Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Targoncás Pista téglái

2009.12.31

A Nagy Izzóba, a Törzsgyárba a főkapun, az irodaház portáján, és a Megyeri úti kapun lehetett bejutni: Kijutni ugyancsak.  A főkapunál jól felszerelt komplett porta működött, ahol a gyárba terelő korlátok között lehetett befelé, forgókkal akadályoztatva kifelé haladni. Belépés és kilépés idejét csöngető órák rögzítették, de a rendet a rendészet tartotta fenn fenn.

Tagjai többnyire középkorú férfiak és hölgyek voltak, szilvakék egyenruhában, kérték az igazolvány felmutatását, kifelé meg azt, hogy mutassuk a táskánkat!

Őket még egy technikai csoda segítette, egy jelző, villogó, csengető berregő szerkezet, amin a kifele jövőknek le kellett nyomni egy kart és akkor a szerkezet vagy berregett, vagy nem. Akinél igen, annak be kellett menni egy külön helyiségbe alaposabb átnézésre, mondhatni motozásra. Akinél nem, az csak szétnyitotta a táskáját, a rendész belepillantott, legfeljebb belenyúlt és mehetett tovább.

A legenda szerint állítólag Aschner Lipót azt mondta: ha a dolgozók hazavisznek egy villanykörtét mert kiégett az otthoni, az kevesebbe kerül nekünk, mint fizetni egy kapuőrséget..

A rendészet legendái közül az általam ismert legnagyobb „durranás” az volt, amikor állítólag a Megyeri úti ipari vágányról egy teljes szállítmányt – talán kokszot – loptak el. Vagonnal együtt.

 

A legcsekélyebb, amikor anyám csináltatott egy pár gombfocikaput nekem. Fából rakták össze valamelyik műhelyben, otthon már csak háló kellett rá. A kapukat anyám a kezében tartotta, alatta, karjára akazstva vitte a szatyrát. Amikor átment a forgón, a berregő nem jelzett, a portás előírásosan belenézett a szatyorba és részéről rendben volt a dolog . A kapuk az orrától 20 centire "hagyták el" a gyárat.

 

 

 

Kép

 

 

 

 

 

Mindennek a teteje: az Üzemrendészet akkori főnöke, Gábor András „bejáráson”, a többi főnökökkel szemlézte a gyárat. A 4-es épülettől kicsit feljebb, talán a félvezetőgyértás épületénél álltak, amikor büszkén újságolta, hogy az egység szinte tökéletesen működik! Mire az egyik tréfás kedvű  vezetőtársa – volt belőlük néhány Draskóczi László, Mestyán Béla és még páran – fogadást ajánlott neki, hogy bármit kivisz a kapun, anélkül hogy észrevennék, mutasson rá valamire! Gábor András rövid nézelődés után az épületfalhoz támasztott, kb. 3 méteres bronzcsőre mutatatott. A tréfáskedvű nézegette, majd elment és két perc múlva krétával tért vissza. A csövet lefektette a porta felé és jelet húzott a végénél a kövezetre. Aztán előre tolta a csövet, teljes hosszában a jelig és a végénél újra jelet húzott. Így ért a kapuhoz. A szolgálattevők kinyitották a szárnyakat és még segítettek is neki kijutni az utcára. A  tréfacsináló tartotta a felállított csövet, állt a járdán, nézett befelé és mosolygott.

 

 

 

Kép

 

 

De legaranyosabb a targoncás Pista sztorija. A Rádiócső dolgozója volt, úgy száguldozott kis szállítójárművén egyik épületből a másikba, többnyire a 75-ösből az Audionba, meg a raktárakba az udvaron keresztül  mint a szél! Nagy fékezésekkel és sosem hagyva utánukszólás nélkül az éppen arr jövő menő lányokat. Overál volt  rajta, amit nyáron rövid ujjú ing, télen pufajka egészített ki. És az elmaradhatatlan barna svájcisapka, kackiás ferdén a fejébe húzva! Mintha Ludas Matyi és Kakukk Marci keveréke lett volna: csupa kópéság, derű, szemében mindig csibészes mosoly csillogott. De mindenhova időben ért, hozta vitte, amit rábíztak.

Egyszer azt mesélte, – valamelyik Pesthez közeli településen lakott.– hogy új házat épít a telkére. Honnan lesz neked annyi pénzed Pista – kérdezték tőle a többiek. Nem kell ahhoz pénz – felelte nevetve – minden nap hazaviszek a gyárból egy téglát az aktatáskámban. Ha  észreveszi a portás, azt mondom neki, hogy megtréfáltak a kollegáim.                        

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.