Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Darvas György

2009.12.03

Örömmel vett részt a fiatalok kulturális programjainak szervezésében. Nevéhez fűződik az első Izzó Fesztiválok megszervezése.

1963-ban nevezték ki a Sajtoló- és Szerszámgyár számviteli vezetőjének.

1970-től 1975-ig a Rádiócsőgyárban tölti be az első számú közgazdasági pozíciót, amelyet neveztek  számviteli vezetőnek, főkönyvelőnek vagy gazdasági vezetőnek..  Ezért 1975-ben kilépett, és a két évig a Kézműipari Vállalat pénzügyi főosztályvezetője.

1977-ben elvállalja a Transelektro Külkereskedelmi Vállalat gazdasági igazgatói beosztását, ahol húsz évig dolgozott.

1996-ban ment nyugdíjba.

 

Aki ránéz  megállapíthatja, hogy mai fogalmaink szerint sikeres, harmonikus ember. Ami  nem kevés  Másfél évtizedig  dolgozott az Izzóban, ebből több, mint tizet gazdasági vezetőként. A kultúra  iránti vonzalma vitte a KISZ-esek közé, ahol nagy ügyszeretettel és lelkesedéssel szervezett rendezvényeket a fiatalok számára. Olyan, jó haver volt, akivel örül találkozni az ember ennyi év után. Ugyancsak KISZ-es ismeretségei révén később a Transelektrohoz került, de az izzós évekre ma is szívesen emlékszik, és örömmel vesz részt a volt Tungsram vezetők számára szervezett találkozókon. Ahogy örömmel jött erre a beszélgetésre is

 

Honnan indultál, mik voltak ifjúkorod meghatározó élményei?

Gyermek- és fiatalkori emlékeim Újpesthez kötődnek. A Vörösmarty utcai óvoda, ahol édesanyám óvónő volt, a Toldi utcai elemi, ahol a vasárnapi mise után jókat játszottunk. Az Április 4. téri fiúiskola, ahova 2 év piarista gimnáziumi kitérő után kerültem – akkor lett ugyanis a 4 elemiből 8 általános – és az ablakából sóvárogva nézegettük a szomszédos lányiskola tanulóit. Koedukált osztálynak ekkor még híre-hamva sem volt.  És persze a Könyves Kálmán Gimnázium, ahol 1954-ben érettségiztem. Meg természetesen a sport, ami esetemben  úszást és a vízilabdát jelentette. Az akkori Dózsát, majd a Vasas Izzót.

A sport révén kerültél dolgozni is az Izzóba?

Igen, de nem közvetlenül. Úszásban vérmes reményeim nem voltak, elkezdtem vízilabdázni, mert azt érdekesebbnek találtam és átigazoltam az Izzóba. Úszni, vízilabdázni.  Világraszóló eredményeket nem értem el, viszont ’56-ban bekerültem a közgazdasági egyetemre. Akkor a sportolást abbahagytam, de a kapcsolatok megmaradtak és, mint volt izzós sportoló, mint tősgyökeres újpesti, természetesen a Tungsramban akartam elhelyezkedni. Ez abban az időben nem volt könnyű! Szigeti Tonó bácsi, aki ismert és népszerű volt az úszó- és vízilabdaéletben, ő intézte el, hogy felvegyenek. Üzemgazdászként kerültem be ’60-ban a rádiócsőbe. A „Király-korszakban”, 1960. szeptember 1-én.

 

Milyen volt az előzetes várakozásodhoz képest az első munkahely?

Nagyon tetszett! Sok tehetséges fiatallal dolgoztunk együtt. Mindegyik mérnök volt,  én egyedül közgazdász. A gyáregységvezető, Király Endre egy  nagyon intelligens, ma úgy mondanák „nagy formátumú” vezető volt. Az őt követő  Mészáros Sándorról is hasonló a véleményem. Üzemvezetőként maga köré gyűjtötte a fiatalokat, szakmai önképzőkört szervezett, előadásokat tartott.

 

Akkoriban kezdett fellendülni az ifjúsági mozgalom, a KISZ-élet.

Nem voltam soha valami nagy mozgalmi ember, de vonzódtam a kultúrához. Sokat olvastam, szerettem a zenét, szerettem a képzőművészetet és a társaságot. Ez  az ambícióm találkozott  a KISZ vezetés igényével, hogy lendítsük fel a fiatalok kulturális életét. legyenek programok szórakoztató és ismereteket adó rendezvények és próbáljuk őket ezekbe minél jobban bevonni. Szívesen kapcsolódtam a munkába. Abban az időben az Oroszi Laci volt a KISZ titkár, Szűcs Franciska pedig az agit. prop. titkár.. Semmit sem szerettem fél gőzzel csinálni. Mindent megtettem, amit a munka mellett metehettem. Író-olvasó találkozókat, színházlátogatásokat, színház utáni művész-közönség találkozókat szervezetem az Izzóban. Többek között Kazimír Károly, Rátonyi Róbert és Szabó Gyula volt nálunk. Szabó Gyula többször is, mert szeretett közénk jönni Együtt működtem a szakszervezet kultúrbizottságával is, amelyet Ipacs Pál vezetett. Jól érezhető pezsgést sikerült elindítanunk. Minden évben megszerveztük például az Izzó Fesztiválokat, amely gyáregységek közötti vetélkedés volt.

 

1963-ban neveztek ki a Sajtoló- és Szerszámgyár számviteli vezetőjének.

Zala Hugó bácsi helyére neveztek ki, aki nyugdíjba ment. A legfiatalabb számviteli vezető voltam 27 évesen a vállalatnál. Kinevezéskor, és még néhány hónapig Molnár János, majd Pósfai József, utána pedig Iványi Ferenc volt a gyáregységvezető. A sajtolóban nagyon jó kollektíva dolgozott együtt, szép emlékeim vannak ebből az időből is.

 

Hogyan kerültél vissza a Rádiócsőbe?

1970-ben nevezték ki Mészáros Sándort a Rádiócsőgyár igazgatójának. Ő hívott vissza. Előttem a Németh Jóska volt a gazdasági vezető. Ő átment a Gazdasági Igazgatóságra, és az önelszámolási részleget vette át, vagy alakította meg.  Mészáros Sanyi rávett, hogy a Jóska helyére menjek vissza a Rádiócsőbe. 1970-től 1975-ig dolgoztunk együtt. Jól megértettük egymást. Bóta Sándor volt a főmérnök. Hármunk közül csak én voltam párttag, ezért rám hárult az a feladat, hogy a gazdasági és pártvezetés közötti konfliktusokat megoldjam. Nem voltak nagy összeütközések, mégsem volt  kellemes feladat.

 

1975-ben kiléptél, és elmentél a Kézműipari Vállalathoz. Miért?

Szerettem volna a vállalati központba kerülni, konkrétan a külkereskedelmi vonalra. Nem volt rossz a gyáregységekben sem, de teljesen el voltam zárva a külvilágtól. Borzasztó rossz volt, hogy semmi olyan feladatot nem kaptam, amivel kapcsolatba kerülhettem volna vállalaton kívüli intézményekkel – nem feltétlenül a minisztériumokra gondolok - bővíteni a tudásomat, látókörömet. Sajnos - az ígéretek ellenére - nem sikerült az Izzó kereskedelmi szervezetében megfelelő álláshoz jutnom, ezért fogadtam el a pénzügyi főosztályvezetői kinevezést a Kézműipari Vállaltnál. Ez nem egy kis cég volt ám! A Fővárosi Tanács legnagyobb vállalatának számított, 16 000 fővel. Korábban a pénzügyekkel egyáltalán nem foglalkoztam, ezért ez nagy kihívást és sok új ismeret elsajátítását jelentette számomra. Az itt megszerzett gyakorlat nélkül nem vállalhattam volna el később a gazdasági igazgatói kinevezést a Transelektro Külkereskedelmi Vállalatnál.

 

Ki ajánlott a Transelektrohoz?

A KISZ kultúrkapcsolatok révén kerültem kapcsolatba a Borovitz Tomival, aki a budapesti KISZ-nek volt az agit.prop. titkára. Balatonszemesen sokszor voltunk együtt KISZ táborban. Később a röplabda szövetségnek lett a főtitkára. Mivel az Izzónak nagy jó röplabda csapatai voltak többször volt a vállalatnál. Ilyenkor mindig jókat dumáltunk. Ekkor ő már a Transelektro személyzeti főnöke volt. Ő beszélt rá, hogy menjek hozzájuk gazdasági igazgatónak. Ez volt életem legjobb húzása.

 

Mi volt a Transelektro profilja?

Külkereskedelmi vállalat volt, amely az erősáramú, energetikai  területtel foglalkozott. Mindennel, ami az árammal valamilyen kapcsolatban van, a villanykapcsolótól az erőművekig. Nagyon jó vállalat volt, egy fantasztikusan jó csapat, nagyon jó főnökkel. Farkas Mihály volt a vezérigazgató, aki egyébként 1956-ban egy rövid ideig az Egyesült Izzóban is volt első számú vezető. Apámként tiszteltem, nagyon szerettem a kis öreget. Szenzációs összhangban lehetett vele dolgozni. Az összes külker vállalatból egyedül a Transelektro maradt meg. Mára egy tekintélyes holding lett belőle. A Transelektroé például a Ganz Villamossági Művek, a Ganz Danubius Kazángyár és komoly ingatlanfejlesztésekben vettünk részt. Például a Duna Plazát, az első bevásárlóközpontot, mi csináltuk. A munka szép volt, de fárasztó is. Nyugdíjasként távolról kísérem figyelemmel a fejlődését.

 

A családod hogy van?

Feleségem szintén közgazdász, ugyancsak hosszú ideig izzós volt, de a gyermeknevelés lakáshoz közeli munkahelyet kívánt. Így lett BRG-s. 1986-tól nyugdíjas. Zoltán fiamat, aki 1966-ban született, az idegenforgalom érdekelte, s ma a szállodaiparban tevékenykedik.

 

Nagyon jól nézel ki. Az ősz hajad ellenére tíz évet nyugodtan letagadhatnál.

Én már az Izzóban is ősz voltam, persze nem annyira, mint a Németh Pista a munkaügyin, akinek a haja már negyvenévesen teljesen ősz volt. Az egészségem teljesen rendben van. Úszni lusta vagyok. A tenisz érdekesebb, hetente háromszor játszom pár órát. Jól érzem magam a bőrömben.

 

Örültem, hogy ilyen jó erőben láttam, hogy jól van. Annak meg különösen, hogy az „r” betű kiejtésével változatlanul hadilábon áll.  Anélkül nem is ő volna ő! 

 

A portré 2005 február 20-án készült.