Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dienes Béla (1925 - 2005)

2009.12.02
 Kép 1961-ben a Kohó-és Gépipari Minisztérium a híradástechnika iparági főmérnökévé nevezi ki. 

1962 májustól 1983 januárjáig az Egyesült Izzó, a Tungsram vezérigazgatója.  Ezt követően Belgrádban, a magyar kereskedelmi kirendeltség tanácsosa.

 

1987-ben nyugdíjba vonul. Részt vesz a Ligh Tech kft. megalakításában, ahol ma is elnöke a  cég felügyelő bizottságának.

Nős, egy fia és három unokája van.

1975-ben Eötvös Lóránd Díj, 1978-ban Állami Díj kitüntetésben részesült.

 

Évtizedekkel ezelőtti hangulat lesz úrrá a várakozás percein. Mint akkoriban, az irodaház első emeletének félhomályában, vagy az új étterem fölötti átjáró részen vagy bárhol az üzem területén: JÖN A VEZÉR! Jött. Általában kísérettel, elegánsan, sima hátrafésült hajjal, a belső derű egy majdnem-mosolyával az arcán. Többnyire kimagaslott az őt körülvevők közül. Nem keltett félelmet, tisztelet nyilvánult meg iránta. Most is rá vártunk. Húszegynéhány év után. A Vezérre! 

A megbeszélt időben neszek jelezik, hogy az épületben van, jön fel a liften, a folyósón hallani a hangját. Aztán egyszerre megjelenik a  tárgyaló ajtajában. Szokott eleganciájával, tiszteletet keltőn, várakozás és öröm derűjével az arcán. Csak az idő múlása halványította törékenyebbé  a 20.századi magyar ipartörténet egyik koronatanúját.

Persze, azokról az évekről beszélgetünk! A gyárról!

Tudta e Vezérigazgató Úr, mekkora feladatot vállal, amikor elfogadta kinevezését az Izzó élére?

Iparági főmérnökként láttam az iparág helyzetét. György Gyula távozása után, kilenc nevet tettem le a miniszter elé. Ő azonban  azt mondta: te leszel az Izzó vezérigazgatója.

Minden kezdet nehéz…

Ez is az volt. Létre jöttek új elektronikai vállalatok, köztük a Videoton. Meg kellett teremteni a hazai televízió képcsőgyártást, és fejlődött a félvezető technika.

Ilyen helyzetben kezdődött a két évtizedes Dienes-éra…

Elődöm népszerű vezető volt. Amiben követni akartam, az a dolgozók tisztelete, amit hiányoltam, az a távlatokat jelentő elképzelés a gyár jövőjéről.

Számomra világos volt: a magyar gépiparnak az export piacon sok keresnivalója nincs. Mit akarunk eladni? Szerszámgépeket? Kinek? Viszont volt az Aschner Lipót által létrehozott Tungsram-bázis, 19 országban! Ezt jól használjuk? A sokirányú jelenlét alkalmassá vált arra, hogy tájékoztasson a piac igényeiről, felvevőképességéről és utat nyisson Európa, illetve a világ más tájai felé.

Rájöttünk: korszerű technikáról nem beszélhetünk, ha nincs mögötte megfelelő színvonalú tömeggyártás. Kicsiben, szép egyedi dolgokat gyártva meg lehet élni egy családnak, tíznek, száznak. De egy országnak?

A szocialista reláció szűkös volt a számunkra. A KGST alapelveiben jó volt, gyakorlatban azonban azt nézték, milyen jövedelmező iparágat lehet elvenni a másiktól és megjelenni vele a tőkés piacon. De a próbálkozások megbuktak. Nekünk adott volt a tőkés orientáció! Még Amerikában  is alapítottunk üzemet és szállítottunk lámpát. Összesen mintegy 7000 gyártmányunk volt és egyetlen embert sem bocsátottam el.

Szinte mondatról mondatra fiatalodik, átéli akkori önmagát. Emlékeit arckifejezéssel, szeme sugárzó felfényléseivel és gesztusokkal is érzékelteti. Dienes Béla ekkorra már újra aktív vezérigazgató és 25-30 évvel fiatalabb jelenlegi önmagánál.

Beszél arról  a felismerésről, hogy a kereskedelmi és gyártó részlegek mellé továbbiakat is létre lehet hozni, hogy a fejlesztő bázis növelése új termékek kifejlesztésére és gyártására teremt lehetőséget.

Tudtunk élni a helyzettel: 1970-re a Philips és a Tungsram szinte egyidejűleg lépett a halogénlámpa családdal a világ autóipara elé. A kétszeres fényerő és élettartam ellenállhatatlanná tetette a konstruktőrök számára ezeket a lámpákat. A Tungsram szállítója lett a világ legfejlettebb autógyárainak Európától Japánig.

Közben megindult az Izzó nagyvállalattá válása, azaz vidéki terjeszkedése

Miután adottságaink hatalmas piacok megszerzését tették lehetővé, indokolttá vált a vidéki ipartelepítés: Magyarország 10 városában hoztunk létre korszerű gyárakat. Köztük például a nagykanizsai Fényforrás-és Üveggyárat, ami ma is a világ egyik legfejlettebb ilyen profilú gyártóbázisa.

Ezen felül a 25 országba szállítottunk komplett fényforrás- és üveggyárakat, ami a szakterületet illetően kiemelkedő eredménynek számított nemzetközi összehasonlításban is. Ezek üzembeállításánál igen sok munkatársunk szerzett jelentős szakmai tekintélyt partnereink előtt.

De felismertük azt is, hogy a korszerű technika működtetéséhez elengedhetetlen a szakmai műveltség növelése, a továbbképzés, az életkörülményeik javítása.. Ezért évente  több, mint  3000 dolgozó számára tettük lehetővé a továbbtanulást és számos egyetemi hallgatóval kötöttünk tanulmányi szerződést.

Úttörők voltunk a vállalati lakásépítési programban is. Csak Budapesten  2700 dolgozónak adtunk otthont alacsony belépési díjjal, hosszúlejáratú hitelre. Országosan figyelemre méltó volt a vállalat kulturális- és sportélete is. Többen versenyeztek  sportáguk élvonalában.

Azután sztorizik: elmeséli a Ribbon-licenc kalandos megvásárlását, a fénycsőgyártó sor teljesítményének beállíttatását Szaranszkban, beszél a gyöngyösi gyártelepítést ért támadásokról a Gagarin Hőerőmű közelsége miatt. Vagy amikor fonyódi nyaralásból rendelete fel Apró Antal, hogy  a mezőgazdaság nem tud éjjel szántani traktorlámpák hiánya miatt.

Felőlünk dolgozhatnának, – válaszoltam – az Izzó mindent időben szállított. Ők rendeltek keveset.

1980-ra a vállalat a legnagyobb tőkés exportőrré vált: öt évenként megduplázta a termelését és kivitelét is.

1982-re sikerült befejeznünk a vidéki ipartelepítést és gyártásba kerültek az új korszerű termékeink.

Ekkor mégis felállt a vezérigazgatói asztal mellől…

A világgazdasági környezet kedvezőtlenül alakult: az 1968-ban 60 Ft-os dollár, 1980-ban már 33 Ft-ot sem ért, a 40 Ft-os Rubel 28-at, miközben az itthoni  szabályozók is állandóan és számunkra előnytelenül módosultak. Lehetetlenné vált a fejlesztés, növelték a bennünket terhelő elvonásokat, befizetéseket. 1982 novemberében közöltem:  nem kívánok részt venni abban, hogy a Tungsram statiszta legyen a pénzügy-és gazdaságpolitika hibái miatt, 1983 január 1-től nem akarom ellátni a vállalat vezetését. Belerokkannék.

Némi huzavona után elfogadták érveimet és kineveztek Belgrádba, a  magyar kereskedelmi kirendeltség tanácsosává.

Pajkos mosollyal teszi hozzá: bevPallom, életemben olyan kevés munkáért annyi fizetést nem kaptam.

Megkérdeztük, szokott e a Tungsramról álmodni?

Nekem a gyár az életet jelentette. Annyira, hogy  fiam nevelésében alig tudtam részt venni. Amikor elindultam otthonról még aludt, amikor hazaértem már aludt. Hétvégekre pedig vittem haza az elmaradásaimat. Csak fizikailag voltam otthon. Ez jóvátehetetlen, de nem volt más választásom. Szerencsére feleségem társam volt minden tekintetben

Vezérigazgatóként biztosan voltak húzásaim, amit újra kezdve,  mai világlátással másként csinálnék, de nincs újrakezdés új szemlélettel.

A Ligh Tech  munkájában még részt veszek és tudok törődni a család , a fiamék és az unokák dolgaival. De sajnos a feleségem egészsége és az én fizikai állapotom is megromlott. Úgy ébredünk reggelente, hogy éljük meg a holnapot. Mind a ketten.

Elköszöntünk, vele tovább indult a kocsi.  A forgalom száguldói nem gondolták, hogy a magyar ipartörténet egy fontos részének koronatanúja ül a fekete autó hátsó ülésén, a napfényt tükröző ablakok mögött. 

 

A portré 2004 április 15-én készült.

 

Dienes Béla 2005. január 21-én elhunyt   

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

dienesbelus@gmail.com

(Dienes Béla, 2017.02.16 15:59)

Egy kis pontosítás...
2005 január 25-én hunyt el (Nem 21-én)