Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Neugebauer Jenő (1920 - 2009)

2009.11.14

 Tevékenysége mindvégig a Wolframgyártáshoz kapcsolódott.  Millner Kép Tivadarral együtt végzett munkája során felfedezte a wolfram- és molibdénoxidok gázalakú vegyületeit.  Jelentős kutatási – fejlesztési eredményeket ért el további munkája során is.  Nemzetközileg elismert, nagy tekintélyű szakember.

1980-ban ment nyugállományba, majd azt követően 18 évig a MTA Műszaki Fizikai Kutató Intézetében dolgozott a Tungsram kutatási témáin.

1998. évben Széchenyi Díj elismerésben részesült.

 

 

Találkozásunk úgy esett, mintha legalábbis magas rangú diplomaták lettünk volna, holott semmi nem állt tőlünk, különösen tőle távolabb, mint a politikában szerezhető érdem. Ő tudós volt. Szóval kocsival vittek engem is és hozták őt is egy közös ismerősünk családi házába,  ahol beszélgetésünk a nagyon kellemes teraszon történt, nagyon kulturált körülmények között, Az autó hátsó üléséről szállt ki, alacsony, finoman törékeny öregúr, 84 évesen. Az árnyas kerti asztalnál azt éreztük rajta, hogy nagyon szívesen beszél a múltról, a munkájáról, az eredményeiről. 

 

Kezdettől fogva műszaki és botanikai érdeklődésű voltam egyaránt.  Az egyiket kötelezőnek fogtam fel, a másik a szórakozás jelentette a számomra.  A kémiához akkor kezdtem vonzódni, amikor 13 éves koromban kaptam egy könyvet, rengeteg kémiai vegyülettel.  Arra a következtetésre jutottam, hogy a kémia egy olyan tudomány, amely sűrítve ad ismereteket, sokkal átfogóbban, mint a részletező tudományok.

Én a szerves és a szervetlen kémia határterületét szerettem, főleg a fizikai módszerek alkalmazhatósága miatt.

 

Mitől lett önben a wolfram a wolfram, hogyan alakult ki ez a  vonzalom?

 

Náray Szabó István prof. mellett dolgozva  - mint tanársegéd -  az Egyesült Izzótól kapott W – anyag minták vizsgálatával kezdtem.  Jó formán egy folyamatos szakmai átmenettel kerültem az Izzóhoz.  Nem mindenki örült a főnökeim közül annak, hogy én elméleti közelítésekkel foglalkozom, ugyanis a gyártás egészen más.  Szerencsére az Izzó egy olyan sokrétű vállalat volt, hogy ott minden probléma előállhatott és bátran mondhatom, hogy amivel és foglalkoztam, azzal senki más nem.  Tehát ha problémáik voltak, akkor hozzám fordultak.

 

Körülhatárolható, hogy pontosan mivel foglalkozott, hogy mi volt pontosan az Ön munkája?

 

A wolfram és a közbenső termékek kristályszerkezetének vizsgálata.

 

A világon végtelen féle fajta  anyag van, miért pont a wolfram lett a kiválasztott?

 

Már tanulmányaim kezdetén is végeztem wolfram vizsgálatokat és az számomra igen változatos és érdekes volt, ezért mindvégig kitartottam mellette.

 

A wolframnak a fényforrásgyártáson kívül is van meghatározó szerepe?

 

Inkább a keményfémeknek, mivel azok a wolframnak karbidjai.

 

 

 

 

Hogyan alakul pályája az Egyesült Izzóban? Miből állt a  napi munkája?

 

A laboratóriumi körülmények között végzett munkák mellett közvetlen, manuális munkákat is elláttam a wolframgyártásban. Méghozzá naponta! Például vizsgáltam a wolframsavak dopolását és a kísérleti wolfram rudak színterelését.  Nagyon jó és közvetlen szakmai kapcsolatom volt az üzemi emberekkel.

Ugyan ezt elmondhatom Tury Pállal és Millner Tivadarral kialakult kapcsolatomról.  Minden ismeretűket megosztották velem és ezekre biztosan tudtam építeni.  Később Benkő Béla gyárigazgatóval alakult nagyon jól a kapcsolatom és vált szinte napi rendzserességűvé.

 

Mik voltak a legnagyobb sikerek és mik voltak olyanok, amelyekre azt mondta, hogy nem úgy sikerült min,t ahogy szerette volna?

 

Szívesen emlékszem vissza arra, hogy közös munkával az üzemben két egészségügyi veszélyt sikerült elhárítani: az arzén alkalmazását és a tórium-tartalmú wolfram előállításánál a porzással járó művelet kiiktatását.

Siker volt  - egy-két hónappal a céghez kerülésemet követően -  a wolframoxidok illékonnyá válása vízgőzzel tárgyú felfedezés.

Továbbá siker volt a különféle wolfram anyagminőségek kifejlesztése az izzólámpák mellett más fényforrások konstrukciós igényei alapján.  És még sorolhatnám tovább a szakmai  sikereket.

 

Ön elsősorban a munka tudományos oldaláról közelített a problémákhoz.  Az Egyesült Izzóban megfelelő körülmények voltak a kutatási – fejlesztési munkák ellátásához?

 

Meg voltak a színvonalas munkához szükséges tárgyi és személyi feltételek.  Persze nem úgy, hogy tálcán tálalták elénk, hanem ki kellett keresni azokat a lehetők közül.  Kiváló tudású és gyakorlatú szakemberekkel dolgozhattam együtt.

 

Tudomásom szerint Ön nagy nemzetközi  elismerésnek örvend. Sokat utazott, hívták  nemzetközi konferenciákra, szimpóziumokra?

 

Valóban. Gyakran.  Nagyon emlékezetesek voltak számomra a külföldi utak.  Kandidátusi fokozatom megszerzése után alkotószabadság keretében Eindhovenben, a Philips alapítású Műszaki Egyetemen töltöttem 3 hónapot.  Kitűnő munkakörülmények között dolgozhattam, habár betekintési lehetőséget nemigen biztosítottak számomra. Érthető okokból.

Érdekelt voltam a japán TOSHIBA cégtől származó w-gyártási eljárás vásárlásának előkészítésében.  Amikor a TOSHIBA Kutató Központba mentünk, a portás sorba nézte az igazolványainkat és amikor az én igazolványomat vette a kezébe, felállt és meghajolt előttem.

A moszkvai Elektrozavod-ban is otthonosan mozogtam.

Többször vettem részt szakmánk világtalálkozóin a Planse Seminar-okon Tirolban, előadásokat is tartottam.  Ugyancsak résztvevője voltam a Londonban megtartott Magyar Műszaki Napoknak, ahol szintén mint előadó vettem részt.

 

Tulajdonképpen milyen beosztásai voltak az Izzóban?

 

Nem tudom. Amikor nyugdíjba mentem, szintén megkérdezték, milyen beosztásom volt  időben az utolsó? Azt válaszoltam, hogy ugyanazt mint amikor beléptem, azzal a különbséggel, hogy az akkori 2 fő beosztottal szemben 12 munkatársam volt a végén.

 

A megbecsülésben azonban nem lehetett hiba?

 

Erre sem tudok egyértelmű pozitív választ adni.  Dr. Molnár Józseffel együtt kezdtünk az Izzóban és amikor műszaki igazgató helyettes lett Ő intézte el, hogy külön engedéllyel miniszteri kiemelt fizetést kaphassak.  Igaz, hogy utána 10 éven keresztül nem adtak béremelést.

 

Amióta nyugdíjban van, tartja a kapcsolatot a szakmával?

 

Nyugdíjazásomat követően 18 évig voltam a Műszaki Fizikai Kutató Intézetnél és ott folytattam a Tungsramos munkáimat.  A wolfram a lehető legnehezebb fém.  Egy agyonrágott csontnak látszik, de iszonyú sok megoldatlan probléma van még a fém körül.  Szeretem ezt a munkát, és szeretem még ma is a nehéz kihívásokat.  A szakmai kapcsolatom ma már inkább nosztalgikus.

 

Egyéb elfoglaltsága?

 

A korom folytán már csak régi kedvtelésemnek élek, sivatagi különleges növényeimet gondozgatom.  A botanikázást kedvelem. Talán nem véletlen, hogy pályámat Náray Szabó István „Kristálykémia” című könyvéhez szükséges ritka vegyületek kipreparálásával kezdtem, a wolframspirálok kristályos szerkezetének kutatásával töltöttem több mint 50 évet és most a „Kristályvirág félék” szórakoztatnak.

Van 3 fiam és 3 unokám. Feleségem és lányom meghaltak.

 

Széchenyi Díjasként a ma élők közül Ön a legmagasabban  kitüntetett a Tungsram eddig volt szakemberei közül

 

Hárman kaptunk egy közös témáért Széchenyi Díjat.  Meg kell jegyeznem azonban, hogy minden eddigi elismerést a Tungsram-on kívülről kaptam.  Ez talán az én hibám is lehetett, hogy nem tudtam adminisztrálni magamat, nem jól mozogtam, nem „népszerűsítetem magam  a „fontos” társaságokban. Ahogy mondani szokták nem volt alkalmam jókor lenni jó helyken.

 

A teraszárnyas asztalánál is érződik a meleg. Jenő bácsi láthatóan mégis élvezte a beszélgetést. Olyannyira, hogy kétszer a vendéglátók által elé tett sörbe is belekortyolt.

 

Tudja mi a indította el a világot azon fejlődési úton, amin jelenleg halad? Ez – mutatta és felemelte az asztalon fekvő mobiltelefont.– Hogy az elektronikát sikerült mikró méretkere kicsinyíteni. Ha mindazt, amire ez a készülék képes, mechanikus úton akarnák megvalósítani, az építmény nagyobb lenne, mint a víztorony. Most meg zsebre tesszük. És még nem tartunk a végén.          

Amikor elmegy még jó ideig hatása alatt vagyunk a találkozásnak. Hogy itt járt egy műszaki legenda köztünk. Állítólag, ha bárhol a világon bármilyen probléma merül fel wolframmal kapcsolatban, a második mondat az: fel kell hívni Magyarországon Neugebauer Jenőt.

 

 

Kép

 

 

A beszélgetés 2004 júniusában történt.

Dr. Neugebauer Jenő 2009. július 16-án elhunyt.

 

(Az írás Vígh Károly segítő közreműködésével megjelent portré alapján készült.)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.