Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Asztalos Béla

2009.12.11

Ezekben az években kapcsolódik be az ifjúsági mozgalomba.

Többek között ennek is köszönhetően 1975-ben átkerül a Személyzeti Főosztályra és lesz talán az ország legfiatalabb személyzeti előadója.   

1977-ben személyzeti vezetővé nevezik ki, majd 1978-ban főiskolai diplomát szerez.

1979 április 1-el elfogad egy „visszautasíthatatlan” állásajánlatot a Kohó és Gépipari Minisztérium Személyzeti és Oktatási Főosztályától.

Tíz év múltán, 1989-ben hívták vissza a gyárba

A feladat fájó és nehezen feldolgozható volt számára, hiszen több ezer régi izzóstól kellett megválni.

1995-ben hagyja el végleg a céget, azóta különböző munkahelyeken, de változatlanul humánpolitikával foglalkozik.

 

Örültem, hogy beszélgetésünkre lakásán, az otthonában kerül sor. Két okból: az egyik, hogy Asztalos Béla igazi civil, jó értelemben, politikai tartalom nélkül értelmezhető polgár, aki saját életközegében érzi magát a legjobban, válik a leginkább nyitottá, a másik, hogy a „történet” az Izzó lakótelepen játszódik, ahol a riporter is kezdte életét. Igaz, már nem az 1973-ban kapott első Izzós lakásában, de nem messzire attól és változatlanul  a Tungsram tartozva, vagyis a telepen.

Ha én is, mint Bertold Brecht, Jó embert keresnék, akkor Asztalos Bélában megtalálnám, hiszen annak ismertem, még ha ő maga tiltakozna is e címkézés ellen. Régen is jó ember volt, konfliktusoktól mentes, segítőkész, nyitott minden együttműködésre.

Kedves barátságos otthonias nappaliban ülünk egymással szemben és keressük annak a varázsnak a titkát, ami az aktív vagy valamikori Izzósokat a gyárhoz és egymáshoz kötötték.

 

Nagyon sokszor kérdeztem ezt önmagamtól, hogy tulajdonképpen mivel vagy mennyivel volt  másabb, mint egy másik munkahely? És akkor ugorjunk a történet végére, mert az átalakulás után sajnos én is kipróbáltam egy-két másik munkahelyet. Kényszerből, mert lényegében a Tungsramból, bizonyos értelemben így jöttem el, annak ellenére, hogy azok közé tartoztam, akiket nem küldtek el, hanem magam akartam váltani.

Mindig megpróbáltam megfogalmazni, hogy mitől volt a Tungsram annyira jó? És ezt még akkor is kérdezgettem, amikor szó szerint kiemeltek az Ipari Minisztériumba azzal a felkiáltással, hogy majd valamikor vissza is kerülök! Vissza is kerültem, de ott is, feladatomnál fogva is szoros kapcsolatban maradtam a Tungsrammal. Nemcsak baráti, hanem hivatalos formában is.

Van nyitja a titoknak?

Nyitja szerintem nincs, viszont nagyon sok összetevője lehetett. Többek között az, hogy  olyan életkorunkat jelentette, amihez fogható szakasza talán nincs is az ember életének, ami minden szempontból döntő és meghatározó. Kezdve a pályával, folytatva a magánéletettel, a világlátással és minden hasonlóval. Így utólag is megtiszteltetés, hogy a Tungsramban dolgozhattunk, mert nagyon sokat számított.

Ott kaptuk a lakásunkat, ott alapoztuk meg az életünket.

Lakáslehetőség? Érdekes módon én nem arról az oldalról közelítettem a kérdést, hogy mit kaptam a Tungsramtól, hanem arról, hogyan lehetett ott annyi barátom, miért éreztem olyan jól magam? Annyi élményt tudott nyújtani, annyira szerteágazó „mini társadalom” volt, hogy képtelenség az egészét átlátni még ma is. Mód a szakmai fejlődésre, sportolási lehetőségek,  a számomra döntően meghatározó  ifjúsági mozgalom, vagy tényleg, a lakáshoz jutás is. Nem tudtam úgy végig menni az utcán a Tungsramon belül, hogy ne köszönjek száz embernek és szinte mindig ismerősökbe botlott az ember a Tungsramon kívüli életében is. 

Aztán, amikor szinte mindenki eltűnt körülöttem, tehát lényegében teljesen kiürült az a bizonyos régi Izzó, akkor már nem éreztem nosztalgiát, kötődést sem. Akkor már el akartam menni.

Akkor most inkább menjünk vissza. A régi Izzóba. A régi út elejére…

Az jó lesz. Szóval 1967-ben, a gyárba történő belépésemkor a Központi Anyagnorma osztályra kerültem mint normatechnológus. Itt szinte minden kollegám az ellenkező nemhez tartozott, akik a végtelenségig elkényeztettek. A munkám nem volt túl változatos, de jó lehetőséget adott  a nagyvállalat egész, bonyolult rendszerének megismeréséhez.

Azután 1968-ban a Központi Technológián belül átkerültem a Vállalati Méregfelelős szervezetébe, ahol főnökömtől, dr. Wittmann Endrétől egy új szakmát tanultam meg, az akkor még az egész országban gyerekcipőben járó környezetvédelmet, illetve ezen belül is a szennyvízkezelést.

És valamikor, abban az időben jött az ifjúsági mozgalom is

Igen. A szakmai munka mellett bekapcsolódtam az ifjúsági mozgalomba, amely révén egyre több embert ismerhettem meg, illetve egyre többen ismertek meg engem.

Ennek köszönhetően 1975-ben, jött a döntő fordulat: a Személyzeti Főosztályra kerültem az ország talán legfiatalabb személyzeti előadójaként és 1977-ben  vezető lettem.

De soha nem éreztem, hogy én politikai tényező vagyok a Tungsramban azért, mert káderes lettem. Persze volt valamilyen politikai meghatározottsága a feladatnak, de én nem éreztem, hogy politikai munkát végzek. Én azt éreztem, hogy az emberek érvényesülését, a fejlődését szolgálják az intézkedések, amiket végrehajtunk. A minősítéseknél sem az volt a cél, hogy valakit netán kicsináljunk, hanem, hogy utat mutassunk a fejlődéshez. Lehet, hogy ezek most nagy szavaknak tűnnek de ebben hittem és ezt csináltam.

Ekkor, hogy „el ne fáradjunk” jelszóval közli, hogy ”kavarint” nekem egy kávét és közben változatlanul azok az évek és az Izzó beszélgetésünk alanya és tárgya is …

Mesél arról, hogy az ifjúsági mozgalom mennyi élménnyel ajándékozta meg, amelyek felejthetetlenek maradtak a számára. Hogy 1973-ban tizedmagával képviselte az Egyesült Izzót Berlinben, a X. Világifjúsági Találkozón. De nem felejtette el régi és az új Ifjúsági Klub, rendezvényeit, a Kadleczovits Géza szervezte kirándulásokat, a szemesi, a tatai vagy a fonyódi felkészítő táborokat, a sportrendezvényeket, vetélkedőket.

Az akkor kötött barátságok kiállták az idő próbáját. Úgy érzem, kölcsönösen örömmel tölt el bennünket egy-egy véletlen, vagy szervezett találkozás, mindig van mit mondanunk egymásnak és mindig előjönnek a régi emlékeink is.

Aztán 1979-ben kaptam egy visszautasíthatatlan állásajánlatot az akkori Kohó-és Gépipari Minisztérium Személyzeti és Oktatási Főosztályától, így április 1-vel státuszilag megváltam a cégtől, de lelkileg és a szakmai kapcsolatok tekintetében változatlanul közel maradtam. Továbbra is ismertem a vállalat minden változását, személycseréket, meg, ami ezekkel jár. Ami nem jutott hivatalos kapcsolataimon keresztül a tudomásomra, hát megtudtam a Tungsram lakótelepen, ahol azóta is élek.

Tíz évi távollét után 1989-ben visszahívtak és a Személyzeti-és Oktatási Főosztály vezetője lettem. Ez az időszak nehéz volt nem csak az országnak a rendszerváltás miatt, hanem a Tungsramnak is, mivel ekkor vált valós részvénytársasággá.

Előbb egy tőkebefektetési konzorcium, majd a General Electric lett a cég meghatározó tulajdonosa, ami alapvető változásokat hozott a vállalat életébe.

Amíg a 70-es években megtanultuk kiterjeszteni a céget, úgy a 90-es években kénytelenek lettünk megtanulni a hatékonyság érdekében történő leépítést. Ez a feladat mindennél fájóbb volt számomra, hiszen irányításommal több ezer régi izzóstól kellett megválnunk.Köztük személyes ismerősök, barátok, régi kollegák… Hát nem volt könnyű.

 

A Tungsramból 1995-ben távoztam végleg. Úgymond, „félaktív” vagyok, mert egy infarktus után leszázalékoltak. A feleségem a Pénzverőnél dolgozik a Népligetben. A fiam 27 éves, közlekedés-gépészmérnök egy ausburgi központú német cégnél. A lányom két  főiskolai végzettséggel és két nyelv birtoklásával az Elektrolux Marketing menedzsere. A végére hagytam magam: a rokkantnyugdíj mellett egy tanácsadói iroda vezetője vagyok és emberi kérdések rendezésével, intézésével foglalkozom.

 

Amikor elindulok barátságos otthonából a buszmegálló felé, azt kívánom magamban, hogy „még jó sokáig foglalkozz emberi sorsok segítésével, emberi problémák megoldásával Béla, mert az nagyon neked való. És jót tesz az embereknek.

 

 

A portré felvéve 2004. május 13.

 

 

 

 

 

 

 

                           

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.