Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Horváth József (1940 - 2005)

2009.11.24
Kép  

 

1990-ben kollégáival létrehozza a Lisys Fényrendszer Rt-t, 1991-ben eljön az Izzóból és a TUNGSRAM –Schréder Rt. elnök-vezérigazgatója lesz. 1999-től a Kandeláber Rt. elnök-vezérigazgatója is.

Több hazai és nemzetközi szakmai testület tagja, vezetőségi tagja, vezetője.

Számos kitüntetése van. Többek között az Elektrotechnikai Nagydíj, az Aschner –díj, Zipernowsky –díj, a Pollich-díj.  A belga király Léopold-renddel jutalmazza.

Nős, két felnőtt gyermeke és két unokája van.

 

Újságírók sok irodában fordulnak meg, de olyan hangulatúban, olyan stílusúban, mint dr. Horváth Józsefé alig. Mert ott minden a fényről szól, ám mégis egy finom szalon. Lakója, sokra vitte az életben, de nem tagadja: nem ilyen miliő vette őt körül gyermekéveiben. Az elegáns környezet „uralkodója” nagyon is egyszerű, közvetlen. Mondhatnám „nyitott”, vagy „vagány”.

 

Az ötvenes évekre estek a gyermekéveim, szüleimmel szerényen éltünk Angyalföldön. A „Tromosban” fociztam – ifi magyar bajnok, középiskolás válogatott voltam - így hát érettségi után az Elektromos Művekhez mentem dolgozni.

 

Ott hogy kezdődött a pályafutásod?

A megígért íróasztal helyett segédmunkásként kezdtem. A Közvilágítási Osztályon végigjártam a szamárlétrát. Segédlevelet szerezve esti tanfolyamon, hat évig dolgoztam, mint villanyszerelő. Esti egyetemen lettem erősáramú villamosmérnök.

 

Reál vagy humán érdeklődésű voltál?

Inkább humán. Építész szerettem volna lenni. Azt tartom mai napig is az emberi tudományok csúcsának!

Ösztönösen jól döntöttem, hogy a közvilágításra kértem magam. Ott a fénnyel kellett foglalkozni, ami az építészet része. Itt eldőlt a sorsom. Megismertem a szakmát, megszereztem a diplomát, 28 éves koromban ott lettem osztályvezető, ahol felnőttem. Budapest köz- és díszvilágítása tartozott hozzám. „Fényépítész” lettem. Díszvilágításokat terveztem, én csináltam az első hazai nátrium- és fémhalogénlámpás köz- és díszvilágításokat, és újításom alapján cseréltek le többszázezer izzólámpát higanylámpára. 20 évet töltöttem az ELMŰ-nél.

 

Hogy kerültél a TUNGSRAM-hoz?

Egy nagy átszervezésben felosztották a Közvilágítási Osztályt, az Izzó meg ép elkezdett foglalkozni a komplett fényrendszerekkel. Átcsábítottak.

 

Kinek az ötlete volt a Tungsramnál a profilbővítés?

Úgy tudom Demeter Karcsié, akivel jó viszonyban voltunk, különböző szakmai fórumokon találkoztunk, sőt a nátriumlámpával kapcsolatos fejlesztéshez meghívott tanácsadónak a Fejlesztési Főosztályára. Aztán 1978-ban beléptem az Izzóhoz, majd a Fényrendszer Iroda vezetője lettem. Akkor ott új üzletágat hoztunk létre, a magyar fényrendszer-exportot.  Ez segítette a fényforrások eladását, mert megmutattuk, hogy az új korszerű lámpákkal milyen kitűnő világítási berendezések készíthetők. A nagyobb érték a profitot is növelte. És a cég image-t is gazdagítottuk.

 

Hogy léptetek be a fényrendszer-piacra?

A TUNGSRAM széleskörű nemzetközi kapcsolatrendszerén keresztül. Meghívást kaptam különböző bizottságokba, funkciókkal láttak el, rengeteget tanultam, ismeretségre, és ismeretekre tettem szert. Közben bejártam a világot.

 

A legemlékezetesebb munkák?

Főleg sportvilágításban voltunk nagyok. Csak néhány ország, ahol sportvilágításokat építettünk: Ciprus, Portugália, Algéria, Bulgária, Lengyelország, Észak- és Dél-Korea, Ecuador, Ausztrália, Arab Emirátusok, Finnország, Kína, Szaud-Arábia. Az olaszországi futball világbajnokságra is szállítottunk világítást. Nehéz körülményeink ellenére, felkészültségünk lehetővé tette, hogy a Philips-szel, Siemens-szel versenyezzünk, és sokszor nyerjünk is.

 

És az építész hajlamok?

Maradt. Például mi csináltuk 1978-ban Havanna egész díszvilágítását. Itt történt meg, hogy hirtelen meg kellett oldanom a santiagói Morro Erőd díszvilágítását. Egy délután terveztem meg, két nap alatt megcsinálták. Nappal kellett beállítanom az éjszakai világítást és olyan szakadékokba is terveztem lámpákat (a rajzról nem derült ki), ahová kötélen engedtek le – mert ők odatették (!). Végül nem kellett módosítani semmit. Szép lett. Életem egyik nagy bravúrja volt.

Később, részben a TUNGSRAM-Schréder Rt. keretein belül, mintegy 30 budapesti díszvilágítást terveztem és létesítettem.

 

A TUNGSRAM-Schréder Rt. létrejöttében mi volt a szereped?

A fényrendszer fontos eleme a lámpatest. Az Izzó lámpatestgyártással nem foglalkozott. De a rendszerekhez szükség volt rá. A belga Schréder céggel és az akkori Magyar Alumíniumipari Tröszttel közösen hoztuk létre a TUNGSRAM-Schrédert. A TUNGSRAM részéről én voltam a felelős. A MAT nevében Horvát Péter vett részt az alapításban, szintén régi Izzós, kiváló szakember, akitől rengeteget tanultam. A cég az első termelő vegyes vállalat volt. Meghonosítottuk a korszerű lámpatestgyártást. Ma az ország legnagyobb lámpatestgyára, több milliárdos éves forgalommal, a magyar közvilágítási piacból 75-80 %-kal részesedik. A cégnek kezdettől igazgatósági tagja, aztán 10 évig elnök-vezérigazgatója voltam és jelenleg az elnöke és résztulajdonosa vagyok.

 

Azután jött a nagy váltás a Tungsram életében, ez érintette személyes sorsodat is.

A GE szorgalmazta volna a saját lámpatest eladást, szembe kellett volna mennem a Schréderrel és ez nemcsak morális probléma lett volna, hanem műszaki meggyőződésemnek sem felelt meg. A GE eladta a részesedését a TUNGSRAM-Schréderben, a belgák meghívtak a vállalat vezetésére, aztán a MAT is megszűnt. A belgák mellett én lettem a magyar tulajdonos. Később megvettük a Kandeláber Rt-t, és öt év után beolvasztottuk. A TUNGSRAM-Schréder sikertörténet! A tízmillió forint alaptőkével induló cég saját erőből kétmilliárd forintra növelte a tőkéjét.  A 80-as években vállalatalapítási hullám volt a cégnél. Egyedül a TUNGSRAM-Schréder él és fejlődik ma már ezek közül. A Cégbíróságon a TUNGSRAM csak a mi nevünkben szerepel, igyekszünk is méltóak lenni rá.

 

Még egy cégben érdekelt vagy: a LISYS-ben.

A LISYS a szívem csücske. Még 1990-ben a Fényrendszer Iroda fiatal mérnökeivel létrehoztuk a LISYS Fényrendszer Stúdiót. Ennek én vagyok a főrészvényese. 3 millió Ft tőkével indulva értük el a 15 éves fejlődést. Ma Rt. , évi kétmilliárd forintos árbevétellel, több mint félmilliárdos saját tőkével. A létszám negyven fő, kétharmada mérnök.

 

Mivel foglalkozik a LISYS?

Alkalmazott világítástechnikával, komplett világítási berendezések létrehozásával. Ebben a műfajban piacvezetők vagyunk itthon. Hozzánk kerül a magyarországi presztízs munkák legnagyobb hányada. A Nemzeti Galériától a Feszty-körképig, az összes budapesti díszvilágítás, a szegedi Dóm, a Pannonhalmi Apátság díszvilágítása. A sportvilágításban szinte az összes stadion világítását – a Népstadionét is – mi csináltuk. A színházvilágításban is 60-70 %-os piaci részesedésünk van. Évek óta mi készítjük Budapest karácsonyi világítását. Legújabban hangrendszerekkel is foglalkozni kezdtünk. Például az új Nemzeti Színház komplett hangrendszerét szállítottuk. Mintegy 600 nagyberendezést létesítettünk a 15 év alatt.

 

Közben a szakmai civilszervezetekben is nagyon sokat vállaltál.

A Magyar Elektrotechnikai Egyesületben 35 éve dolgozom, a Világítástechnikai Szakbizottságnak voltam titkára, alelnöke, elnöke. A Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság (CIE) igazgatósági tagja, divízió igazgatója voltam 8 évig. Most a Felügyelő Bizottság tagja vagyok. A LUXEUROPA Igazgatótanácsának magyar tagja vagyok. A Jedlik Ányos Társaság alelnöke. Ez Európai Világítástervezők Szövetségének (ELDA) egyetlen magyar tagja. Ez is fontos, hogy a szakmájában naprakész legyen az ember.

 Kép

Mi számodra a legnagyobb szakmai öröm?

A világítástechnika nagyon látványos, nagyon lehet szeretni. Amikor áll az ember egy stadion közepén és hirtelen 1000 lux-al világítjuk a pályát. Vagy amikor a Lánchíd, a Budai Vár újonnan elkészült díszvilágítása egy gombnyomásra működni kezd. Semmihez sem hasonlítható sikerélmény.

 

És magánemberként?

Szeretem a zenét, jazzrajongó vagyok. Érdekel a képzőművészet, talán egy kicsit értek is hozzá.  Van egy kis gyűjteményem 70-80 festmény, kisplasztika, no meg régi bútorok. Érdekel a sport is, a politika is. És szeretem a jó bort. Van egy k

Kép

is kollekcióm, kb. 800 palack. Kezdeni kéne meginni, hogy még életemben a végére jussak.

 

 

A gyerekeim egyenesben vannak, örömömre a két kis unoka sokat van nálunk. A hét közben a szakmám, a hétvégeken az unokák  jelentik a fényt az életemben.

 

A portré 2004.április 22-én készült

 

Dr.Horváth József 2005. decemberében elhunyt.