Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Alpár Péterné, Kiss Gabriella

2009.12.12

 

 A gyárban töltött negyedszázad alatt különböző vezetői beosztásokban dolgozott: volt a  Műszaki Igazgatóság munkaügyi vezetője, majd a Sajtoló és Szerszámgyár főkönyvelője, valamint a Budapesti  Fényforrásgyár számviteli osztályának vezetője.

Férjezett, két felnőtt gyermeke van. 

1995-től  Jászberényben dolgozik az Electrolux Lehel Kft-nél, mint controlling részlegvezető.   1997-ben elvégezte Controlling Akadémiát is.

Kép  

Az igazi NŐ megtestesítője. Igen, csupa nagybetűvel, ahogy ÉVÁT az örök asszonyt szoktuk hangsúlyozni. Sugárzik belőle valami megmagyarázhatatlan vonzerő, ami érezhető mindenütt, ahol megjelenik.  Pedig nem tesz semmi különöset. Nem néz csábosan, nem feltűnősködik, lénye mégis mintha elektromossággal töltené meg a levegőt. Egyszerre sugárzó jelenség, tervezni, dönteni  tudó vezető, közben feleség és  gyermekeit imádó anya. Ilyennek láttam Fonyódon, a  Tungsramos találkozón és ilyennek beszélgetésünkkor Budapesten.

 

 

A Tungsramhoz bekerülni sokak vágya volt mert ott egy nagy családban érezhette magát az ember. Valamikor édesanyám is ott dolgozott  a spirálgyártásban, majd bátyám és húgom. Utánuk jöttem én 1971-ben. Sose felejtem el, amikor először léptem be a nagy zöld kapun, s recsegett a hajópadló a lábam alatt a 17. épület földszintjén.  Erősen vert a szívem , izgultam, hogy felvesznek-e? Fogarasi Károly főkönyvelő fogadott, – ő később nagyon fiatalon, súlyos betegség miatt távozott közölünk – és szimpatikusnak talált. Alkalmazott, mint üzemgazdászt.  Kifelé már mosolyogtam. Boldogított hogy ide tartozónak mondhatom magam.

Eleve is voltak vezetői ambícióid?

Ahogy mindenkiben. Hogy jó lenne egyszer főnöknek lenni! Ez persze 21 évesen még korai, de ahogy teltek az évek és kezdtem egyre inkább tagnak érezni magam a „nagy családban”, kezdtem vágyni rá, hogy vezető lehessek. Ehhez persze éveket kellett várni,  mert nem volt könnyű kitörni, főleg egy nőnek! Abban az időben végig kellett járni a ranglétrát. Voltam munkaügyis, közgazdász, részt vettem a versenymozgalmakban, aktivizáltam magam a brigádban, meg ilyesmi,  hogy észrevegyenek.

Alighanem ez azért abban az időben is kevés lett volna…

Kevés bizony. Erre magamtól is rájöttem elég hamar. Vagyis arra, hogy valamit tanulnom kell. Jelentkeztem a közgazdaság egyetemre, ahova egy pont híján nem vettek fel. Nagyon fájt. Protekciót  nem fogadtam el, a vendéglátó főiskolát, ahova felvételt nyertem, nem támogatta a gyár, azaz kedvezmény nem járt volna vele. Elkezdtem a 3 éves mérlegképes könyvelőit, majd még „rátettem” 3 év árszakértői iskolát. És – ne hagyjuk ki– a Marxista–Leninista Esti Egyetemet, amit mostanában sehova, senki nem ír be, de legyek én a kivétel! Nem az ideológiai elmélyülés, nem a politizálási vágy vagy az önzetlen érdeklődés hajtott, hanem az elérhető tanulmányi szabadság. Meg a társaság. Általában szeretem az embereket, meg tulajdonképpen a tanulást is.

Közben jöttek a gyerekek is…

Igen, közben jöttek a gyerekek  A kisfiam, Gábor 1974-ben született, ő most, a családi tradíció folytatójaként  a GE-Hungary-nál dolgozik. Majd 1980.-ban  a lányom, Anikó, aki levelezőn tanul Szolnokon a Gazdasági Főiskolán. Amúgy egy francia gyógyszergyártó cég  munkatársa. Mindketten koraszülöttek voltak, sokat  küzdöttem értük, de megérte! Nagyon büszke vagyok rájuk és remélem ők meg rám!

Sokan ismernek az Izzónak abból az idejéből, amikor változatos, színes közösségi élet volt a gyárban.

Természetemből adódóan szerettem  közösségéért dolgozni, mindig tagja, vezetőségi tagja voltam a tömegszervezeteknek , KISZ, MSZMP, Vasas Szakszervezet. Részt vettem  tömegsport rendezvényeken, nyertem díjakat, tekében, lövészetben. A munkaverseny mozgalomnak is aktív szervezője voltam. Beválasztottak a Közművelődési Bizottságba is, mert akkor volt ilyen. Közművelődési Érdemérem kitüntetésben részesültem. Büszke vagyok rá.

Akkor most lépjünk oda ahol a „munka hadának a lépte dobogott”, hiszen a pályádat, jelenedet és jövődet az határozta meg.

1985. december  1-től a Műszaki  Igazgatóság  munkaügyi vezetőjeként dolgoztam, egyben elláttam a gazdaságvezető helyettesi teendőket is. A munkakör betöltéséhez el kellett végeznem egy felsőfokú munkaügyi szaktanfolyamot.

1989-ben a Sajtoló és Szerszámgyár főkönyvelőjének neveztek ki. Vegyes érzelmekkel mentem oda vezetőnek, ahol előtte beosztottként dolgoztam. Naplóm tudna erről vallani, mert azt nem is mondtam, hogy szeretek írogatni. Naplót, néha verset is. Akkori vezetőm Vaszily György nagyon bízott bennem, és számított rám. Sajnos  3 év múlva a gyár önállósága megszűnt, hozzácsatolták a Budapesti Fényforrásgyárhoz. Így aztán 1993-tól annak lettem számviteli vezetője.

Hogy illeszkedtél a megváltozott követelményrendszerbe?

Az amerikaiak sok újat hoztak sok újat tanultam, volt néhány dolog, ami viszont nem tetszett. Például, hogy azt hitték itt senki nem ért a szakmájához. Volt egy könyvelési tanfolyam, amelyiken a tartozik követel oldaltól kezdték magyarázni az ismereteket, amin – enyhén szólva – azért mi már túl voltunk. De sok jól alkalmazható újdonságot is tanultunk tőlük.

Azután jött az új kihívás és Te nem tudtál ellenállni..

Fényforrásban Pakot Sándorral az igazgatóval egy alkalommal összevesztünk valami szakmai kérdésen. Behívatott és leteremtett, én meg visszaszóltam! Attól kezdve meghívtak az értekezletekre. Később híre ment, hogy Pakot elmegy az Elektroluxhoz Jászberénybe. El is ment. Másfél év után pedig jött egy telefon: menjek hozzá Jászberénybe kontrolling részlegvezetőnek! Azóta, azaz  9 éve,  napi 180 kilométert  vezetek. Otthon halálra szekáltak: minek kellett ez nekem? A kontrollingról azt se tudtam mi fán terem.  Most már tudom! Ellenőrzés, tervezés, elemzés, döntéselőkészítés, a vezetés támogatása. Amolyan navigátori szerep. A stratégia feladatokra való lebontása a folyamtok ellenőrzése, elemzése. Főnökömet 1996-ban halálos baleset érte. Nem rohantam vissza, megcsinálom, amiért odahívott. Nem szoktam senkit cserbenhagyni.

A közéletiséged megmaradt?

Közélet nincs,  társasági van. Az alap: 8 fő volt, három család amelyik egy házban, egy emeleten kapott lakást az Izzó telepen. Kulcsok kívül, ki-be jártunk egymáshoz. Most tartottuk a 26. jelmezbálunkat.  Lassan a gyerekek is belenőnek. Együtt járunk kirándulni. Változatlanul sportolok.

Azért a táncegyüttesről ne feledkezzünk meg!

Életem egyik legszebb időszaka volt az a hat év. Mindig szerettem táncolni, de szabályosan nem tudtam. Beiratkozni nem akartunk, hát mi volna ha hívnánk egy tanárt? Hídvégi Erika vevő volt rá. Így alakult meg a táncklub saját szórakozásunkra. Csütörtökönként jöttünk össze. Alkalmanként elhívtuk a családtagokat is. És fejlődtünk. A gyár meghívott bennünket fellépésekre. Gyermeknapra, nyugdíjas búcsúztatóra, ilyesmire. Az újpesti amatőr táncversenyen azt mondta egy szakember, hogy ilyen lelkes amatőröket még nem látott..

A Tungsramban melyik időbe és hova „csöppennél vissza” szívesen?

Főkönyvelőnek a  Vaszily György vezette Sajtolóba. Ott egy olyan összetett feladatot végezhettem, ami már  emberi erőforrással való gazdálkodás is volt egy kicsit  

Amikor elmegy, mintha halványabbá válna a helyiség. Pedig a napszak és a fényviszony nem változott. Csak szürkébbé tette egy kicsit Gabi személyiségének hiánya.  

 

A portré 2005. február 14-én készült. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.