Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ádám János

2009.12.10

Kép 1952-től a Távközlési Kutató Intézet 2-es számú laboratóriumában dolgozott, mely labor az Egyesült Izzó budapesti központjában volt helyileg.  1969-ben a Kutató Intézet átszervezésekor az Egyesült Izzó állományába került.   A következő vezető munkakörökben dolgozott:  osztályvezető, főosztályvezető, ügyvezető igazgató, igazgató helyettes.  1988-ban Eötvös Lóránd díj kitűntetésben részesült. 43 év szolgálati idővel, 1991 végén került nyugállományba.

 

 

Első munkahelye, a szó alkalmazástechnikai értelmében nem az Egyesült Izzó volt, munkája azonban szorosan kapcsolódott az ottani kutatás-fejlesztési tevékenységekhez.  Milyenek voltak ezek a közös munkák?

 

 

Kezdetben  Dr.Gergely György fényporokkal foglalkozó fizikai osztályára kerültem,ahol a foto-és katódlumineszcens fényporkutatásokba kapcsolódtam be,vizsgálati módszereket és berendezéseket fejlesztettem. Megjegyzem,hogy Gergely Györggyel -az ő MÜFI-be kerülése után is -Izzós műszaki problémák megoldására évtizedeken át tudományos együttműködési kapcsolatban voltunk.

 

A munka célirányosan többek között fekete-fehér TV képcsövek fényporok előállítására és fénypor bevonatok készítésére irányult.  Itt megemlítem dr.Hangos István,Tóth Istvánné és Pozsgai Györgyi kollégáinkat,akik a világszínvonalú fényporokat elkészítették

Jelentős mértékben ezekre az eredményekre támaszkodva indult meg a televíziós képcsőgyártás az Izzó váci gyárában 1955-ben, olyan kitűnő Tungsramos kollégákkal, mint Pap Gyula, Laskay  Gyula és Hodács József.   Nemzetközileg is elismert kutatási eredménye születtek e közös munka révén: első díjat nyertünk az MTA televíziós pályázatán .

 

A következő kutatási terület szintén az izzó fejlesztési célkitűzéseihez a Ge-Si alapú félvezető eszközök fejlesztése – gyártása témakörhöz kapcsolódott. Megterveztem és a TKI 2. kitűnő műhelyében megépült az országban az első ellipszométer 1965.-ben. Ezért az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat1967.-ben Selényi Pál díjjal tüntetett ki.

 

 

Ezt követően szervezték át a Távközlési Kutató Intézetet  és került „állományilag is az Izzó kötelékébe.  Hogy fogadták a már ismerős kollégák?

 

Kitűnő kollektívába  kerültem és azonnal be is fogadtak.  1971-ben megalakult az Izzó Kutató Intézete Barla Endre vezetésével.  Én osztályvezetői beosztást kaptam és az elektroncsövek vákuumtechnológiai problémáival foglalkoztam, több neves és ismert kollégával együtt.

Az Intézet egyik kiemelt témája a haladó hullámú csövek fejlesztése és kissorozatú gyártása volt.  A komplex programot  Neumayer Béla barátom vezette, sikerrel.  A jól szervezett együttműködés eredményeként kerültek gyártásba azok a nemzetközi színvonalú haladóhullámú csőtípusok , melyek éveken át az Izzó Adócsőgyárának nagy nyereségtartalmú termékei voltak.

 

A megszerzett tapasztalatait nyilván más témákban is kamatoztatni tudta…

 

A haladóhullámú csőprogram befejezése után a megszerzett vákuumtechnológiai ismereteket, a kiépített vizsgálati módszereket és berendezéseket a fényforrások fizikai – kémiai problémáinak megoldására alkalmaztuk, szoros együttműködésben a Fényforrás Fejlesztéssel Köztük olyan kiváló szakemberekkel, mint Oldal Endre, Csapody Miklós, Nágel Ferenc.

Az eredmények közvetlenül felhasználásra a kerültek a különböző fényforrások minőségének javításában, élettartamának növelésében. 

 

Kiemelkedő eredményeket értünk el a háromsávos fénycsövek  fényporainak kutatásában és a bevonási technológia fejlesztésében Balázs Lászlóval és Dr.Körös Endrénével együttműködve.

 

Kutatás – fejlesztési témái publikálásra kerültek, illetve milyen nyilvánosságot kaptak?

 

Az említett területek azon témáiról, melyeket én kezdeményeztem és megoldásukban részt vettem, hazai, nemzetközi folyóiratokban és konferenciákon közel 50 közleményben ill. előadásban számoltunk be munkatársaimmal.  A Tungsram Technical Review-nak  2 évig főszerkesztője voltam.

 

Tudtunkkal helyileg a Kutató Intézetben maradt, miközben egyre magasabb vezetői beosztásokat töltött be?

 

Tényleg mindvégig a Kutatóban voltam.  Ez volt az a korszak – nemcsak az én életemben, hanem a barátaim életében is -, amikor is jó munkahelyi közösségben, sikeres témákon dolgoztunk és biztosak voltunk e témák sikeres megvalósításában is.  A változásokat is teljes bedobással segítettük.  Én magam részt vettem a Tungsram  Bródy Imre  Kutató Központ létrehozásában, majd vezetésében.  Munkám elismeréseként 1988-ban  Eötvös Lóránd díj kitűntetésben részesültem. 

 

Bár 1991-ben nyugdíjba ment, de ebből a beszélgetésből is érződik, hogy sikeres életpályára emlékszik vissza és  érződik mondataiból a téma szeretet és a Tungsramhoz való kötődés.

 

Amikor nyugdíjba mentem 43 év szolgálati idő volt mögöttem.  Így most, 13 év távlatából visszagondolva is csak a legnagyobb szeretettel és megbecsüléssel tudok emlékezni főnökeimre, lelkes, kitűnő munkatársaimra, a Vállalat más részlegeiből velem együttműködő barátaimra és beosztottjaimra. 

Életre szóló emberi, baráti kapcsolatok kialakítására a Tungsramosok nagy családja és habár kezdetben más cég állományában dolgoztam, végeredményben csak a cégtábla változott, az otthon mindig a Tungsram volt.

 

Egy ilyen sokrétű életpálya után, hogy telnek a mindennapok?

 

Szakmai munkát eseti jelleggel az MTA Anyagtudományi Intézetében. Dr.Gergely Györggyel együttműködve végzek. 

1999 óta a sors rendeléséből egyedül élek. Vigaszt és szabadidős elfoglaltságot részben az idők folyamán félretett olvasnivalók bepótlása, részben lányom és családja, két fiúunokám szerencsére bőven biztosít.

Két évvel ezelőtt egy önként vállalt szívműtéten estem át.  Hogy fogalmazzam? Rendben vagyok.

 

 

A beszélgetés 2004. április 23-án volt. 

 

Az írás Vígh Károly segítő közreműködésével megjelent portré alapján készült. 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.