Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tarnai Dezső

2009.11.07

 

Kép 1976-ban a Magyar Elektronikai Ipar Fejlesztési Programjának megvalósításában kap feladatot, de megbízatása során végig kapcsolatban marad a gyárral.

1981 –től 1985-ig  a Tungsram Felügyelő Bizottság elnökhelyettese.

1987 október 1-én tér vissza a gyárba, mint Személyzeti Szociális Igazgató.

Posztjáról és a vállalattól 1996-ban távozik

1996 július 1-től a kecskeméti székhelyű KNORR-BREMSE Fékrendszerek Kft.

Tudásmenedzser- és Emberi Erőforrás Igazgatója.

Első felesége, 1986-ban bekövetkezett haláláig szintén TUNGSRAMOS volt. Újra megnősül, felesége: Éva.

Két felnőtt fia van, mindkettő a TUNGSRAM SC kosarasa volt, egy nevelt lánya és három lány unokája van.

A történelemnek az a része jutott a  45 és 65 év közöttiek jelentős részének, hogy nem volt képes már a sors kínálta (vagy nem kínálta) keskeny pallón „átegyengetni” a „ túlsó” partra. Azaz amikorra helyzetbe kerülhetett volna, már nem került helyzetbe. Egy részük saját hibájából,  másik részük azért, mert „nem tudott jókor, jó helyen lenni”, harmadik részük meg „csak”. Tarnai Dezső átjutott. Át akart jutni. Mert át tudott jutni. Mert tudni akart átjutni.

Néhány perces késéssel érkezem a találkozóra. Ő már a kis tanácskozó teremben ül és laptopján petyegteti a billentyűket, beleavatkozva munkahelyi feladatainak folyamatába távolból is. De aztán a kölcsönös köszöntés után befejezi, hogy visszatérjünk a régi Izzóba, vissza a Tungsramos időkbe. Két régi ismerős.

A vállalthoz l968 – ban, a Szervezési Főosztályára léptem be, közelebbről a statisztikai osztályra. Mint pályakezdő rendszerfejlesztéssel foglakoztam. Olyan neves szakemberek, mint Dr. Pitroff Pál, Stern Jenő, Móga Győző keze alatt dolgozhattam, aki az 1848-as tábornok leszármazottja volt. Nemcsak szaktudását adta át, hanem igen sok érdekes történelmi ismeretre tehettem szert általa.

Sok érdekes munkánk közül a fényforrásgyártás értékesítés centrikus termelés-irányítási rendszerének kialakítása volt, amire ma is büszke vagyok. Mint említettem Pitroff Pali a volt  szervezési főnök és Wohl Péterrel kitalálták, hogy fordítsuk meg a dolgot: mivel a világ minden táján vannak kirendeltségeink, mondják meg ők, miből mennyi az igényük és erre termeljünk, szervezzük a számítástechnikai folyamatot. Az elgondolás  abban az időben, megközelítésben és módszerben egyaránt korszerű volt. A tény, hogy az értékesítés igénye határozza meg a tervet, akkor szinte forradalminak számított. A 60 – as évek végét írtuk. Tervutasításos rendszerrel, lyukkártyás számítógépekkel,  kézi rajzokkal. Sohasem felejtem el, amikor a félig megszáradt pausz papírra vetetett folyamatábrám, az egyeztetés hevében Pataki kollégánk tenyerére tapadt.

Néhai feleséged is Izzós volt vagyis a sokoldalú, többgenerációs kötődést képviseltétek?

Természetesen feleségem és mindkét fiam is kötődött a vállalathoz, egyaránt kijárták a vállalati bölcsődét és az óvodát. Mindennapi életünkben sem távolodtunk el a nagy családtól, hiszen 1972 - ben a TUNGSRAM lakótelepre költöztünk.

 

Ezt követte egy kis „hűtlenség”, bár az akkor szakmai felkészültséged elismerését jelentette.

1976 . -tól a Magyar Elektronikai Ipar Fejlesztési Programjának a megvalósításában kaptam feladatot, illetve lehetőséget és kerültem közel a vezetés szakterületéhez. A munka jellege olyan vezetőkkel hozott össze, akiktől nagyon sokat tanulhattam. De ebben az időszakban sem távolodtam el a vállalattól, hiszen sok közvetlen szakmai egyeztetésünk volt.  Több nagy fejlesztési program döntésének előkészítésében vettem részt.

 

Azután jött számodra egy újabb forduilat éve: 1987

Addigi életutam bátorított arra, hogy 1987 – ben megpályázzam a Tungsram Rt. Személyzeti Igazgatói állását. Elnyertem! Viszont amikor beültem a székbe, mindjárt láttam, hogy ami van és ahogy van, az nem mehet tovább! Változásokat kezdeményeztem.  Mondhatom izgalmas időszak volt, hiszen belépésemmel szinte egy időben nyugati szervezetfejlesztési cégek közreműködésével kezdett hozzá a vállalat az új piaci és gazdasági környezethez alkalmazkodó  struktúra és működés megvalósításához,. A szakterületemen végrehajtott korszerűsítések mellett annak a nagy munkának is részese lettem.

Az Izzó a hatvanas-hetvenes években is eltérő szerkezetű volt a magyar vállalatokhoz képest.

Valóban. Érdekeltségei –gyártó és kereskedelmi szervezetek – a világ minden földrészén jelen voltak és természetes, hogy az ott dolgozó kollégák sok új, korszerű információt hoztak haza. A 80 – as években a személyzeti munkát is éppen az tette különösen vonzóvá, hogy a vállalatnál már akkor korszerű vezetési rendszerek működtek. Mint az egyéni teljesítményértékelés, a karriertervezés stb. Az Izzóban, közel 100 éves alapítása óta hagyománya volt például az ajánlásoknak, a pályaorientált vagy feladatcentrikus képzéseknek. Vagyis a jelenleg alkalmazott módszerek elődei már ismertek, bizonyos szinteken kipróbáltak voltak és valamilyen szinten működtek.  Ki merem jelenteni, hogy a GE  átalakítási program – aminek a szükségességét a tanácsadók általunk is kimondatták – lényegében  tőlünk és velünk indult el.

 

Tehát nincs  mit „szégyellni” a közel három évtizedre visszagondolva?

Sőt. Ma is büszke vagyok mindarra, amit  csináltunk. Ha bemész egy intézményhez, egy jelentősebb céghez, ott szinte biztos, hogy legalább egy volt Tungsramossal találkozol. Ez nem véletlen, hiszen a Tungsram olyan korszerű technikákat alkalmazott, aminek ismerete következtében jól „eladható” volt a dolgozó a munkaerőpiacon.

 

Hogy élted meg az irányításváltást?

Az amerikai vezetés megérkezésével  tökéletes szemléletváltás történt a cégnél. Piacorientált, egyszerű, egyúttal praktikus irányítás, a tudás és a szakértelem felértékelődése, a team munka és ezzel egyidejűleg  felhatalmazás és a kockázatvállalás bátorítása. Ezek a „prioritások” új kiivások elé állították a vezetést. Az ember ebben a struktúrában egy konkrétan értékelhető erőforrássá vált, aminek a fejlesztése új eljárásokkal került  előtérbe. A korábbi tapasztalatokat felhasználva nagyot kellett váltani. Amerikai vezetők és szakemberek irányításával, sok tréninggel lettünk képesek azonosulni az új követelményekkel.

Hat évet töltöttem el  a szervezetben, végül is 1996-ra jutottam arra a következtetésre, hogy váltanom kell. A lehetőségre nem kellet sokat várnom, egy fejvadász cég segítségével a német érdekeltségű Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft kecskeméti vállalata adott lehetőséget szinte minden korábbi tapasztalatom hasznosítására Tudásmenedzser- és Emberi Erőforrás Igazgatói beosztásban. Mondahatom nagyon jól érzem magam.

 

Kiemelhető valami az emlékeid közül?

 Életem legszebb öt éve volt, amikor a szervezési főosztályon termelésirányítási számítástechnikai rendszerek kifejlesztésén kellett gondolkodni. Ez akkor  egy fiatal szakember számára különleges lehetőséget kínált, ami megmondom őszintén, szinte hihetetlen volt. Akkor is és utólag is.

Ezek szerint elégedett vagy? 

A kreativitásom csúcsán érzem magam. Büszke vagyok, kulcsbeosztásban dolgozom. Hasznosítom, mi több, továbbfejlesztem mindazt, amit az Izzóban, a Tungsramnál, majd végül a GE-nél  tanultam, tapasztaltam. Hagynak kibontakozni. Most éppen négy nemzetközi konferencián fogok előadást tartani. Sokirányú szakmai lefoglaltság és elismertség vesz körül.

 

Milyennek gondolod a hintaszékes korodat?

Olyan a mostani eszem szerint nem lesz. Amíg képes leszek rá szeretnék oktatni, szakérteni, tanulni és hasznosítani az addig is továbbhalmozó tapasztalataimat.

 

Ahhoz a típushoz lehet őt sorolni, amelyik azt tartja: sosem öregszünk meg. Nincs rá időnk. Legfeljebb változó optikán át, változó szemszögből látjuk a dolgokat, Nap, mint nap bölcsebben.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.