Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mészáros Sándor

2009.11.16

Kép1954-től a csőgyártás üzemvezetője, 1964-től az elektroncsövek szakmai főtechnológusa.

1970-től a Budapesti Elektroncsőgyár igazgatója. 1975-től fejlesztési főmérnöke.

1984-től,  1988-as nyugdíjazásáig, tanácsadó, illetve főmunkatárs.

1970-től 1996-ig  a Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán az elketroncsövek másodállású főiskolai tanára volt.

A Hiradástechnikai Tudományos Egyesületben 1968-tól a vákuumtechnikai szakosztály elnöke volt, ebbeli munkásságáért Puskás- és Pollák-dijban részesült.

1991 óta özvegy. Házasságából egy fia és egy lánya született. Fia 1993-ban, 41 évesen elhunyt nem sokra rá az ő fia, azaz egyik unokája is. Lányával, vejével és három unokájával él.  Többször ismerték el Kiváló Dolgozó jelvénnyel és miniszteri dicsérő oklevéllel. Megkapta az IPM Kiváló Munkáért érdemrendet. 

 

Elvarázsoltatásom  2003 kora őszén kezdődött Fonyódon a bemutatóval egybekötött előadásán, ahol szinte rögtön felfogjuk:  a téma szerelmetesen elhivatott, nagyhatású mesterét  halljuk. Illetve látjuk. Amit látunk! A  plazmagömböt, benne a Szent Koronával és káprázatos gáz kisülésék földön kívüli koreográfiáját plasztikus, élvezetes magyarázattal kísérten. Az  elcsodálkoztató ember, Mészáros Sándor elhiteti velünk, hogy az evilági dimenziók és  ismeretlen másikak találkozhatnak, keresztezhetik egymást és akár életünket is. Mondjuk ha ő úgy akarja.

Apámék üllői házában már 14 éves koromban volt egy kis 3x2 méteres laborom, műhelyem vagy minek nevezzem. Ott bütykörésztem. Nemcsak a vegyészet érdekelt, hanem a repülés, a mozdonyok, meg sok minden. Érdeklődésem szinte mindenre kiterjedt.

A későbbiekben nyert a vegyészet!

Illetve: mivel az egyetemen Bay Zoltánt is hallgattam, aki akkor az Izzó vezérigazgatója volt, az elektronika is belenőtt  testembe, lelkembe, szívembe.

 A gyárban vegyészként kezdtem és fél fűtőáramú katódokat gyártottam. Az akkor csúcstechnológiának számított. Titkos tudománya volt az üzemnek, Vaszily főmérnök meg is tiltotta, hogy engedélye nélkül bárki bemenjen abba a laborrészbe, ahol ezek a munkák folytak. 

Ezután lépett „házasságra  benned  a vegyészettel az elektronika.

Négy évi vegyészkedés után nagyon jó kapcsolatba kerültem olyan villamosmérnökökkel, mint a Kerekes Béla, ifj Bay Zoltán és mások, akiktől megtanultam a csövek lelkivilágát is és mivel általában konferenciákon  hozzászóltam a problémákhoz, ezért hamar elterjedt rólam, hogy nemcsak vegyész vagyok, hanem értek a csőtechnikához is. Ezért már 54 végén ki akartak nevezni egy nagy gyártó osztály vezetőjének.

Hogy értendő, hogy csak akartak?

Kőri Ödönt, mivel századosként végigharcolta a háborút, racionaliziláták. A helyére akartak tenni. Megkaptam a kinevezést, amit a másnap odaérkező Natonek Imre  új igazgatónak visszaadtam azzal, hogy túl korai, nem értek a vezetéshez, viszont aki eddig csinálta, ő  ragyogóan. Natonek ezt elfogadta, így Kőri maradt a helyén és én is. Amikor nyugdíjba ment én voltam az igazgatója. Sírtunk egymás vállán, mert azzal, hogy akkor visszaléptem ő még 18 évig maradhatott a helyén. Mindig segítettem az embereket, mintsem  gáncsoltam volna őket.

Szikár, szívós alkat ma is, mint fiatalon volt. Lénye akaratossággal vegyes akaraterőt, tekintélyt,  sugároz. Ahogy mondják, mindig  fontos volt számára, az irányítása alatt dolgozó fiatalok fejlődése. Környezete felnézett rá, de nyilván voltak olyanok is akik vitatták egy-egy meglátását vagy döntését.

A hálózati miniatűrcső gyártás vezetője lettem 1955-ben, ami a legspeciálisabb csöveket gyártotta: nagyfeszültségű egyenirányítókat, eltérítő csöveket. Ez nagy lökést adott ahhoz, hogy megtanuljam a TV-csövek tudományát is. Eleinte főleg a tömeggyártás foglalkoztatott, kidolgoztam a gépi anyagelszámolást, selejtnyilvántartást és egy sor üzemszervezési problémát oldottam meg. De tanulmányoztam a rádiókészülékeket, sőt a TV-t is. Annyira, hogy az országban elsők között állítottam össze „amatőr” körülmények között, alkatrészekből televízió vevőkészüléket, aminek csodájára jártak üllői barátaim.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc a gyárban ért…

Tagja lettem a gyári majd a vállalati munkástanács elnökségének is. Kerekes , Várkonyi Laci és a többiek. Erre nagyon büszke is vagyok. Fel akartuk lendíteni a  vállalatot és mindent elkövettünk azért, hogy az Izzó példakép legyen az események előrehaladtával. Működésünk elismertségét, az bizonyította, hogy az országban nálunk oszlatták fel utoljára a munkástanácsot 1957 május 15 –körül.

Azután már főleg a szakma és a tudomány felé fordultál.

Az 1962-ben hivatalba lépő Dienes Béla 1964-ben az egész elektroncső gyártás főtechnológusának neveztek ki  Árvay Laci mellé. 70-ig végeztem ezt a feladatot. Boldog korszakom volt, mert azt csináltam, amit akartam, mármint szakmailag, és amit tettem az maradandó volt. Például a Siemenstől rendelt szivattyú, – később 12-t készített a gyár – ami teljesítményt a duplájára emelte, de részt vettem a képcsőgyártás technológiájának fejlesztésében is.

Ezt követte az igazgatói kinevezés 1970-ben?

Amikor Király Endre nyugdíjba készült igazgatóhelyettesnek kerültem mellé, majd fél év múlva kineveztek igazgatónak. Abban az időben Dienes Béla nagy átszervezést hajtott végre: a Rádiócsőgyárhoz került a Fejlesztés a Katódsugárcső gyártás, azaz, igazgatóságom alatt Kaposvár kivételével lényegében az egész ágazat egy kézbe került. Azután 1975 közepén Nagy Lajos lett az igazgató, én pedig fejlesztési főmérnök mellette. Nem volt rossz. Újra azt csinálhattam amihez kedvet éreztem, ami épp a legközelebb állt érdeklődésemhez.

Később még  Gábor Andrásnak voltam olyan műszaki titkár féléje, majd nyugdíjba mentem.

Génjeiből eredően rendszerető, rendszerező ember. Az interjúra hozott nagy táskából a beszélgetés szinte minden fordulatához tárgyat, fotót, szemléltető eszközt vett elő. Például emlékkönyvet 230 bejegyzéssel, a kerekeken guruló robot fényképét.

Nyugdíjasként sem a kiskert csendjét és felüdítő elfoglaltságait választottad.

Szeretem átadni, amit tudok. Megmutatni és láttatva tanítani. Az Izzón belül annakidején beindítottuk a „mérnökovodát, hogy a bekerülő fiatalok megismerjék a gyárat. Közben a Landlerben esti mérnökképzés közreműködője voltam. A Kandó nappali tagozatán 68-tól 95-ig tanítottam  Nagy kofferral jártam be az órákra, mert igyekeztem mindent bemutatni, amiről beszéltem volt.

A gyárból végleg 1992-ben mentem el és ma is a vákuumelektronika területén hasznosítom szakmai ismereteimet.

Végére marad a fotóalbum. Boldogság és bánat dokumentumai. A szakmai siker és magánemberi öröm nem örök: ki kell bírnia felesége halálát és nem sokra rá  negyvenegy éves fia, utána  fia fiának,  unkájának elvesztését. Nem kárhoztatja a sorsot, de azt sem mondja, hogy feldolgozta volna fájdalmait. Most együtt él lányával, vejével és három unokájával, az átépített, felújított házban és igyekszik csak a „ derű óráit számolni” . 

 Három állandó tanácsadói megbízásom van. Sikeresnek mondhatom magam szakmailag, erkölcsileg és tulajdonképpen  anyagilag is. Ankétok, előadások és legutóbb szülőhelyemen, Üllőn kiállítás az életművemből. Nem először. Szeretnek, várnak. Új szakkönyvön dolgozom, tagja vagyok tudományos egyesületeknek, testületeknek és két találmányom vár bejegyzésre. Kellene más?

Becsukja a nagy táskát, a varázsló elteszi a „pálcát”, de továbbra is áramlik belőle a meghatározhatatlan vibrálás. Mintha egy különleges „adó” szüntelenül „vevőt” keresne. Amikor elválunk két jelvényt ad: az egyik a 30 éves Egyesült Izzó  törzsgárda, másik egy krémszínű alapon arany T betűs: „50 éves a Tungsram elektroncső” Alighanem  minden beosztása, rangja, eredménye közül a legtöbb, hogy ő Mészáros Sándor. Utánozhatatlanul varászlatos személyiség.  

 

A portré 2004 április 16-án készült 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.