Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Till István (1933-2014)

2009.11.04

 Kép  Első munkahelye az Esztergomi Repülőgépgyár (1951-1953). 1953 és 55 között tényleges katonai szolgálatot teljesített.

A Tungsramhoz 1955. december 12-én lépett be a Vasas Izzó SE sportolójaként. Három hónappal később a Munkaügyi Főosztály Munkaszervezési Osztályára került műszaki ügyintézői munkakörbe. Munkája mellett a sportkör vízilabda-csapatában szerepelt 1962-ig, aktív sportpályafutása befejezéséig.

1967 és 1970 között a Váci Fényforrás- és Üveggyár, 1971-től a Vákuumtechnikai Gépgyár munkaügyi osztályvezetője, majd az Üzemgazdasági és Kereskedelmi Főosztály vezetésével bízták meg.

1979-től a vállalati Szakszervezeti Bizottságban a Közgazdasági Bizottságot vezette.

A Tungsram delegáltjaként közel 4 évig részt vett a TUNGSRAM Rt. Miniszteri Felügyelő Bizottságának munkájában.

1983 novemberében vezérigazgatói megbízással a Vasas Izzó SE vezetője lett, 1984-ben pozíciójában megerősítették, illetve megválasztották a Sportegyesület elnökének. E funkciót nyugdíjba vonulásáig, 1993-ig töltötte be.

Jelenleg a Sportegyesületek Országos Szövetségének regionális sportigazgatójaként társadalmi munkában tevékenykedik – különösen a korosztályos utánpótlással foglalkozó kis és nagy egyesületek gondjainak enyhítéséért.

 

Az őszbe csavarodott hajon kívül Till Istvánon nem sok nyomot hagyott a múló idő. Energikus, széles gesztusokkal beszél, egyébként is olyan ember, aki elvárja, hogy figyeljenek arra, amit mond. Beszélgetésünk során többször is hangsúlyozta, hogy a tungsramos éveket sikerek egymásutánjaként élte meg, élvezte a munkáját, tisztelte nagy tudású főnökeit, szerette kollégáit. Úgy emlékszik vissza, egy percig sem volt haragban senkivel.

István, önéletrajzodban írod, hogy tungsramos éveidet a Munkaügyi Osztályon kezdted. Mint munkaerő-gazdálkodás hogyan tudtatok beleavatkozni egy ilyen nagyvállalat életébe? És egyáltalán, hogyan kerültél, István a Tungsramhoz?

A nagybátyámon keresztül, aki a FŐVÁM főtanácsosaként nagyon jó viszonyban volt Aschnerrel, akit én 9 éves koromban ismertem meg, 1939-40-ben. Másodszor 1946-47-ben találkoztam vele, amikor már Kőrösi Pista volt a sportmecénásom itt a Tungsramban. Egyébként Lippach Zoltán főosztályára, pontosabban a sportkör tornaszakosztályát vezető Vida Ignác osztályára kerültem kiváló sportolók közé, Zergényi Kálmán, Hulényi Miklós, Bernáth András, Göröcs János és az UTE híres labdarúgó-menedzsere, Konkoly Béla társaságába.

Három hónappal később (mivel belépésemkor már technikusi végzettségem is volt) – vizsgáztatás után, mert akkor ez még így ment – a Munkaügyi Főosztály Munkaszervezési Osztályára kerültem műszaki ügyintézőként. Munkám mellett a Vasas Izzó vízilabda-csapatában szerepeltem 1962-ig, aktív sportpályafutásom befejezéséig. Az igazi munka az osztályunkon1957-ben indult, amikor Fóris Bandi vette át a Munkaügyi Főosztály vezetését. Munkaerő-gazdálkodás, munkaidő-kihasználás, termelékenység, statisztika, kapacitásszámítás, a KGM-mel szoros együttműködésben. Amit én a munkaügyről tanultam, azt Fóris András osztályvezetőnek köszönhetem. Két diplomás, végtelen intelligens, príma vezető volt. Miután a központhoz tartoztunk, át kellett hogy lássuk a 36 000 fős teljes nagyvállalatot. A számos ide csatolt kisebb vállalat integrálását a Személyzeti Főosztállyal együtt mi végeztük el. Mi készítettük elő számukra a terepet, alakítottuk ki a szervezeti működési szabályzatokat stb.

Mit szerettél Te igazán ebben a munkában?

Ez nem káderpolitikai munka volt, hanem vállalatszervezés, iparszervezés, kapcsolatteremtés. Erre az időszakra (1959-62) esett például egy igen jelentős munka a KGM megbízásából. Osztályunk készítette el amerikai minta alapján a KGM-HÍRIG ipari nagyvállalatai részére ajánlott szervezési és működési szabályzatot, a KGM hatáskörébe tartozó 25 ipari nagyvállalat kapcsolódási rendszerét.

Ha jól számolom, 38 évig dolgoztál a Tungsramban. Melyik periódusod tetszik ebből Neked a legjobban? Ha Cipola segíthetne egy bűvészmutatvánnyal abban, hogy visszakerülhess abba a korba, amelyiket a legjobban szerettél, melyik lenne ez? A feladat, a társaság, a közösség, hol tetszett a legjobban?

Erre nehéz válaszolni. Nézd, nekem a belépésemtől kezdve a nyugdíjba vonulásomig csak sikerélményem volt. Nem volt csalódásom. Keményen sportoltam. Engedték, de a munkát el kellett végezni. Egyik főnököm, valamikor 56 előtt, egyszer megkérdezte, hogy minek vettem rész a Balaton-átúszáson, ha csak a 10. helyre futotta… Volt, amikor a kora reggeli edzés után 2 percet késtem, s a csoportvezetőm ezért letiltotta a havi prémiumomat. De én ezeket sem kudarcként éltem meg. Tettem a dolgomat. 1962-ben osztályvezető-helyettes lettem, majd műszaki igazgatói megbízással megszerveztem és lebonyolítottam a vállalati szerszámgyártó üzemek összevonását a Gyöngyösi Félvezető- és Gépgyárba. 1967-ben a Váci Fényforrás- és Üveggyár 2 évre elkért munkaügyi osztályvezetőnek. 4 év lett belőle. 1971-től a VTG-hez kerültem munkaügyi osztályvezetőnek. A gépágazat megalakulásakor vezérigazgatói kinevezéssel egy új szervezet, az Üzemgazdasági és Kereskedelmi Főosztály vezetésével bíztak meg. Tungsramos éveim egyik legszínesebb és legeredményesebb időszakát töltöttem itt 1978-ig.

1979-től kerültem a vállalati Szakszervezeti Bizottság Közgazdasági Bizottságának élére. A feladat nagy kihívást jelentett. Itt tettem szert azokra a nagyvállalati ismeretekre, amelyeket vállalati delegáltként a TUNGSRAM Rt. Miniszteri Felügyelő Bizottságában közel 4 éven keresztül hasznosítani tudtam. Végül 1983 novemberében vezérigazgatói megbízással az akkor még Vasas Izzó SE néven működő sportegyesület vezetője, egy évre rá elnöke lettem. E funkciót nyugdíjba vonulásomig, 1993-ig töltöttem be.

Pista, meddig is vizilabdáztál Te?

1963-ig, a Vasas Izzóban, Molnár Géza, Ipacs Gyuri, Sztanó Tomi, Takács Pista társaságában. Együtt kerültünk fel az NB I-be. De a vége felé, 1959-60-tól már nem sokat szerepeltem, lejártam ugyan edzésekre, de akkor már az egzisztenciámat kellett építenem. Gyakorlatilag én tartottam el a családomat, apámat, anyámat, 1959-ben meg pedig meg is nősültem. Akkor már majdnem 30 éves voltam, nekem már másra kellett koncentrálni.

Hogyan illeszkedett annak idején a Tungsram életébe a sport? Azt beszélik, nem csak Aschner Lipót, de Dienes Béla is sokat tett érte.

Ez valóban így van. Aschner 1911-ben alapította az Ampère Sportegyesületet. 1 hétig ültem annak idején a Levéltárban, míg megtaláltam azokat a dokumentumokat, amelyekből például kiderült, hogy16 000 pengőt szavaztak meg a tornászház építésére. Egyébként 265 emberrel alakult a sportegyesület, és Bay Zoltán volt az elnökhelyettese, haláláig. Ashner 1922-ben lett az UTE elnöke, ő is sportos ember volt, állítólag gyalog sétált le az UTE meccsekre rózsadombi házából, fia Davis-kupás teniszező volt. Aschner építtette fel Európa első fedett teniszcsarnokát, a tungsramosoknak-újpestieknek pedig a Tungsram-uszodát. Ez volt az UTE aranykora, egészen a háborús évek kezdetéig.

A Vasas Izzó 1951-ben alakult újjá, s valóban Dienes Béla vezérigazgatósága alatt „futott fel”. Ő építtette a tornacsarnokunkat is. Én Dienes Bélát nagyon tiszteltem. Hazafelé gyakran benéztem hozzá. Volt úgy, hogy este hétig elbeszélgettünk. Született menedzser. Emberséges volt, humora volt, élt-halt a gyárért, soha nem ment haza időben, hallatlan jó memóriája volt, ő volt az egyetlen olyan „keleti” vezérigazgató, akit mindig a miniszter fogadott. Szinte belépése pillanatától 1982-es távozásáig állandó kapcsolatban voltam vele.

De szerénytelenség nélkül hadd mondom el, hogy az én közel 10 éves sportköri elnökségem alatt 1987-ben három csapatunk nyert magyar bajnokságot és kupát, ez egyedülálló teljesítmény Magyarországon. 1992-ben gyakorlatilag saját utánpótlás-nevelésünkből származó három csaptunk (kosárlabda, röplabda, vízilabda) öt Európa Kupa tornát játszott, 2 magyar bajnok, 3 kupagyőztes csapatunk volt, és mindez 1983-tól kezdve minden évben csökkenő költségvetés mellett.

Till István így hetvenes évei elején, ma is aktív részese a magyar sportéletnek. Minden nap belátogat a Sportegyesületek Országos Szövetségébe, ahol regionális sportigazgatóként elsősorban szervezési ügyekkel foglalkozik. Ahogy némi malíciával megemlíti, azért a klinikákra is sokszor be kell hogy látogasson. Ezt egyszerűen nem hiszem el neki.

 

A beszélgetés időpontja 2004 június 17.

Az írás Surguta László segítő közreműködésével megjelent portré alapján készült.   

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

most Vecsés Budai N A 110/b

(Tamás László, 2011.09.25 16:10)

Néha jó vissza nézni a régi szép dolgokra, nagyon sajnálom, hogy nem saját hibából kellett megválnom az Izzó munka ügytől. Az ott töltött rövid munka éveim a jó munkatársi kapcsolatra emlékeztetnek. Bízom, hogy ez életben még egyszer találkozhatunk. Üdvözlet Laci.

most Vecsés Budai N A 110/b

(Tamás László, 2011.09.25 16:10)

Néha jó vissza nézni a régi szép dolgokra, nagyon sajnálom, hogy nem saját hibából kellett megválnom az Izzó munka ügytől. Az ott töltött rövid munka éveim a jó munkatársi kapcsolatra emlékeztetnek. Bízom, hogy ez életben még egyszer találkozhatunk. Üdvözlet Laci.

most Vecsés Budai N A 110/b

(Tamás László, 2011.09.25 16:08)

Néha jó vissza nézni a régi szép dolgokra, nagyon sajnálom, hogy nem saját hibából kellett megválnom az Izzó munka ügytől. Az ott töltött rövid munka éveim a jó munkatársi kapcsolatra emlékeztetnek. Bízom, hogy ez életben még egyszer találkozhatunk. Üdvözlet Laci.