Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Halm Ottó

2009.11.26

 1976-ig volt műszaki ellenőr. 1976-tól 1989-ig a Sport- és Szociális Kép Létesítmények Osztályát  vezette, hozzá tartozott az összes sport- és szociális létesítmény üzemeltetése, karbantartása, felújítása beruházása.

1986-ban a Testnevelési Főiskolán kosárlabda edzői képesítést szerzett.

1989-től 1993-ig Létesítményi Igazgató.

1991-ben elvégzett egy angol managerképzőt.

1993-ban, amikor a GE elkezdte a sportlétesítmények felszámolását, nyugdíjba ment.

Jelentős sportpályafutás  van mögötte a Honvéd ifjúsági csapatától az ifjúsági válogatotton át a Ganz Mávag NB I-es csapatáig. Tagja volt a junior válogatottnak.

1970 és 1974 között a Vasas Izzó csapatában kosárlabdázott. Később a női csapat szakosztályvezetője, majd elnöke volt.

Nős, egy gyermeke, egy unokája.

 

Életútja számomra különösebb, annál, mint ami az összefoglaló felsorolásra tartozik. A feleségével együtt gyerekeskedtünk Újpesten, a Fény mozi házban, sőt bátyja szervezésében az ő konyhájuk  volta nagy gombfoci csaták színtere. Aztán velünk szembe költöztek az Izzó lakótelepre és szinte egyszerre az én fiammal  megszületett a kis Rolland, aki azóta válogatott kosárlabdázó lett, illetve már azt hiszem vissza is vonult a válogatottságtól. A két család az erkélyekről láthatta a „szembe gyerek” növekedését. Közben a Tungsram sportcsarnokban Halm Ottó palánkra tört és máshoz nem hasonlítható hanggal pattogott a labda hétvégeken. Rég volt. A találkozásunk viszont mai. Amikor megérkezik említem a fiát, aki magasabb mint ő egyszer találkoztam vele, amikor sérülése miatt együtt várakozott velem egy röntgen rendelő előtt. Hja, felnőnek a gyerekek…   

 

Hogyan kerültél az Izzóba?

1969 végén keresett meg Selyem András és Tisjár Pál, akik gazdasági munkájuk mellett a kosárlabda szakosztály vezetői voltak. A kosárlabda csapatnak mint játékosra, a Beruházási Főosztálynak pedig mint épületgépészre volt rám szüksége. A feleségem, aki sokszoros bajnok kosárlabda játékos volt, 1969 végén, én 1970. január 2.-án léptem be a vállalathoz.  Reggel felvettek mint kosárlabdázót, majd délután két órára mentem Szirmai Kornélhoz, a Beruházási Főosztály vezetőjéhez felvételizni, mint épületgépész műszaki ellenőr. Ő nem tudta, hogy én már fel vagyok véve. Végül nála is megfeleltem. Sose felejtem el, hogy életem első munkanapján az Izzóban a legendás Pióker Náci bácsi azt mondta: „Édes fiam! Jegyezd meg, hogyha nem csinálsz semmit, akkor hibát sem fogsz csinálni!” Nem fogadtam meg a tanácsát. Négy éven át kosaraztam, közben befejeztem estin az egyetemet, és minden nap dolgoztam.

 

Mit csinált akkor a Beruházási Főosztály?

Új gyárakat épített, intézte a gépáttelepítéseket és a törzsgyári felújításokat. Én voltam az egyetlen épületgépész. Miután 1974-ben befejeztem a sportpályafutásomat igazolódott, hogy az addig végzett munkám jó befektetés volt. Egyrészt ismertem a vállalat sok vezetőjét, és ők is az én munkámat. Dienes Béla vezérigazgató nagyra értékelte, hogy én voltam az egyetlen profi sportoló, aki e mellett teljes értékű munkát végzett. Ennek köszönhetem, hogy 1976-ban kineveztek a Sport- és Szociális Létesítmény Osztály vezetőjének. 400 ember munkájának az irányítását bízták rám.

 

A sportpályafutásodból mit emelnél ki?

Amikor én idekerültem a Vasas Izzó egy NB II-es élcsapat volt, ahová kettőnket igazoltak, hogy jussunk fel az NB I-be. Ez sikerült is, majd több éven keresztül a középcsapat, majd élcsapat voltunk, egészen  megszűnésünkig. A női csapatot 12 éven keresztül, 1980-tól 1992-ig menedzseltem. Ez egy világszínvonalú csapat volt, bejártuk a fél világot, többször voltunk bajnokok, kupagyőztesek és BEK 3. helyezettek. Megvertük például a világbajnoki 5. helyezett Ausztráliát Melbourne-ben. Ennek a meccsnek máig őrzöm a videofelvételét.

Játszottunk a Crystal Palace tornán is, amelyet a Philips szponzorált és 36 csapat vett rajta részt. A záróünnepségen, az ajándékok átadásának a felénél elfogytak a Philips reklámszatyrok. Mi elővettük és átadtuk a Tungsram reklámszatyrokat. Ezekben osztogatták utána a Philips ajándékait. Hazajövetelünk után kaptunk a Philipstől egy levelet, hogy akkor sem vehetünk többet részt a tornán, ha a trikónkon szerepelni fog a Tungsram felirat. A Tungsram vezetése pedig megdicsért, hogy egy nagyon jó ingyen reklámot csináltunk a vállalatnak.

A Tungsram tudatosan szorította háttérbe a futballt, és helyezte előtérbe a teremsportokat?

Nem. A foci 1976-ban ismét felvirágzott, bejutott a Vasas Izzó az NB I-be. Akkor volt a nagy Tábor utcai rekonstrukció. Ezt nem vállalta sem a Bíró Karcsi, sem a Beruházási Főosztály, mert mindenki azt mondta, hogy 9 hét alatt nem lehet a rekonstrukciót levezényelni. Végül  Soós Ádám főosztályvezetőm segítségével, aki mindig támogatott,  elvállaltam. Őrült hajtás kezdődött. . Ha az utcán megláttunk egy teherautót, vagy egy munkagépet, az másnap már nálunk dolgozott. A Földgépnél a csőalagutak helyett a számunkra gyártottak lelátó elemeket. Dienes Béla minden második-harmadik nap üzent nekem, hogy 4 órakor jön értem. Kilenc héten keresztül személyesen ellenőrizte a pályaépítést. Kitűnő munkatársaim segítségével sikerült a feladatot megoldani. Az első meccs mindjárt egy Izzó-Dózsa meccs volt, ahol 11 000 néző előtt megtörtént a pályaavatás.

 

Mi történt azután, hogy a General Electric megvásárolta a Tungsramot?

Amikor az amerikaiak jöttek,  tudományos alapossággal felderítették, hogy itt sport van a gyárban. Mivel náluk ez ebben a formában ismeretlen volt, nem egészen értették, hogy lehet a gyárban két tornaterem. A GE filozófiájában ugyanis nem szerepel a sporttámogatás. Alapítványokon keresztül támogatnak beteg gyerekeket, szimfonikus zenekarokat, egyetemeket, stb. A sportot direktben sehol nem működtetik. Clevelandből megszereztem a szervezeti-működési szabályzatukat. Ettől kezdve számomra világos volt, hogy mi teljesen feleslegesek vagyunk. Mondtam is az akkori vezérigazgató helyettesemnek, de ő nem akarta elhinni. Fél év múlva hivatott, hogy felesleges a helyettesem, rúgjam ki. Azt mondtam, nem rúgom ki, inkább én megyek el. Tisztességgel elbúcsúztattak. Később leépítésre került majdnem az egész szociálpolitikai vonal sporttal, óvodákkal, bölcsődékkel, üdülőkkel együtt. Egyedül a fonyódi üdülő maradt meg oktatási központként, és néhány sportpálya.

 

Mert náluk, Amerikában, hogy működik a sport?

Ők az egyetemi sportot támogatják. Nagy hagyománya van annak, hogy a magasabb pozícióban lévők később komoly összegekkel támogatják az egyetemet. Minden egyetemen van egy atlétikai igazgató, aki az egyetemi testnevelésért és élsportért egyaránt felelős. A Duke egyetemnek egy tizenötezres férfi, és külön egy ötezres női kosárlabda csarnoka van. Egy női kosárlabda csapatnál négy edző, 2 masször és 2 orvos dolgozik. Mi ezt képtelenek lennénk megfizetni.

 

 

 

Most mivel foglalkozol?

Sajnos megbetegedtem, leszázalékoltak. Két-három évig az életemért küzdöttem. Szívproblémák, cukorbetegség, sok minden összejött. Amikor egy kicsi talpra álltam, akkor meghívtak a férfi kosárlabda válogatott vezetőjének. Négy évig csináltam. Ezalatt került be a magyar válogatott 34 év után újra az Európa Bajnokság döntőjébe. A fiam kérésére hagytam abba. Őt választották csapatkapitánynak, ezért azt mondta, hogy zavarja, hogy én vagyok a főnöke. Aztán Kecskemét következett. Náluk voltam 10 hónapig, fizetés nélkül, csak rezsitérítést kaptam. Alig jöttem el tőlük, másnap már megkeresett a MAFC. Ott nagy hagyományokkal rendelkező kosárlabda szakosztály van,  amely iszonyatosan nagy veszteséget termelt. Kérték, hozzam rendbe. Egy év alatt sikerült is. Amikor meghalt a klub ügyvezető alelnöke, akkor fölkértek, hogy a nyugdíj mellett legyek én az ügyvezető alelnök.

 

Hogy telnek a napjaid?

Huszonhárom szakosztály, tíz diáksportkör és két létesítmény felügyelete a feladatom.

Reggel 8 órakor kelek. 9-ig fürdés, reggeli, injekciózás, meg minden, ami ilyenkor van. Kilenckor indulok, tízre beérek, és ha nincsen semmi különös, akkor délután két óráig dolgozom. Ha szükséges, addig maradok, amíg kész nem vagyok. A pénteki napom szabad, ennek fejében szombat-vasárnap meccsekre járok. Ennyi. Így telik a napom, szerény nyugdíjas fizetéssel. Úgyhogy elvagyok. Úri környezetben, csodálatos Duna-parti, nagy irodában, csupa professzorral körülvéve. Hidd el nem mindig könnyű….

 

Elmegy. Örömömre ugyan azzal a kiegyensúlyozott derűvel, ami egész életében és az egész beszélgetés alatt vele volt. Pedig fölötte sem gondtalan évek szálltak el. Az izzó telepen az ő helyükön és a mi helyünkön is mások laknak már. És felnőttek a gyerekek.

 

A riport 2005 február 22-én készült 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

8164 polgardi,vorosmarty u 43

(regi gyula, 2010.09.28 16:38)

e-mail: pipi 1941@gmail.com
Kedves Otto! Fokajar tortenetet keresve talaltam rad az interneten.Orulok,hogy igy is hallottam rolad.Tudtam,hogy sportolsz,es elkerultel akozsegbol.fenykeoedet latva beugrott elem apukad alakja. szeretettel gondolok vissza ratok,mamadra,akitol a nemetet keztem tanulni..
Vigyazz egeszsegedre,es ha eler e level jelezz vissza.
A regi idokre visszaemlekezve koszontelek a regi fiatalkori emlekeinkre visszagondolva
R.gyula vegyeszmernok