Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csákó József

2009.12.04

Kép 1990-től a Váci Fényforrásgyár igazgatója

1990-1992 között a GE clevelandi gyárában üzemvezető.

1994-től a Budapesti Fényforrásgyár igazgatója.

1997-től a Gépdivizió igazgatója.

2003-ban válik meg a Tungsramtól és átveszi Dunakeszin a LightTech kft. ügyvezetői, azaz első számú vezetői tisztségét.

Családi állapota: nős, három felnőtt gyermeke van.

 

Sokat hallottam róla, míg elérkezett tervezett  beszélgetésünk időpontja. Sőt a fonyódi nosztalgia összejövetelen találkoztunk is 2003-ban, csak hát ott sem az idő, sem a rendezvény célja nem a közelebbi ismerkedések vagy a kapcsolatok mélyítésének lehetőségét kínálta. Ugyanis mi annakidején pont elkerültük egymást, már ami az Izzós mivoltot jelenti: ő két évvel később lépett be a gyárba, mint ahogy én eljöttem. Így mára maradt a „hírből ismerés”, hogy vezet, szervez, összetart, irányít, motivál egy, a hajdani Tungsram nevű „óriási tengerjáróhoz” képest kis „cirkálót”, ami azonban nagyon jól navigál a világpiac „óceánján”, saját profiljában pedig bizonyos értelemben „zászlós hajónak” számít. Külön érdekessége, hogy a „fedélzeten” Csákó József körül a” tisztikar” és a” legénység” jelentős része  volt Tungsramos. Ők, ha áttételesen is de tovább éltetik a régi, családias szakmai szellemet, egyúttal továbbörökítik a fiatal kollegák felé, akik annak közvetlen részesei már nem lehettek, de legendaként számukra is él tovább.

Szóval vártam az immár tényleges megismerkedést, de az ő programját arra a napra a munka, a  váratlanul jött feladatok átszervezték, viszont telefonon készséggel vállalta a beszélgetést. Az természetesen az idő, generációk és tulajdonosi viszonyok felett lebegő örök Tungsram szellemtől indult és „körbejárta” a múltat, a jelent és valamit érzékeltetett a jövőt illetően is.

 

Először, azaz 1974-ben, odakerülésemkor magam sem értettem, miért tarják olyan nagy dolognak bejutni az  Izzóba. Miért mondják, hogy fogjam fel úgy, mint aki  egy nagy családba került. De ahogy teltek-múltak a hónapok,  évek, ahogy  megismertem a gyárat, a vállalat a szervezeti felépítését és egyre több embert, rájöttem a „Tungsram Család” jelentésére. Arra az egyszerre szakmai és érzelmi kötődésre, ami semmi máshoz nem hasonlítható.

De nyilván vannak, illetve voltak összetevői?

Megismertem egy sor olyan  kiváló, elkötelezett embert, akikre fel lehetett nézni. Egyre inkább érzékelhető volt a számomra egy sajátos, definiálhatatlan szellem, ami megnyilvánult abban, ahogy elvártak dolgokat a teljesítésben, ahogy segítették a munkát, ahogy segítették  épülésünket, fejlődésünket. Egészen addig, amíg mindez bennünk elkötelezettséggé, összetartozássá vált. Nagy és meghatározó élmény volt és maradt számomra a  „Tungsam szellem”, ami szerintem három évtized után is abszolút rangot ad a vállalatnak világszerte.

A Tungsramot mindig egy elég tudatos személyzeti politika – ma humán menedzselésnek neveznénk – jellemezte, amivel, sok egyéb mellett, megelőte korát.

Akkor talán nem is figyeltünk erre, holott valóban alapul szolgált egyéni fejlődésünkhöz és természetesen a vállalati profil, a kutatások, a technológiák, az eredmények érvényrejutásában.1980-tól megbízást kaptam a Wolframban, a technológiai csoport vezetésére. Kiváló gyárvezetéssel és csapattal kapcsolódtunk a nemzetközi wolframiparba.

Előmeneteledben is voltak ennek fokozatai vagy fejlődési periódusai?

Elmondhatom: kezdetben dolgozhattam a " bányában", azaz az üzemben, majd a szakmai elfogadottság leg-jeként értékelem, hogy részt vehettem  közös, nemzetközi fejlesztésekben és konferenciákon. Hogy hallgathattam előadásokat  és tanulhattam világhírű tudósoktól, mint  Dr. Millner Tivadar, Dr. Neugebauer Jenő. Ezek a tények leírhatatlan élményt jelentettek a számomra. Mindennek csúcsa pedig a Toshibával együtt épített új Wolfram gyár megvalósításában való részvétel volt.

Azután bizonyos értelmű irányváltás következett, ahogy ez az általad leírt adataidból kiderül.

A Váci Fényforrásgyár vezetésére 1990-ben kértek fel, de ez sem szakmailag sem emberileg nem jelentett gyökeres változást. Mi több, lenyűgözött az amit ott tapasztaltam, illetve aminek magam is részese, motiválója lettem: a gyár elkötelezettsége, lelkesedése, amit annak érdekében tett és mutatott, hogy teljesítménye folyamatosan javuljon és a „csapat” világszínvonalra emelje a fénycsőgyártást.

Azután kezdett „átalakulni a világ” új idők jöttek. Gazdasági értelemben is…

Sok, a  világpiacon számító vállalat élt meg hasonló fordulatot. Maga a Tungsram név, a Tungsram kultúra a GE-hez való tartozásban is tovább él. Építeni lehet azokra a dolgokra, ami a korábbi  kiváló lehetőségek alapját jelentették: például a mérnökóvoda rendszer, amiben magam  személyesen nem vettem részt, de hasonlót átéltem. Az a világpiaci szereplés, az a szakmai elismertség, ami benne volt ebben a nagyvállalatban, az a pénz. amit beruházásként azokra a fejlesztésekre lehetett fordítani és az a fajta elkötelezettség, ami itt a kapukon belül munkált, a továbblépés felé számos irányt mutatott. A hatékonyság irányába, létszámgazdálkodás irányába, a költségkezelés irányába, a teljesítmény mérése, a visszacsatolás, az utódlás, a képzés irányába. A Tungsramos gondolkodás,  vagyis felnézni arra, aki érdemes rá, elkötelezettség és hihetetlen szakmaszeretet nélkül nem lehetett volna például az autóiparban előretörni, nem lehetett volna olyan Wolframot csinálni, ami világszínvonalú.

A GE milyen koncepcióval kezdte a tulajdonosi létet, azaz a közös munkát?

Három fő „csapásirányt” jelölt ki, ahogy én láttam: egy, amit a Tungsram jobban csinál azt hagyni, azaz továbbvinni, kettő, amiben van mire építeni azt a profilt vagy kutatást áthozni, három, ami reménytelen, azt visszafejleszteni. Tehát a két terület, a két szakmai, gazdasági szemlélet legjobb gyakorlatait egyesíteni és ha kell, kicserélni.

Számodra ezenközben jött Cleveland, üzemvezetés1992 és 94 között a GE ottani gyárában.

Így 10-12 év távlatából már nem látok olyan nagy különbséget amerikai gyár és magyar gyár képessége, kultúrája, hozzáállása között. Amit mi tanulhattunk: jobb beruházási konstrukcióban megvalósítani azt, amit meg akarunk csinálni. Ez sikerült. Ide sok gyártás jött, innen kevés gyártás ment el. Ma ugyanolyan értékekkel rendelkezik szerintem például Nagykanizsa, mint bármelyik amerikai gyár, de említhetném bármelyik magyar megfelőét is. Termelő területen dolgoztam, sokat tanultam, tanulhattam tőlük. De bárhol lehet tanulni, ha valami újat akar elsajátítani, majd saját képére formálni az ember. Azaz: van amire azt mondja, ezt megvalósítom és van amire azt, hogy nem. Nálunk a Tungsramos termelésben a mérnöki képességek hihetetlen erősek, ezt kell megtartani, megbecsülni és harcolni azért, hogy meg is maradjon! A mérnök, nem egyszerű kategória és nem is olcsó.

1994-tol a Budapesti Fényforrásgyárat vezetted.

Ez a terület talán a legösszetettebb munka volt a fényforrásgyártásban. Kiváló munkabírású kollegákkal dolgozhattam együtt, eredményesen. Olyan területté vált a gyár, ahol folyamatosan indult beruházás és gyártási kiválósági központként értékelték a rendszerben.

Azután 2003-tól az új kihívás: búcsú a Tugsramtól  és Lighttech Kft.

A cég 1993-tól működik. Profiljában, a szolárium barnító fénycsőgyártás területén  a világ egyik legnagyobb gyártójának számít, de gyártjuk és forgalmazzuk a germicidlámpák teljes skáláját is. Ezek között vannak különleges, a levegő, illetve víz tisztítására hatékonyan és környezetkímélő módon alkalmazható típusok. Feladataink megoldásában építek volt Tungsramos szakemberekre, többek között azért, hogy megpróbáljuk nálunk koncentrálni az összes korábban felhalmozódott fénycsőtudást.

Vonzó ma a Lighttech-nél dolgozni?

Speciális tudást,  emberi tartást ad, illetve igényel, megbecsülést lehet elérni, fejlődést tesz lehetővé, perspektívát jelent szenioroknak és fiataloknak egyaránt.

Legfőbb személyes ambíciód?

A volt Tungsramosok és a már saját nevelésűnek számító fiatalok munkájának, közösségi szellemének összehangolása. A világ előre halad, ebben kell újra és újra megtalálni a vállalat és a magunk helyét. Nem gond nélküli feladvány, de azért vagyunk, hogy megvalósuljon. Ma, holnap, holnapután és azután.

Elbúcsúzunk és letesszük a kagylót. Azt próbálom felidézni, hogy milyen fogalmakat említett legtöbbet Csákó József a beszélgetés során. Nem sokáig kell gondolkodni: elkötelezettség, szakmai tekintély, szakmaszeretet. Nem véletlenül! Csak így mennek a dolgok. Egy volt Tungsramos hitvallása szerint feltétlenül. 

 

A portré 2004 július 1-én készült.        

 

 

 

 

                 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

kardos.jozsef@gmail.com

(Kardos József, 2011.03.26 20:55)

Tisztelt Réti úr!
Kérem a fenti sort "1997-tl a Gép-divisióban dolgozik." javítsa
1997-től a Gépdivízió igazgatója.
Köszönettel,
Kardos József
u.i. az egy kicsit meglepett, hogy az interjúban egy szó se hangzik el Csákó úr 1997-2003 közötti munkásságáról