Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szelkó szerint a világ

2010.07.01

Ultizós pályafutásom rövid életűnek bizonyult: vagy 25 éves koromig nem tudtam ultizni, tehát nem játszottam, aztán talán fél évig igen, mert megtanítottak, majd a Szelkó Sanyi ellen játszott zöld ulti örökre véget is vetett az ördög bibliája forgatásában bontakozó karrieremnek. A történet egyszerű volt: azt hiszem nem szabad szombatos szombat dél volt, amikor Szelkó Sanyi, belépett az irodába, ahol egyedül üldögéltem. Arcán az állandó hamiskás vagy inkább huncut mosollyal, ami tekintetéből csillant elő, majd oda kunkorodott közepes méretű bajsza alá. A bajusz szája felső szélét eltakarta ugyan, de a sztálini tömörségtől messze elmaradt. Bár mitől lett volna tömör, amikor haja is elég vékony szálú és ritkás és kese volt.

 

Ha jól emlékszem akkor helyettesítettem a Török Robit a megfejthetetlen és megmagyarázhatatlan agitprop funkcióban, aki három hónapos tartalékos szolgálatot töltött a Magyar Néphadseregnél. A munkaidő letelt, én „a” Cselényire vártam, hogy majd együtt bandukolunk hazafelé. Valamilyen vendége volt valahonnan. A szomszédos irodában folyt a beszélgetés, Szelkó Sanyi, lévén nem sietett, megkérdezte nem ultizunk e egyet? Kettesben hülyeség ultizni, de miért is ne? Én a protokoll vendég érkezésekor ittam egy konyakot, ami ahhoz, hogy észrevehető legyen rajtam kevés volt, de ahhoz, hogy a Szelkó ellen jól figyeljek a játékra, talán sok. Utóbb ugyanis ez igazolódott. Kép

 

Hogy ki volt a Szelkó Sanyi? Hát meg nem tudnám mondani! Olyan harminc valahány éves lehetett akkor, az irodaházban dolgozott, alighanem a kereskedelmi igazgatóságon. Annak is abban a részlegében, ahol Hollerithre, lyukkártyás adatfeldolgozóra vitték a gyár forgalmát és a lapocskák mindent a helyükre raktak, tisztáztak és elrendeztek. A számítógép elődje volt, de  akkor, amihez kellett megtette a magáét.

 

A Hollerith lyukkártyás adatfeldolgozás

 

Az Egyesült Államok 1880-as népszámlálásán 55 millió ember adatait gyűjtötték össze. Az adatokat 500 ember összesítette 36 szempont szerint 7 éven keresztül. Herman Hollerith (1860-1929) német származású amerikai statisztikus ennek láttán találta ki, hogy a Jacquard deszkalapjaihoz hasonló perforált kártyákat adatfeldolgozásra is lehet használni. Egy kártyára egy ember adatait lyukasztotta. Maga a lyukasztás kézi munkával történt. Az adatok feldolgozására olyan rendszert használt, ahol a lyukkártyák elektromos érintkezők között mentek át. Ahol a kártyán lyuk volt, az áramkör bezárult. Így a lyukakat meg lehetett számolni. Miután készülékére 1889-ben szabadalmat kapott, ezzel dolgozta fel az USA 1890-es népszámlálási adatait — mindössze négy hét alatt! Ennek sikere láttán alapította 1896-ban a Tabulating Machine Company nevű céget, amelyből aztán 1924-ben megalakult az IBM.

 

A lyukkártyás adatfeldolgozó (tabellázó) gépek használata az 1930-as évek végén vált tömegessé. Egészen az 1960-as évekig használták őket szerte a világon. E gépek működését külső huzalozású vezérlőpanel irányította.

 

Szóval Sanyi a Hollerith részleg munkatársa volt, meg jó haver, de sokkal többet nem tudtam róla. Csak lejött valahonna az épületből, aztán meg felment valahova az épületbe és ennyi. Ja, persze nős, gyerekkel, ahogy emlékszem. Ravasz, éles látású, ahogy akkoriban mondtuk volna „dörzsölt” fickó volt, kicsit cinikus de nem rosszindulatú, sőt!

 

Elment pár leosztás vegyes sikerrel, amikor egyszer csak nagyon jó lapom lett, tele zölddel és közte a hetes. Be is rikkantottam az ultit, csakhogy akkorra Sanyi már kiszúrta a bennem munkálkodó konyakot és számított rá, hogy hibázok. Kontráztunk is egészen Megyeri Csárdáig! Ő kijött valamivel, én meg nyomban ütöttem egy kis zölddel vigyorogva. Erre Sanyi csodálkozva: „Zöld a színe? Nem is gondoltam volna!” Világos nem mondtam be, renonc, bukás!  Összeszámoltuk, 128 fortint jött ki. Akkor 1400 Ft-ra nősülni lehetett. Nem kérte el és többet se, de azt nyomatékosította a bajsza alatti mosollyal, hogy persze tartozok neki, mert kártya adósságot nem lovagias dolog elengedni. Akkor fogadtam meg, hogy többet az életben nem ultizok. Nem nekem való. Se konyakkal, se konyak nélkül.

 

Sanyi sok cigarettát szívott. Igaz, akkor talán mindannyian sokat cigiztünk, de ő még nálunk is többet. Egyszer meg is jegyeztem neki, hogy túl sokat szív, ki fogja csinálni a tüdejét. Mire  ő nagyon elgondolkodtató választ adott – Tudod János - mosolyogta a bajsza alatt -  szerintem odafönt mindenkinek megvan a maga Hollerith kártyája. Az Öreg azt futtatja le és amennyi azon van, hát annyi van! –  Elgondolkodtam ezen. Akkoriban olvastunk egy skót focistáról, aki úgy halt meg 27 évesen tüdőrákban, hogy egyetlen cigarettát sem szívott életében.

 

Kép

 

Sok idő telt el azóta. Fogalmam nincs róla, hogy Szelkó Sanyi – ahogy mondani szokták – „él e, hal e”, de  a Hollerith - kártyázó úristen elmélete bennem maradt. Vajon érvényes még a kártyája vagy valamiért, valahogyan már lejárt? Nem tudom. Csak azt, hogy vagy ezen a világon vagy a másikon ha találkozunk adósa leszek 128 forinttal az elbukott zöld ultiból kifolyólag. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

1044. Izzó-u. 8/b. Fsz. 1 ajtó

(Szelkó Sándor, 2010.10.03 01:59)

szelko.sandor@chello.hu

1135. Lehel utca 7/a

(Szelkó Sándor Zsolt, 2012.07.16 04:57)

Sajnos nem.
2012 06.14- én meghalt .
Sajnos a temetésre nem tudtam elmenni mert késve értesítetek.

1135. Lehel utca 7/a

(Szelkó Sándor Zsolt, 2012.07.16 05:00)

Sajnos nem.
2012 06.14- én meghalt .
Sajnos a temetésre nem tudtam elmenni mert késve értesítettek.