Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fericsán Tibor (1936 - 2008)

2009.11.29

Kép Kezdetben gépszerkesztőként a Mintagépgyárban. Ezt majd a Lámpagyárban csoportvezető, műszakvezető, művezető, üzemvezető beosztásokban.

A Közgazdaságtudományi Egyetemen ipari mérnök közgazdász diplomát szerzett és  megtanult angolul. Fényforrásgyártási gyakorlata és nyelvtudása alapján nevezték ki az első Tungsram vegyes-vállalat műszaki igazgatójának Sri-Lankára, ahol két évig töltötte be a tisztséget. Visszatérte után a budapesti Fényforrásgyár főmérnökének nevezték ki.

1973-tól 1983-ig a Nagykanizsai Fényforrásgyár igazgatója volt.

Saját kérésére 1983-ban visszajött Budapestre, ahol a Bp.-i Fényforrásgyár igazgatója lett. 1988-tól a fejlesztési szervezetben főmunkatárs. A Generál Electric tulajdonszerzését követően a termelési igazgatók  mellet volt műszaki tanácsadó.

1999-ban családi okok miatt kérte nyugdíjazását.

 

Egyike azoknak, akiknek tevékenysége meghatározó a Tungsram mai arculatának kialakulásában. Hosszú ideig volt első számú vezetője a két legnagyobb fényforrásgyárnak, a nagykanizsainak és a budapestinek. A GE korszakban a termelési igazgatók tanácsadójaként segítette az önköltségcsökkentő amerikai módszerek átvételét, bevezetését. A sors kiszámíthatatlansága folytán beszélgetésünk helyszíne mégis Debrecen.

 

Mikor alakult ki a műszaki érdeklődésed?

Már 10 éves koromban tudtam, hogy mi akarok lenni, hogy gépekkel akarok foglalkozni. Alig tizenévesen vekkerórákat javítottam. Magamtól jöttem rá, hogyan kell a letört rugót megjavítani.  Sokan nem engedhették meg maguknak az újat.  A szomszédok sorba hozták hozzám a javítani az órákat.

 

De elhagytad az órákat és Izzós lettél, méghozzá egy életre?

Gépszerkesztőnek vettek fel a Mintagépgyárba, amelyből később kinőtt a VTG. Helyileg a 17. épület 4. emeletére.  Bérdy Elemér volt a főnököm. Ő végig gépszerkesztő maradt, nagyon sok konstrukció fűződik a nevéhez. Én elsősorban a volfrámgyártáshoz szükséges gépekkel foglalkoztam, húzógépekkel, spiralizáló gépekkel, szinterelő gépekkel. A feladat azonban nem volt igazán kedvemre való, hozzám a gyakorlati munka közelebb állt. Átmentem a Fényforrásgyárba, ahol aztán végigjártam a vezetői szamárlétrát.

 

Hogyan esett rád a ceyloni kiküldetést illetően?

Hamar rájöttem, hogy az  üzemi, gyártásszervező mérnök közgazdasági tudás nélkül félember. Ezért beiratkoztam a Közgazdaságtudományi Egyetem esti tagozatára és ipari mérnök közgazdász diplomát szereztem. . Ez egy három éves kurzus volt. Munka mellett jártam minden este. Tanultam speciális közgazdaságtant, könyvelést, számvitelt, kalkulációt, statisztikát, árpolitikát, marketinget. A következő célom egy nyelv elsajátítása volt: megtanultam angolul. A fényforrásgyártási gyakorlat mellett ezek döntőnek bizonyultak abban, hogy én legyek az első Tungsram vegyes-vállalat műszaki igazgatója. . Az egész üzletet a Susics Béla készítette elő, aki egy nagyon jó kereskedő volt. A vásárlók nem értettek a lámpagyártáshoz. Ültetvényeik voltak. Tőkebefektetési szándékkal akartak lámpagyártást létesíteni. Csak úgy voltak hajlandók gépet vásárolni, ha a Tungsram biztosítja a műszaki gárdát és egy 1000 fontos értékű jelképes részesedéssel nevét is a vállalat létrehozásához.

 

Milyen feladat várt, amikor hazajöttél?

A Budapesti Fényforrásgyárban lettem főmérnök. Az igazgató Kiss Laci volt. Egy csomó műszaki dolgot kellett rendbe tennem. Voltak olyan lámpatípusok, amelyeket a piac igényelt, de nem tudtuk gyártani. Ez még a halogénlámpák felfedezése előtt történt. A diavetítőkbe és a mozik vetítőgépeibe rendeltek olyan lámpákat, amelyek a fényre voltak kihegyezve. Ezért a spirált lényegesen magasabb hőmérsékletre kellett beállítani. Nem a tartósság, hanem a fényerősség volt a fontos. Ezeknél a lámpáknál a néhány tíz órás élettartam már megfelelő volt, de azt sem volt könnyű elérni. Ahhoz, hogy a spirál egyenletesebb legyen a volfrámdrótot több lépésben húztuk, ami természetesen megnövelte a költségeket. Rájöttünk, közben, hogy a gáznyomás emelésével is növelhető a lámpák élettartama. Ahhoz viszont, hogy ne durranjon szét a lámpa a lezárás előtt a gázt le kellett hűteni, cseppfolyós nitrogén alkalmazásával. A magasabb belső nyomáshoz természetesen erősebb üvegre volt szükség. Kvarcüveget vagy Vicor üveget használtunk. Ettől már csak egy lépés volt a halogén technológia.

 

Ezután következett tíz év Nagykanizsán.

Nagykanizsa volt a Tungsram első jelentős vidéki beruházása, ezért Dienes Béla személyesen is nagy figyelmet fordított a vezető kiválasztására. A megyei és városi pártbizottságok miatt sem lehetett akárkit leküldeni. Ők helyi vezetőt szerettek volna, ezért egy minden szempontból támadhatatlan jelöltet kellett kiválasztani. Mellettem szólt a fényforrásipari gyakorlatom, a közgazdasági ismeretem, a nyelvtudásom és a ceyloni tapasztalatom. Így kerültem Kanizsára. A gyárba természetesen „életet kellett lehelni”. Ott volt egy csomó nagyon szorgalmas, rendes ember – megjegyzem a vidéki emberek lelkileg sokkal tisztábbak, mint a városiak – szóval. mindenki várta, hogy mondjak már valamit, mondjam meg mit, és hogyan  csináljanak.  Meg kellett mutatni, hogy hol zárják el a gázcsapot, hogyan lehet élesíteni a tűzcsapot, szóval így indultunk. Tanfolyamokat szerveztünk, de így is csak nehezen tudtuk az évről évre jelentősen megnövelt tervhez a szükséges létszámot biztosítani. Dienes Béla iszonyatos tempót diktált. Az egyik évben 110 millió, a következő évben már 180 millió lámpát kellett gyártanunk. 15 új ember mellé 3-4 régebbi dolgozót helyeztünk, de kezdetben így is rengeteg selejtet gyártottak. Egy csomó klasszikus üzemszervezési problémát kellett megoldani.

Egy ilyen „hősi”  folyamatban milyen volt a vezetői közérzeted?

A munkámat megbecsülték. Elismert a város, a megye. A sok protokoll kötelezettségtől már szinte beteg voltam. Ilyen este, olyan este, honvédelmi nap. Állandóan enni, inni kellett.

Végül teljesen személyes okok miatt jöttem el. A feleségem és a gyerekem itt éltek Budapesten. Én általában hétfőn reggel mentem le, majd pénteken délután vissza. De volt olyan, hogy hetente többször utaztam oda-vissza. Évente 100 000 kilométert autóztam. Nagyon fárasztó volt, de amíg Dienes Béla volt a vezérigazgató addig nem akartam kérni a felmentésem, hiszen megígértem neki, hogy vállalom és csinálni fogom. Amikor Demeter Károly 1983. februárjában lejött Nagykanizsára említettem neki, hogy a családom miatt vissza szeretnék jönni Pestre. Megígérte, hogy egy éven belül megoldja. Betartotta az ígéretét:  Kiss Lacit kinevezte a Váci Fényforrás- és Alkatrészgyár igazgatójának, engemet pedig a helyére a Budapesti Fényforrásgyárba.

 

A második legsikeresebb időszakod a General Electric vásárlása után következett.

Gary Moor volt az első termelési igazgató. Idejövetele után végigjárta a gyárakat. Egy fiatal hölgy volt a tolmácsa a kereskedőktől, aki a műszaki szakkifejezéseket nem nagyon ismerte. Az első napok után ezért bement Varga György vezérigazgatóhoz, azzal, hogy nem létezik, kell lenni olyan műszakinak, aki ismeri a gyárakat és tud angolul is. Így lettem a közvetlen munkatársa. Három évig dolgoztunk együtt. Végigjártam a GE amerikai gyárait. Sok százmillió dolláros önköltségjavítást hajtottunk végre. Utána jött a „Kismókus”, a Don Mecenna. Neki halvány dunsztja nem volt a lámpagyártásról. Amerikában ugyanis az a szokás, hogy háromévenként valami mást kell csinálni. Össze-vissza helyezik az embereket. Ott kétféle ember van: az egyik három év után kap egy másik állást valahol, a másikkal nem kötnek új szerződést. Engem mindketten nagyon megbecsültek. Még mai értelemben is szép fizetésem volt mielőtt eljöttem és még részvényeket is kaptam Szerencsére azokat még a dollár árcsökkenését megelőzően eladtam  

 

Hogyan telnek most a napjaid?

A feleségem kérésére költöztünk Debrecenbe. Rokonai élnek itt, a közelükbe akart kerülni. Van egy szép családi házunk, hozzá  350 négyszögöl telek. Napi pár órát ott dolgozgatok. Kell a mozgás. Tavaly 90 liter borom termett. Vannak gyümölcsfáim. Boldogítanak a termésükkel. Meg szerszámaim és mindenféle gépem. Az egész házra szép faburkolatot készítettem. Minden nap csinálgatok ezt-azt. Nemrég vettem egy roncs Ladát,  próbálok  valami elfogadhatót kihozni belőle.

Búcsúzáskor látom rajta, hogy jó volt számára újra élni Ceylont, Kanizsát, Pestet, a múltat. Nekem is.

 

A portré 2005.február 19-én készült.

 

Fericsán Tibor 2008. december 14-én elhunyt

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.