Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Barlai Gyula

2009.12.06

Nős, felesége Zanchy Jeremiásnak, a fonyódi Izzó Üdülő első vezetőjének lánya.

Két felnőtt fia van és várja első unokáját.

2002-ben leszázalékolták és a szabadidőt valóban szabad időként fogja fel.

 

 

Olyan, mint volt, legfeljebb teltebb az arca, talán  a termete is, de csak a haja színe árulkodik arról, hogy az „idő kerekét” talán szívesen eladná valahol Tungsram márkajelzéssel, de megállítani neki sem sikerül.A gyárral a kezdetekkel, a beilleszkedéssel indul a beszélgetés.

A villanykörtegyártásról fogalmam sem volt és angol nyelvtudásom is igencsak kezdetleges volt. Ezzel szemben határozott sikert arattam, amikor egy 2000 tételes tartalék-alkatrész lista árazásában logarléccel kenterben vertem a tekerős számológépet.

A kereskedelem területén lehet olyanról beszélni, hogy valamit nem könyvből, hanem tapasztalat útján sajátítható el?

Nagyszerű mestereim voltak. Förstner Laci bácsitól tanultam mi az a külkereskedelem, Csonka Sanyitól és Pongrácz Lajostól mi az, hogy fényforrásgyár, Horváth Lacitól hosszú előadásokat hallgattam Bagdadban a váltópályák lelkivilágáról. Wohl Pétertől megtanulhattam volna milyen egy célorientált igazi jó vezető, Susits Bélától viszont láttam, hogyan kell úriemberként viselkedni akkor is, amikor ezt nem éppen díjazzák.

De ne hagyjuk ki azt sem, hogy én a Pál Laci titkársága alatt a KISZ bizottság tagja voltam és remélem mások is egyetértenek velem, abban, hogy ez a testület felfogásban, munkastílusban eltért elődjétől. Ez nem azt jelenti, hogy nem szórakoztunk jól, Réti Jani közreműködésével, például a sikeres Kerig. Napokon Fonyódon.

A Tungsram exportról szólva, miért szállított az izzó gyárat?Aaz volt az „arany tojást tojó tyúk”.

A döntést, hogy valaki lámpát akar gyártani azt nem a Tungsram hozta, hanem a lámpagyárat megrendelő ország. Olyan, ahol  a kormány iparpolitikája beruházásokat támogatott, de tömegcikk importot nem. Sőt, azt büntette. Ilyen volt például India. Vagy olyan ország, ahol a kormány hivatalos ipartelepítési programja az volt, hogy amire szükség volt, azt megvették.

De a konkurencia ezt nem csinálta…

A nagy fényforrás márkák nem adtak el gépeket kifelé, de azért voltak cégek a világon, amelyek elég jó berendezéseket tudtak volna gyártani, ami azt jelenti, hogy a vevőink elvileg a Tungsram helyett mástól importáltak volna.  Nekünk a kész vagy teljes gyárak exportja jóval magasabb nyereségtartalmú tevékenység volt a fényforrás értékesítésénél. Annál is inkább mert a gyárexport alkatrész exportot is hozott.

A fejlődő országok piaca óriási lehetőségekkel kecsegtetett, ezért sorra gyártottuk a tanulmányokat, hol hogyan lehetne lámpagyárat megvalósítani: mennyi a beruházás költsége és mennyi forgalom számolható rá. A hatóságok felé készülő beadványokat többnyire velem íratták. Azért sikerültek jól, mert érdekelt a feladat, szerettem csinálni. Igaz, ennek „ára” volt: az utolsó 10-12 évben este 8 körül jártam haza.

Sokat utaztál a cég megbízásából. 

Nehéz az emlékek között válogatni. Laktam amerikai kollégium leharcolt szobájában, indiai egycsillagosban és Hilton VIP szintjén. Söröztem Árvay Feri bácsival és Horváth Lacival a londoni Sohóban. Ettem P. Nagy Balázs főztjét Havannában a gyönyörű kilátást nyújtó volt Hilton szállóban. Figyeltem Jermendy Karcsit tárgyalni a bagdadi üveggyárról. Kínában Nagy Sanyi mutatta meg, egyéb, hasznosabb dolgok mellett milyen a félkaros fekvőtámasz.  Csináltunk lámpagyári megvalósíthatósági tanulmányt Horváth Palival Afrikában. Mindenki meglepődött, amikor megrendelték. Mi is.

Amikor1978-ra kezdtem profi üzletembernek gondolni magam, egy  afrikai lámpagyári szerződés megkötése után, valószínűleg jutalomként, elmehettünk az USA –ba, ahol  alkalmam volt kicsit „meglesni” Allan Merkent. Azt, hogyan dolgozik egy amerikai üzletember, amerikai körülmények között? Bevallom a különbség láttán lehangolódtam. Ezért vagyok nagyon büszke rá, hogy 10 évvel később, egy beruházási terv kapcsán én is tudtam Merkennek újdonsággal szolgálni.

Volt „leg” a kintléteid között?

Négy és fél évet töltöttem Indiában, mint vállalati kiküldött családostól. Magánéletem legboldogabb időszaka volt, pedig nem volt TV, viszont terített asztalnál ültünk minden étkezésnél együtt a gyerekekkel. Nagyrészt ma is ennek tudom be, hogy elégedett lehetek, ha rájuk, eredményeikre gondolok. Szerettem utazni – ki ne szeretne – és sok szépet láttam, sok érdekes emberrel találkoztam. Álltam csodálkozó primitív halászok gyűrűjében Afrikában és ültem Martin Gyurival csodálkozó nyugati üzletemberek gyűrűjében egy cinkosan „Adóésszerűsítési”-nek nevezett konferencia ebédjén Bécsben.

Ez már a 80-as évek időszaka volt.

Akkoriban már érdekeltségi hálózatunk bővítésén dolgoztunk. Ez érdekes munka volt, hiszen a partnereink piacgazdaságban működtek. A 80-as évek vége felé már kezdett derengeni, hogyan kell a helyzethez alkalmazkodni. Egyik legnagyobb sikeremet is akkor értem el. A magyar állam képviselői rendszeresen látogatták a külföldi érdekeltségeket, hogy ellenőrizzék, mi folyik ott. Ehhez tőlünk kérdőivben kértek előzetes információkat olyan ügyekben, mint piac, marketing, stratégia stb. A kérdőívek megválaszolása mindig utált, ímmel-ámmal végzett munka volt. Egyszer viszont sikerült olyan válaszcsokrot összeállítanom, hogy elnyerte az utazó delegáció tetszését. Így bár magam nem utaztam velük, hozzájárulhattam, hogy a jól végzett munka érzésével térjenek haza és velük utazó kollégáimnak ne legyenek nehézségei.

Összegezhető lenne ez a háromnál több évtizeded  a Tungsramnál?

Összegezni nagyképűség lenne. De az egész 30+ 1 évre talán a legjellemzőbb, hogy 1970 és 1990 között sok nagyreményű és nagy önbizalmú gazdasági és (kül)kereskedelmi szakember fordult meg a cégnél minden szinten. Mégis, 1996-ban a 100 éves évforduló kapcsán kitüntettek 100 kimagasló teljesítményt nyújtó régi Tungsramost, abból csak 8-an voltak, akik nem műszaki-, gyártási területen dolgoztak. Addigra a „szépreményűek” többsége már otthagyta a céget. Persze lehet, hogy a lámpagyártás nehezen konvertálható, így azok, akik ebbe tettek évtizedeket már nem tudtak váltani. A kereskedelem, pénzügy, könyvelés  kevésbé szakághoz kötött, így azok maradtak, akik nem voltak „vállalkozó kedvűek”. Én nem bántam meg sőt, büszke vagyok rá hogy maradtam.

Most hogy vagy Barlai Gyula?  

Most? Nyugdíjban várom első unokámat, és ezzel nagyon jól megvagyok. Szeretek olvasni, számítógépes játékokat játszani és sétáltatni a kutyámat. Tavasszal és nyáron, illetve ameddig szép az idő szívesen tartózkodom a dunakanyari nyaralónkban.

Mi lenne, ha visszamehetnél a gyárba? 

Szívesen visszamennék. Bármikor. Annak ellenére, hogy tudom, kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba. Ez a Tungsram már más, mint amiben én 30 éves voltam.

Eredetisége változatlan: angol filmekből ismerünk hasonló laza, bölcs, nyugis, fanyarul szellemes, ha kell önirónikus jellemeket. Élményekben gazdag élet áll mögötte és remélhetőleg még sok „nagyapa év” előtte. 

 

A portré 2004.április 15-én készült.