Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Barla Endre

2009.12.07

 

 

 1949-1953 között az egyetem Fizikai-Kémiai Tanszékén volt tanársegéd.  Kép

Mivel az aspirantúrára való jelentkezését többször elutasították (mint később kiderült az „egyéb” származása miatt), munkahelyet változtatott. A Távközlési Kutató Intézet (TKI) II. Laboratóriumába vették fel tudományos munkatársnak. Az itt töltött évek alatt vált a vákuumtechnika egyik legjobb hazai szakértőjévé.

1969-ben lett Tungsram dolgozója, amikor az új „Tudománypolitikai Irányelvek” keretében három kutatási főosztályt (TKI II., HIKI Bródy, HIKI Adócsőgyár) a vállalathoz csatoltak. 1969-ben a TKI II. főosztályvezetőjének, 1971-ben a Kutató Intézet Igazgatójának nevezték ki.

1971-től 1983-ig volt a Kutató Intézet igazgatója. Az intézet átszervezését, és az ezzel járó jelentős létszámcsökkentés végrehajtását nem vállalta, ezért 1983-tól műszaki tanácsadóként dolgozott 1988-as nyugdíjazásáig.

 

Amikor leülünk egymással szemben, rögtön nyugtázom magamban, hogy arcán mindaz tükröződik, amit önéletrajzában leírt számomra. Intelligens tekintet, magas homlok, a kesernyés mosolyból áradó bölcsesség. Kiváló tanuló és kiváló szakember volt. Vezetőként szinte megoldhatatlan feladatot kapott. Egy kialakult vállalati fejlesztési struktúrába kellett volna beillesztenie egy korábban más jellegű  feladatra kialakított kutatói apparátust. Becsülettel végezte dolgát, majd félreállt, amikor a Kutató Intézet radikális átszervezése került napirendre. A nehéz évek alatt is harmonikus, teljes életet élt. Ebben segítette tungsramos felesége  (Jobbágy Ica a Rádiócső MEO-ból), kiskutyája, akivel hosszú évekig napi 5-6 km-t futott, valamint a Tungsram turista és tájfutó szakosztálya, ahol sok barátot szerzett.

 

Feltételezem, hogy a te életedben is meghatározó volt a szülői ház.

 

Édesapám, mint fiatal MÁV tisztviselő üres zsebbel költözött Nagyenyedről Budapestre 1920-ban. Édesanyám egy MÁV-nál dolgozó hétgyermekes asztalos egyik gyermeke volt. Szüleimtől tanultam a tudás, a munka és a teljesítmény tiszteletét, és hogy a vagyon nélkülözhető. Az elemi iskola elvégzése után a Budapesti Evangélikus Gimnáziumban (közismert nevén Fasor) végeztem a nyolc osztályt. Végig tandíjmenetesen és tanítványokat vállalva járultam hozzá taníttatásomhoz. A gimnáziumban kiváló tanárok oktattak, Vermes Miklós (később Kossuth díjas) nagyban hozzájárult ahhoz, hogy később vegyész diplomát szereztem.  Cserkészként ekkor szerettem meg a természetben járást (gyalog, sível, kerékpárral, csónakkal) és ennek kapcsán született néhány, életre szóló barátság.

 

Az Evangélikus Gimnázium vallási vagy értékválasztás volt ?

 

A családunk református volt, de a vallásunkat nem gyakoroltuk. Az iskolában ma úgy mondanák, hogy liberális – csak akkor másképpen értelmeznék -  kimondottan szabadelvű nevelést kaptunk. Nem foglalkoztunk azzal, hogy az osztályban ki a zsidó és ki a katolikus, mert volt mindenféle, csak az. máshova ment hittanórára. A többi meg azon múlott, hogy mivel tudtad kivívni a többi gyerek megbecsülését. Kötélmászásban én voltam a legjobb és ezzel kivívtam a társaim elismerését. A másik emlékezetes sikeremet latinból szereztem. Az osztálytársaim 8 éven keresztül engem választottak a legjobb latinosnak.

 

Hogyan kerültél a Távközlési Kutatóba ?

 

1950-ben végeztem az Eötvös Lóránd Tudományegyetem vegyész szakán. 1949-53 között tanársegéd voltam a Fizikai-Kémiai Tanszéken. Több éven keresztül hiába jelentkeztem aspirantúrára, de mindig elutasítottak. (1956 után tudtam meg, hogy ennek oka az „egyéb” származásom volt.) Beláttam, hogy az oktatás-kutatás területén valahol máshol kell helyet találnom.  Negyedéves koromban hallgattam Millner Tivadar alkalmazott fizikai-kémia előadásait. Ő keltette fel érdeklődésemet a vákuumtechnika iránt.

 

Egy dilettáns kérdezi tőled, hogy mi volt a feladata akkor egy fiatal kutatónak a TÁKI-ban ? Mit kellett kutatni a távközléshez ? Gyorsabb legyen vagy pontosabb ? Egyszóval mi volt a feladatod ?

 

A nagy TÁKI akkor fent volt a Rózsadombon. Elsősorban katonai célú távközlési rendszerek fejlesztésével foglalkoztak. Az újpesti, az Izzó területén lévő TÁKI II. Laboratóriuma elsősorban ezekhez a berendezésekhez fejlesztett un. aktív elemeket, klisztronokat, magnetronokat. 1956 után megerősödött a polgári vonal. Ekkor fejlesztettük ki a haladó hullámú csöveket és kezdtük meg kissorozatú gyártásukat. Először katód problémákkal foglalkoztam, majd az egész technológia alapját jelentő ultravákuum technikával. Egyik nagyon szép és összetett feladatom a TV kamerákban akkor használatos Vidicon csövek gyártásának átvétele volt. Heiman úr, a Visbaden- Heiman GmbH vezetőjének egy nagyon szép laborszerű üzeme volt. A fél világot ő látta el ilyen csövekkel. Szeretett Magyarországon vadászni, ezért a licenc árát levadászta nálunk. Én voltam az, akinek a nyelvtudása és a szakmai ismerete egyaránt meg volt a licenc átvételéhez.

 

Ez egy hidegháborús időszak volt. Éreztétek, hogy levegőben lóg a III. Világháború ?

 

Az az igazság, hogy 1956-ig a TÁKI-ban katonai vezetés volt. Főhadnagy és százados voltam. Sokáig az Izzós kollégáknak az csípte az orrát, hogy a 27-es épületnek a kapujánál külön porta volt és oda az Izzóból csak külön engedéllyel lehetett bejönni. Az én igazolványom az Izzó területére is szólt és saját belépőm is volt. Egyébként abban a korban – akkor 30 éves voltam  - nem foglalkoztam ezzel. Fiatalok voltak a lányok, eveztünk, csodálatos társaság volt. Később aztán saját hajóm is volt. Levittek a barátok a Tungsram csónakházba, vasárnap micsoda élet volt ott! Aztán jártunk hétközbe a Tungsram strandra. A munkámat tisztességesen elvégeztem. Az az igazság, hogy nagyon szégyellem magam, mert nem tudok ilyen értelemben rosszat mondani arra a korra. Éltem a világom, csináltam a dolgom. Ehhez tartozik, hogy 1956-ban a munkástanács tagnak választottak. Nem volt véletlen, mert előtte nem tettem lakatot a számra. Ami nem tetszett, azt mondtam. Abból sem volt bajom. Jóba voltam én a párttitkárral is, nem bratyizva, de őszintén beszélve. Az 56-os szerepvállalásomból nem lett később semmi hátrányom. Kimondottan élveztem Dienes Béla vezérigazgató bizalmát. Ő nevezett ki előbb főosztályvezetőnek, majd a Kutató Intézet igazgatójának.

 

Hogyan tudott beilleszkedni a Kutató Intézet a nagyvállalati szervezetbe ?

 

EIVRT Fejlesztések már teljesen lefedték az EIVRT tevékenységeit, a beilleszkedés enyhén szólva problematikusnak látszott. Az átszervezés keretében 1969-ben három kutatási főosztályt (TKI II, HIKI Bródy, HIKI Adócsőgyár) helyeztek át az EIVRT-hez, ezekből alakult 1971-ben az EIVRT Kutató Intézet.

1969-ben a TKI II. főosztály vezetője lettem, 1971-ben a KI igazgatói kinevezést kaptam. Első felettesem a Vállalati Fejlesztési Igazgató, dr.Molnár József volt.

A kb. 400 fős intézmény részére feladatkört kellett találni. A fényforrás területekhez szolgáltatás jelleggel (nedves kémiai és műszeres analitika, anyagvizsgálatok, stb.) és néhány alapkutatással (pl. fénycső fényporok) lehetett kapcsolódni. A létszám megtartásához szükséges új területekként a vákuumtechnika és a mikrohullámú eszközök K+F munkái és kísérleti gyártása kínálkoztak (több kisebb téma mellett), azaz a diverzifikáció erősítése. A vállalat akkori vezetése ezt támogatta. Új termékek és technológiák kifejlesztése érdekében az évek során mintegy 30 hazai intézménnyel működtünk együtt.

Annak idején ez a beillesztés nem volt szerencsés. Két frontos volt a harc: a tisztelt kollégáim egyrészről nem tudták megérteni, hogy mi miért történik, a másik oldalról kellett küzdeni, hogy mit tudunk felmutatni felfelé. Nem voltam elégedett a produkcióval, amit az intézet csinált.

A ’70-es évek során a gazdasági gondok országosan és vállalati szinten is sokasodtak. A KI-re fordítható Műszaki Fejlesztési Alap (MÜFA) természetszerűen folyamatosan csökkent, amit a KI-ben a kísérleti gyártás fokozásával lehetett ellensúlyozni létszámcsökkentés nélkül.

Végül a ’80-as évek elején a hatékonyság javítása egyik lépéseként a Vállalat a KI-t felbontotta, a kísérleti gyártással foglalkozó részeket  termelő bázisokhoz átszervezte, és a megmaradt létszámát mintegy 100 főre csökkentette. A témákat a fényforrásokhoz koncentrálta.  Az átszervezésre nem vállalkoztam, 1983-tól nyugdíjazásomig (1988) műszaki tanácsadó státusban voltam, nem a KI-ben. Azóta több átszervezés következtében a régi KI gyakorlatilag megszűnt, miközben bizonyos fejlesztési területeken magas szintű és eredményes K+F munka folyik a vállalatnál.

Most mivel foglalkozol ?

Műszaki fordítással egészítem ki a nyugdíjamat. Mindig nagyon sok emberrel dolgoztam, ezért nagy megkönnyebbülés, hogy csak a saját munkámért vagyok felelős. Ez egy csodálatos érzés. A másik a lustaság. Azt mondtam magamnak, milyen jó dolog: gatyába odaülni a számítógép elé.  Már a 90-es évek elején megtanultam a számítógéppel dolgozni, élveztem a tanulást, ma már mindent meg tudok vele csinálni. Elsősorban a fordításhoz használom. Kutya bajom nincsen.

 

A természetjárás megmaradt?

Igen, megmaradt.

 

Van valami határozott program vagy improvizative?

 

Improvizative. Két éve a kiskutyám elaludt, addig vele futottam rendszeresen napi 8-10 km-t. Most már csak egy-másfél órát járkálok, már nem futok.

 

Családod?

 

 

Nős vagyok. Gyerekek nincsenek

 

A beszélgetés 2004. június 17-én történt.

 

Az írás P.Szabó Gábor segítő közreműködésével megjelent portré alapján készült

 

 

 

A portré alapjául a 2004. június 17-i beszélgetés szolgált

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.