Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Martin György

2009.11.17

 Kép Az Egyesült Izzóba 1969-ben lép be, ahol külkereskedelmi üzletkötőként kezd dolgozni, majd jogi előadó lesz és játékosa a Vasas Izzónak.

Pályáját a Külkereskedelmi - és Jogi Osztály ezt követően a Jogi-és Iparjogvédelmi Főosztály vezetőjeként folytatja.

A „Girozentrale – időszakban” ügyvető igazgató, a vállalat értékesítését követően pedig mint Általános Ügyviteli-és Jogi vezérigazgató helyettes, igazgatósági tag, mint a Tungsram Kereskedőház Igazgatóságának elnöke és több külföldi Tungsram érdekeltség igazgatóságának, felügyelő bizottságának tagja dolgozik.

A vállalattól, vezérigazgató-helyettesként, 1994-ben jön el.

Jelenleg az IMMOGAR kft. ügyvezető igazgatója. Emellett több igen jelentős sportvezetői tisztséget tölt be: tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak és a Nemzetközi Úszószövetségnek (FINA), alelnöke a Magyar Nemzeti Sportszövetségnek és elnöke a Magyar Vízilabda Szövetségnek.

Két házasságából három gyermeke van.

 

Magyarországon a  vízilabda szent dolog. Abban nem ismerünk lefelé menő időszakot. Legfeljebb egy-egy kisiklást. Olimpiák előtt, mikor a várható aranyak számát latolgatjuk, így kezdjük: nyernek a pólósok, az egy.

Dr. Martin Györgyöt várom a riportra. Keresem magamban arcvonásait az időben de hiába: a pólós az nem úgy ismert mint a focista! Merthogy nyakig ott a  víz, fölötte arc, plusz sapka. És a küzdelem heve sem a vonások rögzülését segíti a nézőben. Annyira legalábbis nem, hogy civilkén is könnyen megismerjék. Martin dr. a 70-es évek Vasas Izzójában játszott, azóta pedig, – ahogy értesültem róla – már ő vezeti a „műhelyt”, amiből egyre másra nyerő csapatok kerülnek ki. Olimpiát, meg Világkupákat nyerő csapatok.

Amikor belép, megállapítom, hogy magassága, alkata vonásai, egész lénye Christopher Reeve, a világsztárra, Szupermen első és eddig legsikeresebb alakítójára emlékeztet.

 

Természetesen a póló volt előbb, hiszen vízilabdázni korábban kezdtem, mint jogot tanulni. Azután egy ideig egybe esett a kettő. Amikor bekerültem a Tungsramba, azaz az Izzóba, mint sportoló kerültem oda, de egy év után már a Kereskedelmi Igazgatóságon dolgoztam teljes munkaidőben. A többieknek nem volt kötelező bejárni a gyárba, pontosabban ezt akkor munkaidő kedvezménynek nevezték, de mi, ketten, hárman úgy éreztük, hogy ez véges állapot, amiből majd tovább kell lépni és már készítettük elő későbbi pályánkat. Az edzésekre elmentünk, de emellett volt komoly munkafeladatunk is. Én az arab országokkal foglalkoztam általában, de közvetlen területem Szíria volt. Nagy élményem az Aleppóban épített, kulcsrakész Tungsram fényforrásgyár. Mindent gyártott: izzólámpákat, hozzávaló alkatrészeket sőt,  az üveggyár is a sajátjuk volt. Azzal a feltétellel vállaltuk ugyanis a garanciákat, ha tőlünk vásárolnak mindent.

Egy ilyen gyárértékesítési folyamatban mi volt a jogász szerepe?

Speciális helyzetben voltam: mint üzletkötő szerepeltem a „stáblistán”, de jogi képzettségemből következően saját témáim szerződéseit magam csináltam. Emiatt volt is időnként némi torzsalkodás a jogi osztállyal, mert nem szerettek mást közel engedni  „vadászterületükhöz”. Az utazási lehetőségek miatt, ami akkor valóságos értéknek számított, sőt elismerésnek. Viszont azzal, hogy meg tudtam csinálni  a területemet érintő szerződéseket, egy munkaerő megspórolható volt.

Ugorjunk egy nagyot az időben, következzenek emlékei egy ugyancsak érdekes, izgalmas szakaszáról a Tungsramnak, nevezetesen a Girozentrale időszakról!

Egy olyan privatizációs folyamat beteljesülésének része volt, ami messze megelőzte a korát: létrejött egy banki konzorcium, ami a Magyar Hitelbanktól megvásárolta a Tungsram részvények 49 %-át, ami akkor Európának ezen a vidékén kuriózumnak számított. De az egyedülálló az volt, hogy 1989-ben a Tungsram Rt-t igazi részvénytársasággá alakítottuk át, aminek a részvényeit el is lehetett adni. Mert korábban erről, illetve ilyenről szó nem lehetett, hiszen a részvények nem léteztek! Jogilag sem és gyakorlatilag sem.

Ennek a  hátterében jogi vagy gazdaságpolitikai fordulatot sejtek. Vagy mindkettőt! 

Egyik következett a másikból: 1989-ben adták ki az új társasági törvényt, az azt megelőző a 30-as évekből datálódik, aminek volt egy olyan pontja, hogy a bizonytalan kintlévőségeket át lehet alakítani részvénytőkévé. A Magyar Hitelbanknak volt egy 5-6 milliárd Ft-os Tungsram hitele. Ezt, még a régi szabály szerint átalakította részvénytőkévé és a kezdeti 270 milliós  alaptőke  a tranzakció következtében 6 milliárd 270 millióra emelkedett.

Az állam ezt a „ koreográfiát” szó nélkül  hagyta?

Az akkori pénzügyi vezetés nem ismerte fel a lehetőséget! Még akkor sem amikor Demján úr felajánlotta, hogy az MHB befizeti a magyar állam tulajdonrészét! Nem tartottak rá igényt! Tehát, amikor a Girozentrale megvette a 49 %-ot, a Magyar Hitelbank visszakapta  befektetett tőkéjét és ugyanakkor megőrizte a vállalat többségi tulajdonát. Vagyis egy rossz hitelből több milliárd forintot kasszírozott. Talán hihetetlen, de ezt a „ziccert” hagyta ki a magyar állam.

Azt hallottam, hogy a GE  először a kirendeltségek  iránt mutatott vételi szándékot és vegyes vállalatot létesített volna  a Tungsrammal. Volt ilyen „kitérő” vagy ez csak mende-monda?

Az utóbbi. Nert így nem igaz! A GE meg akarta szerezni a piacot és felmérte, milyen komoly szellemi kapacitás van a Tungsramban. Nem abból indult ki, hogy megvegye az érdekeltségeket. Amerikából izzólámpát szállítani nem volt gazdaságos. Nem titkolt szándékuk volt, hogy az energiatakarékos izzógyártást ide hozzák át. Meg is történt. Ez van Nagykanizsán.

Mennyire tudták, hogy mit vesznek meg? Tudtommal  kutatások kerültek ide és szakemberek  Amerikába vezető beosztásokba…

Alaposan előkészítették a dolgot. Nyugodtan állíthatom mert minden tárgyaláson részt vettem, az elsőtől, az utolsóig. Pontosan tudták, mit vesznek meg, milyen szellemi és milyen anyagi értékek árát fizetik ki. Végig követtem, miket kértek, miket néztek meg. Lehetett érezni a megbeszélésekből, mi érdekli őket. Nagykanizsa már akkor központi helyet foglalt el  terveikben, bár még nem volt olyan állapotban mint most. Amióta a tranzakció megtörtént Nagykanizsa lett a legnagyobb energiatakarékos fényforrás gyár.

Sokan voltak hatással önre a 35 Tungsramos 35 év során a Tungsram-családban?

Általában minden olyan vezető, akire felnézhettem,  akitől tanulhattam és minden munkatársam, akivel öröm volt együtt dolgozni. Mint például Szabó Zsigmond, a „varázsló”, aki mindig meglepett azzal, hogy exportált gépsoraink, például Indiában, Egyiptomban, sosem tudták az ígért mennyiséget hozni, csak addig, amíg ő és emberei ott voltak. Vagy ha a fénycső színe nem felelt meg a várakozásnak Zsiga állított  valamit itt, tekert valamit ott és máris olyan lett, amilyennek kellett. Mindenki csak állt és csodálkozott. Most borász.

Aztán beszélgettünk a Tungsram Kereskedőház gépkocsival ellentételezett barter üzleteiről az akreditív rendszerű banki elszámolásról, amit az amerikaiak nem akartak átvenni, a takarékos fénycső lényegéről. Meg az írországi gyáralapításról, majd  ugyanannak  felszámolásáról, amelyben a folyamat mindkét oldalát ő csinálta végig.

Az egész egy téveszmén alapult: voltak, akik azt gondolták, hogy ha az EU-n belül létrehozunk egy gyárat, akkor az egész Tungsram élvezni fogja az EU-n belül gyártók státuszának előnyeit. Ugyanakkor speciális izzót gyártott, kiszámították, mennyi kell ahhoz, hogy gazdaságos legyen. Csak elfelejtették, hogy az egész világ igénye a fele sincs annak, amennyit az üzem termel. Rövid idő múlva hegyekben állt a gyertyaizzó. A gyártó részt felszámoltuk, a kereskedelmi tevékenység megmaradt. Akkor még az ország legfelső vezetése nem hitte, hogy egy magyar vállalkozást fel lehet, illetve fel kell felszámolni, ha veszteséges.

A vízilabdával kezdtük, befejezés gyanánt illő talán visszatérnünk hozzá. Annál is inkább mert vannak, akik a Nagy Üzletet jelentő csapatsportágak, a jégkorong és a kosárlabda előretörését jósolják például a vízilabdával és röplabdával szemben.

Meggyőződésem, hogy ettől nem kell tartanunk. Mert a NOB valóban csökkentésre készül, de  két sportágban emelte a létszámot. Ebből az egyik a vízilabda, a női torna bekapcsolásával, miközben vívásban fegyvernemek csapatversenyeit már meg is szüntették.

Jelenleg a sportban, pontosabban a vízilabda sportágban betöltött szerepén kívül mivel foglalkozik ma Dr. Martin György?

Van egy befektetési vállalkozásom.  A cég ingatlanokat vesz, és készít elő széles skálájú hasznosításra. Szállodától a golf pályán és halastavon át, egészen a bányáig.

Egy kis póló valamelyik uszodában?

A vizet útálom az időközben jött fülproblémám miatt. Valamikor elég jól kezeltem a labdát és a vizet. Ma már nem, és ezt nem akarom, hogy lássák. Van helyette az utazás, a tenisz  a szauna, a kertészkedés.

Golfpályát említett. A golfozás nem tartozik közéjéjük?

Hihetetlen, de igaz: egy átlagos ütő 100 ezer forint, az éves tagsági díj 250 ezer. Sosem lesz tömegsport. Én is kihagyom.    

 Nem sokkal e sorok véglegesítése  előtt érkezett vissza Athénból, az Olimpiáról, ahol a zárónapon is felcsendült a magyar himnusz. Csapatuk, az ő és szakembertársai által kialakított és menedzselt magyar vízilabda válogatott  tiszteletére.  Kép