindenkinek odamondó udvari, illetve gyári bolond és ártalmatlan falu bolondja. Utánozhatatlan.

 

A Kultúrház dolgozója, segédmunkása, mindenese, küldönce volt, az Igazgatási Főosztály állományában, ahova a Protokoll Osztály, a konyha és étterem, valamint a kultúrház (sportcsarnok, klub stb., azaz az épület) tartozott. Közvetlenül Németh Laci bácsi beosztottjaként, több nem is volt, de Safi legalább annyira respektálta Borhy Dezsőt, a konya vezetőjét, akinek a potya kaja miatt – idézőjelben – örök és folyamatos hálával tartozottt. Az igazgatási  főosztályt Barna Árád vezette, a maga nagyszerű érzékével, stílusával és eredetiségével.

 

Kép

Safi sokkal többet tudott a gyárról, mint többen a jól értesültek közül. Nem véletlenül! Ezért amikor fizetésemelés jött vagy közeledett a nyereségrészesedés ideje ( akkor volt ilyen) és találgattuk, hogy mennyi lesz, többek véleménye volt, hogy kérdezzük meg Safit! Majd ő megmondja! És meg is mondta, pontosan.

 Ez érthetetlennek tűnik, pedig nem volt az! Safi bármikor oda ment az irodaházban és mindkét ebédlőben, ahova akart, ott ált meg és addig tartózkodott egy helyen, ameddig kedve tartotta. Senki nem szólt rá, ki figyelt oda, rá se rántottak Senki nem foglalkozott vele.

 

Akkoriban a legnagyobb főnökök, a vezér, a helyettesek, a nagyvállalati négyszög (gazdasági, párt, szakszervezeti és KISZ vezetés) az ágazati igazgatókkal bezárólag,  hajlamosak voltak döntéshozó értekezleteiket  a folyóson folytatni. Négyszemközt vagy  hármas –négyes csoportokban. Arra közben ügyet sem vetettek, hogy Safi ott áll tőlük 3-4 méterre és mindent hall! Mert a főfőnökök beidegződése volt, hogy nagyobb hangerőn adták elő magukat a kelleténél. De ki figyelt közülük Safira? Senki! „Csak” Safi, a bolond – nyugtázta ki-ki magában és nem külték el e közelükből, hanem mindenki mondta tovább a magáét, fecsegte a hétpecsétes titkokat. Safi pedig megjegyzett mindent, ami megjegyzésre érdemes volt, mert ahogy mondani szokták minden bolondnak megvan a magához való esze. Hát persze, hogy megjegyezte a fizetésemelés és nyereségrészesedés fennhangon emlegetett százalékát, de azt is, ha valahol leépítésre készültek, mert valamelyik gyártást vidékre akarták költőztetni. Így aztán, tényleg, komolyan vehető volta jó tanács, ha valaki meg szeretett volna tudni valami fontosat idő előtt: kérdezd meg a Safitól! Ha ő nem tudja, akkor senki!      

 

 

De a főfőnökök vagy fő tisztségviselők természetesnek vették azt is, hogy olykor Barna Árpi – Németh Laci bácsi – Borhy Dezső megkerülésével, illetve kihagyásával is ugráltatják, küldözgethetik Safit, kérhetnek „szívességet” tőle

Ebbe a kiválasztotti körbe tartozott Selyem András, a vállalati párttitkár Sugár György, a Szakszervezeti Titkár, meg Cselényi Miki teljes KISZ apparátusa. A vezér nem és az igazgatók sem, ők ilyen szempontból is adtak magukra.    

Safi pedig nem tudott egyiküknek sem nemet mondani, mert tőlük várt némi külön megbízást, leginkább  teremberendezést, átrendezést, székhordást, takarítást, miből aztán általában csurrant-csöppent neki egy kis fizetés kiegészítés. Pontosabban, már akitől! Mert a párt – nem Selyem András – hanem az „élcsapat”, nem tartotta elvszerűnek az általuk rendelt különmunka megfizetését és természetesnek könyvelték el, hogy nekik mindenki mindent „önkén és dalolva” teljesít. A pártbizottság sose fizetett különmunkáért.

Ezt Safi tapasztalta is a saját bőrén. Egyszer aztán betelhetett nála a pohár, mert amikor Selyem András odaszólt neki egy folyósón való csoportos beszélgetésből valami székhordásról meg teremberendezésről, Safi kihúzta nadrágjából üres zsebének bélését  feszülésig, majd visszaszólt: – Nem, nem, nekem a párt nem üzlet! Hogy aztán lett e teremrendezés székhordással, nem tudjuk, mert lehet, hogy Selyem András felhívta Barna Árpádot, Barna Árpád Németh urat, Németh úr pedig színe elé rendelte az ellentmondót és kiadta az utasítást, de sem kizárt, hogy a hajdani szocializmus megingása Safi visszaszólásával vette kezdetét. Csak akkor ezt nem gondoltuk volna.

 

Teljesen eredeti észjárását mi sem jellemzi jobban, mint az eset, amikor egy alkalommal – egyébként sok alkalommal – Németh úr elküldte Safit húsért, otthonra, hétvégére. Amikor Safi megérkezett, a hússal Néneth irodáját zárva találta. Valahova elment, vagy „a Barna”, ahogy Safi nevezte a főnököt, magához kérette vagy ilyesmi. Tény, hogy az ajtó zárva volt, Németh úr meg sehol. Safi egy darabig várt, de aztán elvesztette a türelmét és úgy döntött, hogy elmegy.  Igen ám, de mi legyen a szatyorral és benne a hússal?

Hát otthagyja, azon a kiselejtezett tárgyalóasztalon, ami az ajtótól nem messze a fal mellett állt. Németh Laci bácsi kis irodája forgalmas helyen volt, félúton a kultúrház, illetve „régi ebédlő” és az irodaházi átjáró között ezért Safi a vagyonmegőrzés bölcs megoldását választotta: az asztalon hagyta a húst a szatyorban és mellé tette egy nagy papírra írva: EZ A NÉMETH ÚR HÚSA, NE LOPJA EL SENKI! És akár hiszi az olvasó, akár nem, nem lopta el senki! Hiszen ha ellopta volna, ez a sztori megírhatatlan lett volna!

 

De a legkínosabb helyzetbe Safi egy rendelet következtében került. A dolog azonban nem a rendelettel kezdődött, hanem egy konfliktussal. Mert egy munkaszervezeten belül mellérendeltségi viszonyok vannak, ott előfordul, hogy az egymásmellé rendeltek összevesznek, amiért hosszabb – rövidebb időre egymás ellen fordulnak. Ez történt Németh Laci bácsi és Borhy Dezső között is akkor, amikor az eset megesett. Nem is tárgyaltak egymással, csak Safival küldözgették üzeneteiket, ha valami munkával kapcsolatos közlendőjük volt a másikkal  Kizárólag hivatalos ügyekben. Ez így ment hetek óta, amikor kijött a rendelet, hogy mindenkinek, aki munkaköre folytán étteremben vagy annak környékén megfordul, székletvizsgálaton kell átesni, vagy mintát bevinni, hogy biztos legyen, hogy az illető nem bacilusgazda!

Borhy üzent is Safival Laci bácsinak, hogy ő és Safi menjenek el székletvizsgálatra vagy küldjenek mintát, de eredmény legyen! Az üzenet megérkezett a címzetthez, aki viszont,  tartva a haragot visszaüzente, hogy ő nem megy. Erre Pubi visszaüzente:  -akkor nem kaptok ételt és punktum! Se a gazdád, de te se Safi sőt, a konyhának közelébe se próbáljatok jönni!

 

Hát, ennek a fele sem volt tréfa Safi számára, ráadásul ő természetesen elment volna a vizsgálatra, elvégre a szabály az szabály!

Jobb nem jutott jobb eszébe, elmet Barnához, hogy ő, mint főosztályvezető teremtsen rendet ebben a kényes ügyben! Még, hogy ő sem kap ebédet, de nem adnak neki hazavinni se a maradékból, ha közelébe se mehet a konyhának.

Ahogy látogatását később, talán egy főosztály névnapon, Barna Árpi elmesélte, az egetverő volt. A jelenlévők valósággal kicsikkantak a kacagástól. Mert az elbeszélés nagyjából eképp adta vissza a kivételes látogatást (és itt most elnézést kérek bizonyos naturális, illetve közönséges kifejezés használatáért, de szalonképessel behelyettesítve hatástalan lenne.)

 

„Szóval, beállít Safi, mert látta, hogy kicsit nyitva az ajtóm. Azt mondja, már szinte a küszöbről:

        Baj van Barna! A Németh úr nem sz*rik a Borhynak én meg nem kapok ennivalót!

        Miiiii, mi van Safi? Ezt mond el légy szíves nyugodtabban és érthetőbben!

        Hát így van! Borhy üzent Németh úrnak, hogy menjen el sz*rni, meg én is, mert különben a konyha közelébe sem mehetünk. Németh úr meg azt mondta, hogy márpedig ő nem sz*rik a Borhynak, mondjam meg neki. Így most ő se kap kaját, meg én se.

 

Nagy keservesen megfejtettem a rejtvényt – mesélte tovább Árpi – és valamit, mint vezetőnek,  mint főosztályvezetőnek mondanom kellett Safinak, azaz  meg kellett oldanom a „szar ügyet”.

 

        Tudod mit mondok én neked Safi? Nyugodj meg szépen! Menj el a rendelőbe, kérjél két tartályt, aztán sz*rjál, és oszd el kétfelé. Tegyél belőle az  egyikbe is meg a másikba is! Aztán mond az egyikre, hogy az a Németh úr sz*ra, a másikra meg, hogy az meg a te sz*rod. Legyél okos! Úgyse tudod összebékíteni őket és kaja nélkül, hogy lesztek!

        Hej, nagy kópé maga Barna – mondta és ahogy jött, kiment a szobámból, csak a hamiskás, szélesre húzódott mosolya maradt még ott egy kicsit.

Hogy aztán megcsinálta e a trükköt vagy hogy oldották meg a problémát, nem tudom, de azóta is ebédelnek, meg hordják haza a maradékot rendületlenül. Borhy és Németh aztán természetesen megbékélt egymással”.

 

Kép

 

 

Soha nem tudtam volna meg, hogy hívják Safit? Hogy mi a neve, mert mindeni csak Safinak szólította, Safiként ismerte. Ez a név annyira összenőtt vele, hogy az igazira, keresztnévvel együtt talán nem is volt senki kíváncsi. Nem volt szüksége rá senkinek. Én sem tudtam volna meg, ha nincs egy véletlen. A KISZ bizottság kért valami teremátrendezést, székhordást, asztaltologatást Safitól, és mivel a KISZ nem a párt volt, fizetett! Novákné Mari mondta, hogy menjen a Török Robi szobájába, ott várja meg, mindjárt hozza a pénzt, meg alá is kell írni. Akkor nekem is az volt a tartózkodási helyem, leültünk hát Safival a dohányzóasztal két végére és vártuk minden KISZ pénzek királynőjét, közben beszélgettünk is. Aztán jött Mari, hozta, meg a pénztártömböt is. Fizetett, Safi, meg „hozzákezdett” az aláíráshoz! Elővette kissé már meggyötört személyazonosságiját, kihajtotta és komótosan másolni kezdte a nevét az aláírás helyre. Betűről betűre. És lassan odakerült a tömbre: S c h a f f h a u s e r   K á l m á n. Így, sch-val és két eff-el. 

Ha Schaffhauser Kálmán, alias Safi már egy másik világban van, biztosan a menyországba került! Mert soha nem bántott meg senkit és a légynek sem tudott volna ártani. És az angyalok jót fognak derülni a menyországi dolgain is, az biztos!                                                      

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

snya@freemail.hu

(Sanyi, 2015.03.02 15:00)

Safi velem járt általános iskolába Nagykőrösön, mellettem ült a padban 2 évig, miután hozzánk bukott. Akkor is ilyen áldott jó lélek volt, árvaháziként nevelőszülőknél nőtt fel. Éppen a minap érdekelt, mi lehet vele, és rákerestem. Hát megkaptam a választ.

zsotza04@gmail.com

(Kovács "Zsotza" Zsolt, 2011.01.18 19:00)

Eszméletlen sztori...köszönöm,János!

baranyc@freemail.hu

(Bárány Csaba, 2010.10.08 12:17)

Köszi Jánosom, hogy rávettél ezzel az írással egy kis nosztalgiázásra, jól esett. (de csak azért, mert AZ még TUNGSRAM volt, és nem GE)
Szia Mindenkinek